2012. június 19., kedd

2. fejezet A koncert

- Hahóóó!! - hallottam meg Liz hangját.
- Bocs, mit mondtál?
- Figyelsz te rám egyáltalán?! - kérdezte barátnőm egy fokkal hangosabban. - Egyébként meg azt mondtam, hogy már bazira izgulok!!
- Mit kell ezen annyira izgulni?!
- Soroljam?! - tette fel a költői kérdést. - Egy, One Direction. Kettő, az ELSŐ sorban van helyünk. - na már csak ez hiányzott még az izzadtságuk is csöpögjön rám. - Három, a koncert után aláírást is osztanak! - és még ez is?!
- Nagyon jó. - mondtam alig hallhatóan.
- Jó estét hölgyeim! Szabad a jegyeket? - kérdezte egy hústorony méretű pasi.
- Persze itt vannak! - nyújtotta oda barátnőm az imént említett tárgyakat.
- Rendben bemehetnek.
- Köszönjük! - mondtuk egyszerre, bár Lizy kicsit több lelkesedéssel.
Pár percen belül már a színpad előtt álltunk és vártuk (azaz, hogy Liz várta) , hogy elkezdődjön a koncert. Ez kb. 5 perc múlva be is következett.
-You're insecure
Don't know what for
You're turning heads when you walk through the door
Don't need make up
To cover up
Being the way that you are is enough- hallottam meg a dal első sorait egy barna hajú srác szájából.
Mindenki eszeveszetten sikítozott és teli torokból üvöltötte a szöveget. Kb. a harmadik refrén után már én sem bírtam és elkezdtem énekelni. Aszzem kezdem érteni, hogy mit szeret bennük több ezer lány.
- Sziasztok!!! - ordították el magukat egyszerre. - Hogy érzitek magatokat? - erre a kérdésre egy óriási sikítás volt a válasz. - Hát akkor szerintem folytassuk is!- mondta az egyetlen szőke fiú.
 Már koncert vége felé járhattunk, amikor Liz megszólalt, pontosabban odaordított nekem.
- Most jön a kedvenc számom!!!
A szám közepén kezdtem rájönni, hogy miért ez a kedvence: mindegyik fiú kiszemelt egy lányt és annak énekelt. Amekkora mázlim van mi is ezen lányok között voltunk. Engem egy magasabb fekete hajú srác, akiről utólag megtudtam, hogy Zayn-nek hívják, Lizy-t pedig az ő személyes kedvence ( ezt onnan tudom, hogy egész álló nap csak róla beszél), Harry szúrta ki.
-When you stood there, just a heartbeat away, 
When we were dancing and you look up at me, 
If I had know then, that I've been feeling this way, 
If I could replay I will never let you go. - énekelte nekem Zayn. El nem ájultam, de azért egy kicsit meglágyultam hatalmas barna szemei láttán és hangja hallatán.
- Mára ez volt az utolsó számunk, de reméljük, hogy tetszett a koncert és, hogy még találkozunk!Sziasztok!!

Kicsit később, az  aláírásosztásnál 

- Na, hogy tetszett??? - kérdezte Lizy hatalmas mosollyal.
- Hááát... - húztam egy kicsit az agyát. - annyira nem volt rossz.
- Akkor tetszett?
- Elment. - mondtam és megfordítottam barátnőmet, mert mi jöttünk.
- He-he-hello - dadogta el Lizy.
- Szia! Mi a neved? - kérdezte levakarhatatlan mosollyal az arcán Harry.
- Li... - na itt lefagyott. Úgy éreztem, most rajtam a sor
- Lizy, Lizy-nek hívják! - mondtam mosolyogva, mire mind az öten elmosolyodtak.
- És téged, hogy hívnak? - kérdezte azzal a híres nőcsábász mosolyával  Zayn.
- Óó, én nem kérek aláírást, én csak a kísérő szerepét töltöm be. - mondtam, mire mindannyian egy kicsit elszomorodtak. - De, csak hogy jó lelkiismerettel feküdjek le... - mondtam unottan - a nevem Lexi. - erre az összes fiú újra elmosolyodott.
- Lexinek sok szeretettel Zayn. Tessék tesó.- csúsztatta tovább a papírt.
- Liam. - írta rá és ő is követte barátja példáját.
- Harry.
- Louis.
- És én... azaz, hogy Niall. - mosolygott rám a szőkeség, azaz Niall.
- És itt van Lizy-é is. - nyújtotta oda barátnőmnek az aláírásokat Harry, de mivel ő még mindig sokkos állapotban volt, ezért én vettem el.
- Ugye nincs semmi baja? - kérdezte aggódva asszem Louis.
- Nem nincs! Csak nagy rajongótok, azaz hogy inkább csak Harry- nek. - mondtam rápillantva az említett fiúra, aki szinte már rák vörös volt. A többiek csak Húú-ztak vagy bökdösték szegényt. - Na jó asszem, mi most megyünk, de köszönjük. Sziasztok! - ezzel elkeztem Lizy-t a kijárat felé húzni.
- Sziasztok!- kiáltottak utánunk 
Ahogy kiértünk a stadionból a hűs nyáresti levegő csapta meg az arcom.
- Liz ébredj! - lebegtettem barátnőm arca előtt a kezemet.
- Mi, hogy, ki?- kérdezte kábán. - Ugye nem kómáztam végig az egészet.
- De-de. - nevettem el magam. - Bár Harry- t még így is sikerült zavarba hoznod.
- Mi? Hogyan? - kérdezte rémülten.
- Nyugi semmi ciki, majd otthon elmondom.
- Ok, de akkor menjünk! - utasított Liz.
- Igenis! - tisztelegtem neki.
 Épp elindultunk hazafele London gyönyörű utcáin, amikor egy kocsi lelassított mellettünk...



                                         Azért egy képet mégiscsak kellett csinálnom :)!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése