- Szívem! Beszélhetnénk? - kérdeztem komolyan Zayntől.
- Igen. - jött be a szobánkba mosolyogva.
- Ülj le! - utasítottam, mire furcsa fejet vágva lehuppant a kanapéra. - Valami nagyon komoly és fontos dolgot szeretnék mondani… vagyis inkább mutatom… - léptem a táskámhoz. Kivettem belőle a dokitól kapott papírokat és a kis borítékot. A papírokat letettem az asztalra a borítékot, pedig remegő kézzel odanyújtottam Zaynnek.
- Ez mi? És miért remeg a kezed? Kicsim, valami baj van?? - nézett rám aggódva.
- Ne…nem. Vagyis…nem tudom! Nézd meg a boríték tartalmát és kiderül!
- Okkééé! - kezdte el keresni a boríték száját. - Hol kell ezt kinyitni? - nevetett, mire én is halványan elmosolyodtam. Amint felnyitotta a kis fehér tárgyat görcsbe rándult a gyomrom, és a szívem is 3x olyan gyorsan kezdett verni. Kihúzta a kis, négyzet alakú papírt és nyelt egy hatalmasat. - Ez…ez…ez az…az amire gondolok? - nézett fel félve.

- Igen… - mondtam elhaló hangon. - Emlékszel, amikor azt nézegettem, hogy mennyivel nagyobb lett a hasam… - aprót bólintott és nyelt még egyet. - Hát az nem amiatt volt, mert híztam, hanem mert… terhes vagyok! - mondtam ki végül.
- Szóval… ezért voltál annyiszor rosszul?
- Igen.
- Rendben! Nekem ehhez idő kell! - állt fel és az ablakhoz sétált. A sikításból arra következtettem, hogy akad kint pár rajongó.
- Minden rendben? - kérdeztem halkan, arra utalva, hogy mi a véleménye.
- Nem! Semmi sincs rendben! - emelte meg a hangját, mire összerezzentem. - 20 éves vagyok! A karrierem most van a csúcsán! Erre én elmebeteg teherbe ejtem a barátnőmet, akivel még csak egy éve sem vagyok együtt! - ordított. (szerencse, hogy hangszigeteltek a szobák). Folyni kezdtek a könnyeim. - Én még nem akarok apa lenni! Élni akarom az életem nem, pedig egy kisbabát ápolni minden időmben! Egy idióta vagyok! - tépte fel a szoba ajtaját és elviharzott. Az ajtó óriási csattanással csukódott vissza.
Én sírva rogytam a földre, az ultrahangképet szorongatva. Kimondta azt, amit nagyon nem akartam hallani…
- Lexi minden rendben? - rontott be Louis. - Jézusom! Mi a baj? - futott hozzám és mellém térdelve átölelt. Vállába temettem arcomat és csak sírtam. A képet valahogy becsúsztattam a zsebembe, hogy még csak véletlenül se lássa meg…
Zayn
Amint kiléptem a szobából nem tudtam hova menjek. Csak rohantam a lifthez. Benyomtam a 23. emelet gombját és Harryék szobájához siettem.
Lizy szerencsémre Danielle-l elment valahova, a legkevésbé sem érdekelt, hogy hova, így 4szemközt.
- Segíts! - léptem be a szobába és levetettem magam az ágyra. Arcomat a tenyereimbe temettem.
- Miben? És miért vagy ilyen ideges? - ült le mellém Harry.
- Lexi…Lexi terhes! - nyögtem ki.
- Mivan?? - szökött egy oktávval feljebb a hangja, amire akaratomon kívül is elmosolyodtam.
- Jól hallottad… - dörzsöltem meg a szemem és barátomra emeltem a tekintetem.
- Huhh… - sóhajtott. - Gratuláljak vagy dühösen és cinikusan gratuláljak?
- Nem tudom! Nem tudom, hogy mit akarok… Még fiatal vagyok és élni akarom az életem… De az is ott van, hogy mégis csak egy pici emberkéről van szó, akit nem ölhetünk meg… - gondolkoztam. - Nem tudom! - mondtam idegesen.
Harry
Foggalmam sincs, hogyan segítsek Zaynnek! Sajnálom is és nem is! Hiszen az ő hibája is a dolog.
- Lenek mit mondtál? - kérdeztem.
- Ugyanazt, mint neked a gyerekmegölős részt leszámítva… és ordítva… - suttogta a végét.
- Te nem vagy normális, ember! - rivalltam rá. - Minden épeszű emberi lény tudja, hogy egy terhes nővel, és úgy alapjában véve egy nővel, nem szabad ordítani! Az idegességtől és a stressztől akár el is vetélhet! Biológiaórák alól felmentést kaptál, vagy mi?
- Nem… és igazad van! Nem kellett volna kiabálnom… De ideges voltam! - emelte meg egy kicsit ő is a hangját.
- Ez nem mentség! - álltam fel most már kicsit dühösen. Nem normális ez a srác!! Mielőtt belekezdhettem volna a következő sor ordításba, Lux tipegett be a szobába, egy lappal a kezében. - Szia Picim! - lágyultam meg. - Mit hoztál? - guggoltam le kíváncsian a keresztlányom elé.
- Jajzot! - gagyogta és átnyújtotta nekem a lapot. Közben egy kicsit megingott így megfogtam a derekát és a lábamhoz támasztottam. A képen egy napocska vigyorgott és pár virág táncolt.:D
- Nagyon szép! Köszönöm! - nyomtam puszit homlokár, mire kacagott egyet. Imádom ezt a kislányt! Már olyan mintha a lányom lenne és Lizyvel is imádják egymást szóval, mondhatjuk azt, hogy mi vagyunk a második szülei (Lou és Tom szerint is:)).
- Jizinek isz mutaszd majd meg! - "parancsolt" rám.
- Igenis, felség! - nevettem.
- Egy barom vagyok! - pattant fel hirtelen Zayn. - Köszönöm Lux! - puszilta meg a kislányt, aki megint csak felkacagott. - És neked is Harry! - veregette meg a vállam, majd eltűnt.
- Hova menyt? - nézett rám hatalmas szemekkel Lux.
- Rendbe hozza a dolgait! - emeltem fel. - Gyere nézzünk mesét!
- Jóóóóó! - tapsikolt. - Epejkééét!
- Oké! Eperkét nézünk! - kötöttem rá a laptopom a TVre és elindítottam az egyik részt.
- Szia…sztok! - lépett be Liz és Lux látványára felcsillant a szeme.
- Jiziii! - állt föl az ágyon és nyújtotta a kezét, hogy Liz felvegye.
- Gyere hercegnőm! - emelte fel és agyon puszilgatta, amit Lux nagyon élvezett…
Zayn
- Lex! - léptem a szobánkba, de ott senkit sem találtam. Benéztem a fürdőbe. Semmi.
Átmentem Louis-ékhoz.
- Nem láttad Lexit? - nyitottam be.
- A fürdőben Elivel. Fél órája sír, de nem tudjuk miért.
- Kössz! - léptem a szobába, onnan pedig a fürdőbe.
Lex a földön ült, az oldalán Eleanorral és sírt.
- El kimész egy kicsit? - kérdeztem halkan.
Egy puszit nyomott Lex fejére majd a vállamat megsimítva kiment és becsukta maga után az ajtót.
- Sajnálom! - mondtam halkan és leültem Lex mellé. Átvetettem karom a vállán és szorosan magamhoz húztam. - Nem lesz semmi baj! Megoldjuk!
- Ugye…ugye nem akarod, hogy…hogy el…elvetessem? - kérdezte szipogva.
- Nem! Hisz' ő már egy kis élet! Nem ölhetjük meg! - néztem a szemébe. - Amiket, pedig az előbb mondtam… nem gondoltam komolyan! Mindennél jobban akarom ezt a gyereket! Csak megijedtem!
- Elhiszem! Én is! - nevetett fel, ezzel oldva a feszültséget.
- Szóval, akkor… apa leszek?
- Apa leszel! - mosolygott. Én is vigyorogni kezdtem és szerelmes csókot leheltem Barátnőm szájára.
- Na gyere! - álltam fel és Lexit is felhúztam. - Szia Törpe! - guggoltam le a hasához. - Itt az apu! Milyen odabent? - kérdeztem viccesen, mire Lexi konkrétan felröhögött. - Mert idekint jó! Na jó nem untatlak! Lesz még rá elég időm! - hajtottam fel szerelmem pólóját és megpusziltam a hasát. - Hogy nem vettem észre, hogy nőtt a hasad…nem sokat ugyan, de nőt… és nem is olyan puha…
- Hát ja! Elég szar vagy megfigyelésben! - mondta.
- Hééé! Kicsik is vannak a szobában! - böktem meg óvatosan a hasát.
- Oh, Pardon! - kapott a szájához.
Mosolyogva léptünk az Elounor szobába. Lou és El megkönnyebbülve fogadták, hogy minden oké.
A szobánkba visszaérve elmondtam Lexnek, hogy Harry tud a dologról, mire ő meg elmondta, hogy Tori és Liz is. Ja meg azt is az orrára kötöttem, hogy Lux térített jobb belátásra.:D
Az este további részében a képet nézegettük és nevekről beszélgettünk. Fiúknál szóba jött a Logan, a Christopher, a Joshua és még sok más. Lányoknál viszont csak két név : a Sophia és Hope. Előbbi Lexitől utóbbi tőlem. Ebből összeraktuk, hogy Sophia Hope Malik. És íme, a lánynevünk már meg is van!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése