2013. április 28., vasárnap

36. fejezet: Mozi | Új barát(ok)

Reggel arra keltem, hogy… igazából semmire sem keltem, csak felébredtem.;)
A takaró csak a derekamtól lefelé volt rajtam, így a beszűrődő napsugarak melengették hátamat.
Az éjjeliszekrényemhez nyúltam és megnéztem a telefonomon az időt. Fél 10.
Lassan, a takarót magamra húzva, megfordultam az ágyban. Zayn békésen a hasán fekve aludt mellettem. Egy kicsit közelebb csúsztam hozzá és apró csókokat nyomtam vállára. Halkan felmorgott, majd elkezdett mocorogni.
- Jó reggelt! - fordította felém a fejét.
- Jó reggelt Baby! - csókoltam meg.
- Jól aludtál?
- Nagyon! - bólintottam mosolyogva. - Megfürdök aztán lemegyek csinálok valami reggelit!
- Rendben.
Kimásztam az ágyból (a takarót magamra csavarva. Nem vagyok szégyenlős Zayn előtt csak fáztam :D), és a gardróbba mentem. A szekrényemből kikaptam a 'Zayn's girlfriend'- es pólóm, egy Jack Wills-es rövidnacit és egy fekete fehérneműszettet. Átmasíroztam a fürdőbe és egy bő 20 perc múlva már frissen és üdén mentem vissza a szobába. Ezt a két jelzőt nem lehetett elmondani az ágyon terpeszkedő barátomról.;)
Mosolyogva pattogtam le a lépcsőn. A nappaliban összefutottam két álmos, kanapén fetrengő Malikkal.
- Sziasztok lánykák! - adtam mindkettejük homlokára egy-egy puszit.
- Hali! - intett Wali és visszavezette tekintetét a TVre. Spongyabob ment.:)
- Szia! - mondta Safaa.
- Kértek valamit reggelire? - kérdeztem már a konyhában állva.
- Amit t is esztek az jó… - vonta meg a vállát Safaa.
- Akkor bundás kenyér. - igen, mindenki jól hallotta/olvasta… Egyszer csináltam magamnak, mert nagyon éhes voltam és valami "hazait" akartam enni, és Zayn is megkóstolta. Azóta is minden reggel azt akar enni…:D
- Mi?? - ült fel Wali.
- Majd meglátjátok! - legyintettem mosolyogva.


- Csajok megterítenétek?- kérdeztem kábé 40 perc sütögetés után.
- Persze! - álltak fel, már felébredve, a kanapéról.
Odaadtam nekik a tányérokat, villákat, késeket (úri népek a bundás kenyeret is késsel villával eszik ;)) ők, pedig kirakták őket az asztalra.
- Felkeltsem Zaynt? - kérdezte csilingelő hangján Safaa.
- Igen, légyszíves!
- Rendics! - szaladt fel az emeletre.

Zayn

- Zayn! Kelés van! - rázogatott valaki.
- Neeem! - dünnyögtem.
- De! Vagy nem kapsz reggelit! - mondta merénylőm, azaz Safaa.
- Jóóó. Húzz fel!
- Gyere! - kapta el a karom. Nagy nehezen felhúzott. - ki az ágyból! - tapsolt kettőt.
-Szerintem elájulnál, ha én most kimásznék a takaró alól…
- Értem a célzást! - indult el az ajtó felé.-  És ne próbálj meg visszaaludni, mert itt állok az ajtó előtt! - mintha  Lexit hallanám.:)
Kiestem, igen kiestem, az ágyból és a szekrényemhez csoszogtam. Felvettem egy alsót, egy fehér pólót és egy szürke melegítőt.
- Itt vagyok! - álltam húgom mellé és amint kimondtam ásítottam egy óriásit.
- Nagyon jó! - bólintott. Ezaz, van egy 10 éves diktátor húgom.;)
A fejemet vakargatva léptem a nappaliba majd a konyhába.
- Feltámadtál? - kérdezte Waliyha.
- Nem! - mondtam most már a szememet dörzsölve.
- Szia Édes! - jött oda Lex egy hatalmas tányér bundás kenyérrel a kezében. Van egy angyalom!!;)
- Szia! - karoltam át fél kézzel a derekát és ráérősen megcsókoltam.
- Mindenki csüccs és együnk! - mondta.
Miután elfoglaltam a helyem rögtön a tányéromra pakoltam 5 szeletet.
- Senki nem sajnálja tőled! - röhögött szerelmem.
- Éés? - vágtam bele az első szeletbe. Sajtot is reszelt rá.<3
- Hagyjuk! - állt neki ő is az evésnek halvány mosollyal.

A reggeli végére kiderült, hogy a húgaimnak is nagyon ízlett ez az újdonság.
- Tányérokat, evőeszközöket a mosogatógépbe kérem! - mondta Lex.
- Amúgy nektek nincs ma suli? - kérdeztem és megittam az utolsó korty kávém.
- Nincs! Anyuék kikértek! - válaszolt Safaa.
- Értem! Akkor ma elmehetnénk valahova! - jött a hirtelen ötlet.
- Például? - kérdezte Lex.
- Mozi? - Wali.
- Okés! - mondtam egyszerre Safaaval, mire egymásra mosolyogtunk.
- És mit nézzünk? - ült fel a pultra Lex.
- Pitch perfect?? - vonta meg a vállát Waliyha.
A húgom ötlete mindenkinek tetszett.
- Akkor menjetek fel készülődni! - adta ki az utasítást Lex a lányoknak.
- Siessünk?
- Nem kell, mert még megnézzük, hogy mikor vetítik és a bátyátoknak is el kell mennie fürdeni.
- Rendben! - kiabáltak vissza a lépcsőről.
- Miért kell fürdenem? - mentem oda barátnőmhöz és a kezeimet a derekára helyezve belefúrtam arcom a nyakába.
- Egy, büdös vagy, kettő, hallottál már arról, hogy higiénia?? - kuncogott.
- Igen hallottam… Te is jössz velem? - dörmögtem a nyakába.
- Én már fürödtem, szal nem.
- Gonosz! - pusziltam meg a vállát.
- Én vagyok gonosz? Te puszilgatod a vállam… - mondta halkan. Mission complete! Tudtam, hogy ezzel kikészítem.;)
- Igen, te vagy gonosz! - szakadtam el tőle és a szemébe néztem.
- Höhö! - nevetett és kidugta a nyelvét.
- Leharapom! - kaptam utána és megcsókoltam.
- Menj fürödni! - tolt el magától kb 2 perc múlva. - Vagyis előbb szedj le innen!
- Rendben! - nevettem és lekaptam a pultról.

Lexi

Felmentünk az emeletre. Zayn egyből a fürdőbe én, pedig a gardróbba mentem.
Elővettem egy egyszerű pólót, egy csőgatyát és egy éktalpú cipőt. Mire felöltöztem Zayn is kész lett. Gyors fürdő.;)
Kábé 20 perc múlva már a kocsiba szálltunk be…

Lizy

- Mehetünk szívem??? - jött be a hálónkba Harry. (ház ; mint olvashatjátok ez tényleg Harry háza:) szerk.megj.)
- Pillanat! - gyorsan felvettem az előkészített ruháimat és a hozzá tartózó kiegészítőket, majd beálltam a tükör elé és ellenőriztem a hajam.
- Jó a nyakláncod! - mosolygott féloldalasan Hazz.
- Köszi! Te, pedig nagyon elegáns és helyes vagy! - néztem végig rajta. - Majd vigyázok, nehogy lecsapjanak a kezemről.
- Vigyázz is! - kacsintott.
Épp' egy galéria megnyitójára igyekeztünk, ahová Harryt, mint óriási sztárt és műkedvelő (???!!!) embert hívták meg.
- Na indulás! - fogta meg a kezem.

Egy bő fél óra múlva már London belvárosában szálltunk ki a kocsiból. Hozzávetőlegesen 8 millió fotós állt a galéria előtt.:)
- Gyere Kicsim! - kulcsolta össze ujjainkat Harry.
Átverekedtük magunkat a paparazzikon és beléptünk a ""buliba"".
- Jónapot Mr. Styles! - üdvözölt minket, vagyis csak Harryt, egy 50es éveiben járó nő.
- Jó napot! - mosolygott szerelmem.
- Milyen csinos ma Miss Harolds! - ~na engem se felejtett el:)~ vigyorgott rám.
- Köszönöm! Ön sem panaszkodhat! - udvariaskodtam.
- Esetleg kérnek egy italt? - vett a kezébe egy tálca pezsgőt.
- Én elfogadok egyet! - mondta Harry. - Liz? - fordult felém.
- Én is! - válaszoltam, ,mire elvett két poharat és az egyiket a kezembe nyomta.
- Nem is tartom fel magukat! További jó szórakozást!
- Köszönjük! - mondtuk egyszerre és kézenfogva elindultunk a képek között.
Egy ideje nézegettük az alkotásokat, amikor egy ismerős hang szólított meg minket.
- Sziasztok!
- Lara! - örvendtem meg, miután megfordultam.
- Szia! - ölelt meg.
- Jó napot kívánok! - jelent meg Dougie, Tom és Harry.
- Sziasztok! - köszöntünk és mindenkinek adtunk egy puszit (én) / mindenkivel kezet fogtunk (Harry) :)
- Mennyi képet csodáltatok meg eddig? - kérdezte Tom.
- Szerintem a háromnegyedén már túl vagyunk! - mondtam.
- Cöh… Mi már hazafele megyünk! - Dougie.
- Az, hogy nem néztük végig, nem azt jelenti, hogy itt maradunk… - ingatta a fejét Hazza.
Még beszélgettünk velük egy kicsit, majd Ők elmentek mi, meg tovább nézelődtünk.
- Mi lenne, ha lelépnénk és elmennénk sétálni?- kérdezte a derekamat fogva Hazza.
- Jó! - bólintottam.
Leraktuk a poharainkat (már a második kört ittuk) és kimentünk az épületből.
A kocsival átmentünk egy őrzött parkolóba onnan, pedig gyalog indultunk el.
- Annyira örülök, hogy végre jobb az idő! - fordítottam a fejem az ég felé és belekaroltam Harrybe. A jobb kezemmel megfogtam Harry bicepszét, mert csukott szemmel "kapaszkodnom" kellett.:)
- Én is! - puszilta meg a fejem.


- És arra emlékszel, amikor Danielle a sátorvázzal ütötte Liamet? - nevetett Harry, amikor egy kis utcában andalogva nosztalgiáztunk.
- Azt nem lehet elfelejteni! - töröltem meg a szemem, mert már a könnyeim potyogtak.
- Bocsánat! - kiáltott valaki mögülünk. Megfordultam. - Öhm…Hello! - mondta a lány a térképét nézegetve. - Tudnátok nekem segíteni? - kérdezte erős akcentussal. Sejtéseim szerint magyar volt a csaj.:)
- Persze! - válaszolt Harry, mire a lány felkapta a fejét. Az álla a járdát súrolta, amikor meglátta a Fürtöst.
- Ööö… Szóval… - mondta lassan és döbbenten. - Ezt a helyet keresem! - állt mellém és a térképre bökött. Egy kisebb sportcsarnok volt a hely.
- Hát az nagyon nem itt van! - nevetett egy picit Hazza. - Hogy keveredtél ide? - kérdezte kedvesen.
- Nem tudom! - nevetett kínosan a lány. - Először vagyok Londonban.
- Értjük! - kuncogtam én is.
- Mi lenne, ha ahelyett, hogy elmagyaráznánk, merre menj, elvinnénk? - dobta fel az ötletet barátom. - Biztos eltévednél!
- Öööö… okééé… - döbbent le (ha lehet ennél jobban…) még jobban.
- Gyere! - intettem. - Nem messze parkolunk! - Úgy alakítottuk az útvonalunkat, hogy visszajussunk a kocsiig.
A járműhöz érve Harry udvariasan kinyitotta mindkettőnknek az ajtót és ő is beszállt. Beütötte a GPSbe a címet és már röpültünk is!
- Amúgy mi a neved? - fordultam hátra.
- Fanni! - mondta mosolyogva és már feloldódva utasunk.
- Szép neved van! Jól sejtem, hogy magyar vagy?
- Igen! Erős az akcentusom?
- Egy nagyon picit. Na, de Fanni mit szeretnél hallgatni?
- Nekem mindegy! - vont vállat.
- Nickelback ?? - néztem "körbe" a kocsiban.
- Oké! - jött az egyhangú válasz.
- Ezt szeressük!! - dobolt a kormányon Harry.
- Jaja! - helyeselt Fanni.
- És miért mész a csarnokba? - nézett a visszapillantóba barátom.
- Edzés! Azaz meccs előtti nyúzás…
- Milyen edzés? vagyis nyúzás? - kérdeztem nevetve.
- Röpi!
- Uuu az jó! - mondtam.
- Nagyooon! Imádom! És én vagyok a CSK! - virult büszkén.
- Naa, az tök jó! - bólogatott elismerően Harry.

A sportpályára érv e Fanni elszaladt öltözni, de mielőtt ezt megtette volna megbeszéltük vele, hogy edzéz után eljön hozzánk. Megkedveltük a csajt.;)
- Okés! De most rohanok!
- Rendben! Mi leülünk a lelátóra. - bólintottam.

Ha azt mondom, hogy profi a csaj, akkor finoman fogalmazok… vérprofi!
- Milyen volt? - kérdezte kilépve az öltözőből.
- Minden elismerésem az öné hölgyem! - hajolt meg tapsolva Harry.
- Köszönöm! - nevetett Fanni.
- Fanni ezt bent hagytad! - jött ki még egy lány magyarul beszélve. Igen még mindig tudok magyarul. Hála Lexnek.:)<3 - Ohh… Hali! - intett és most már angolul beszélt.
- Köszi! - vette el a palackját Fanni.
- Te most komolyan Harry Styles vagy? - döntötte oldalra a fejét.
- Igen! - bólintott tipikus Harry Styles mosolyával szerelmem.
- Cool!
- És neked mi a neved? - kérdezte Hazz.
- Kata! - vigyorgott.
- Milyen szép neveitek vannak! - mondtam.
- De a tiéd a legszebb! - puszilta meg a fejem búbját Harry.~hihi~
- Kökii!
- Cukik vagytok! - mosolygott Kata. - Nem vagyok hatalmas "egydé" fan, de titeket mindig is bírtalak együtt!
- Aranyos vagy! - mondtam. - Nincs kedved neked is eljönni hozzánk?
- Kedvem az lenne, csak az a baj, hogy pár lánnyal kajálni indultunk…
- Kár! Pedig szívesen láttunk volna! - mondtam
- Majd legközelebb! - mosolygott-
- Rendben!
- Na sziasztok! - köszönt el és mindenkinek adott 2 puszit. Közvetlen egy lány.:) Miután visszament az öltözőbe Harry megszólalt.
- Irány a csodajárgány! - emelte a magasba öklét Harry, mire mi felnevettünk.
Így hárman indultunk el hozzánk…

Halesz!
Mint látjátok van egy új szereplő. Ő csak ilyen nagyonnéha feltűnő karakter lesz.
Azért került bele a sztoriba, mert az egyik barátnőm (akit ténylegesen Fanninak hívnak;)) megkért, hogy valamilyen formában írjam bele… és én megtettem!:)
Na, de csak ennyit akartam!
Remélem tetszett a fejezet!!!:D





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése