2013. május 16., csütörtök

41. fejezet: Szabadnap+Itt a család!

Csak annyit, hogy az előzőbe elszúrtam a helyszínt, de már javítottam!! :)
Plusz: Boo:) "belém kötött", hogy Lexi a múltkor számolgatta a heteket ("Ujjaimon kezdtem számolgatni a heteket, napokat. 1…2…3…3 hét és 2 nap.Akkor biztos csak a havibaj!"), de ha már 3 hónapos terhes, akkor nem lehet meg neki…Szal javítanám magam, hogy mittomén…előtte is késett neki vagy valami. 
Jobban belegondolva igaza van, de lusta vagyok átírni…;)
Ennyi lettem volna!

- Elmegyek fürdeni! - kapta fel a törölközőjét Zayn.
- Oki! - hajoltam le a bőröndömhöz. Najóó, inkább guggoltam. Vagyis leültem törökülésbe. Kivettem egy Obey-s pólót és egy csőfarmert.
Nekem a fürdéssel már nem kellett számolnom, mert tegnap este már letudtam.

10 perc múlva Zaynnel kézenfogva sétáltunk le a szálloda éttermébe. Néhányan már lent voltak és reggeliztek. Hozzácsapódtunk Niallékhoz.
- Sziasztok! - köszöntöttek minket.
- Hali! - köszöntünk mi is és leültünk.
Magam elé vettem 5 pirítóst, egy jó adag rántottát (serpenyőstől ki volt rakva az asztalra) és egy halom bacont. Toriék csak néztek.
- Mivaaan? Kettő helyett eszem!!!
- Akkor iss! - röhögött uncsim.
Aránylag gyorsan megreggeliztünk, majd Zaynnel el is indultunk felfelé, mert én már majdnem összepisiltem magam. Bocs, hogy ezt így leírom, de tényleg!!!!
- Wáááá! - rontottam a fürdőbe.
Miután kiléptem Zayn feltett egy kérdést.
- Mi lenne, ha elmennénk valahova?
- Jóó! Átöltözzek? Mondjuk valami csinibe?
- Aha! De csak olyan "Lexisen" csinibe! - kacsintott.

- Ez jó? - pörögtem egyet barátom előtt.
- Gyönyörű vagy! - állt fel mosolyogva. Én is végignéztem rajta. Ugyanaz az szett volt rajta, amit még egyszer én állítottam össze.
- Hehe! Ezt én raktam össze, még nagyon régen!
- Jaja! - puszilta meg az arcom.
Belebújtam a krémszínű topánkámba beledobáltam a fontosabb dolgaimat a kis táskámba és már indultunk is.
Paul és Andy is segített kijutni a szállodából. Megkértük őket, hogy ha valaki keresne minket, mondják meg, hogy sétálni mentünk.
- És hogy vagy picim? - karolta át a vállam Zayn. Felemeltem a kezem és rákulcsoltam ujjaim az övéire. - Vagyis vagytok, piciim? - nevetett. - Ez, de furcsa… - sóhajtott jókedvűen.
- Jóól! De halkabban, mert jönnek mögöttünk az "FBI ügynökök"! - tettem a szám elé szabad kezem mutatóujját, mire felnevettünk.
Velünk szembe megpillantottam egy köbö 15-16 éves lányt, aki egy sráccal volt. A csaj sokkolódva kapaszkodott a srácba, aki a szemét forgatva fogta a derekát, mielőtt összeesne.
- Sziasztok! - szólított meg minket a fiú, amikor közelebb értek.
- Hello! - köszöntünk.
- Szal! - kezdte lazán. - Ő itt Lara! - mutatott a lányra. - A barátnőm, aki hattttttalmas - hangsúlyozta - Directioner. És mivel, nem tud megszólalni én tolmácsolom! Kaphatna egy aláírást meg képet? - kérdezte. Láttam az arcán a könyörgést.
- Persze! - röhögött Zayn. - Ha elengeded nem esik össze?
- Passz! Nézzük meg! - engedte el óvatosan. Szerencsére Lara nem esett össze.
- Akkor én ki is állok a képből! - léptem a fiú mellé, és együttes erővel Zayn mellé toltuk Larát.
- Öhm… Nem állnál ide te is? - kérdezte félve, az először megszólaló, lányzó.
- Ööö… de! - mosolyogtam és beálltam a bal oldalára. A barátja lőtt 2 képet, Zayn aláírt neki egy papírt (mindig van nálam "rajongócsomag") és egy köszönés után mentünk is a saját dolgunkra.
- Hova menjünk? - néztem Zaynre. Megint átvetette a karját a vállamon és én megint rákulcsoltam ujjaim az övéire.
- Passz! Csak sétáljunk! -mosolygott rám.

Így történt, hogy az egész napot végigsétálgattuk.
Este a repülőn Zayn megszólalt:
- Jönnek anyuék meg te anyudék!
- Az enyémek is? - szaladt fel a plafonig (azaz a gép tetejéig) a szemöldököm.
- Ja! Sikerült elintéznem, hogy ők is jöjjenek… - vonta meg a vállát én, pedig megöleltem.
- Éééés… így eltudjuk mondani nekik a hírt!
- Pontosan! - bólintott.

A szállodai szobánkban (Amszterdamban) ledobtam magam az ágyra és bekapcsoltam a TVt.
- Hollandiában nincs egy normális adó sem???? - kiabáltam be Zaynnek a fürdőbe.
- Nem tudoom! - kiabált vissza. - De ne nagyon állj neki lustálkodni, mert úgy 5 perc múlva vacsi! - jött ki.
- Ezt örömmel hallom, de nem tudok felkelni! - csillant fel a szemem, de a végtagjaim tényleg nem akartak megmozdulni.
- Azért annyira még nem nagy a hasad… - nevetett Zayn. - Na gyere! - húzott fel.
- Köszi! - öleltem meg, amikor már álltam. Köbö 3 percig csak álltunk és ölelkeztünk. - Szeretlek! - suttogtam a mellkasába.
- Én is téged, Kicsim! - puszilt bele a hajamba. - Menjünk enni! - engedett el és megfogta a kezem. Egy gyors csók után el is indultunk lefele.
- Várjatok! - kiabálta Dan. Velük és Toriékkal voltunk egy szinten.
- Várunk! - álltunk meg. - Liam?
- Már lement! Én is lent lennék már, ha nem hagytam volna fent a telefonom! - lóbálta meg a készüléket mosolyogva. - Hogy vagytok? Mármint mindannyian?
- Mi jól! - böktem a hasamra óvatosan.
- Én is! - bólintott Z.
- Holnap jönnek anyuééék! - örvendeztem.
- Az jóóó! - örült meg Danielle is.
A nagy csacsogás közben le is értünk a szálloda éttermébe. Leültünk a Harry+Liz+Lou(Teasdale)+Lux+Tom asztalhoz.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Jexii! - kapálózott Lux. Tom észrevette, hogy kislánya hozzám akar kerülni, így felállt és odaadta nekem. Közben úgy vigyorgott rám, hogy mind a 32 fogát láttam.:)
- Szia Kicsilány! - pusziltam meg. Leültem a "helyemre" és Luxot az ölembe ültettem. Lou elém tolta a lányka vacsiját (mellettem ült). - Köki!
- Miujs? - kérdezte.
- Sömmi! - mosolyogtam és rávetettem magam a kajára, ami Bolognai volt. Nyamm.*.* - Veled, drága Louise-om?
- Velem se több, drága Alexandrám! - nevetett, mire én is felnevettem.
Kaja után visszamentünk a szobánkba és (fürdés után, természetesen) lefeküdtünk az ágyba.
Olyan hajnali 1ig néztünk valami filmet, majd elaludtunk…

Fázik a derekam… ezzel a gondolattal keltem. Lassan kinyitottam a szemem. A takarót megtaláltam, de Zaynt nem.
Nyújtóztam egyet és felültem. A telefonomért nyúltam és feloldottam a telefonzárat. Egyből a jegyzeteket nyitotta meg:
Jó reggelt Napfény!
Próbára mentem, utána meg a reptérre! Hívj, ha felkeltél!!
Csók, Zayn<3
Mosolyogva nyomtam be a gyors hívást.
- Felkeltél? - vette fel nevetve a harmadik csengésre szerelmem.
- Ja! De miért nevetsz?
- Mert dél van…
- Jaaa! - nevettem már én is.
- Már elindultunk a reptérre! - mondta.
- Jujj, de jóóó! Akkor felöltözöm!
- Rendben! Na, csók!
- Sziaaa!

Elmásztam a táskámig és kivettem ezeket a ruhákat és gyorsan felöltöztem.

Amíg a fiúk nem értek vissza a lányokkal voltam.
- Meghoztam a vendégekeeet! - ordított Zayn.
- Anyuuu, apuuu! - ugrottam szüleim nyakába.
- Szia Kicsim! - mondták egyszerre.
- Lexiii! - támadtak le a Malik lányok miután elengedtem a szüleimet.
- Drágáiim! - ölelgettem őket. - Szia Doni! - szorítottam magamhoz a legnagyobbat.
- Szia Csajos!
- Sziasztok! - üdvözöltem a maradék két Malikot.
- Szia! - mosolyogtak.

Beszélgettünk egy kicsit, majd Wali félrerángatott, hogy kérdezzem ki tőle a törit.
… - Akkor Ariszteidész 480ban támadást indított a perzsák ellen… - olvastam.
- Lex! Xerxész! Nem Ariszteidész!!! - "idegeskedett".
- Jóvanna! Régen voltam már ált.sulis!
- Várjál… - nézett mereven. - LEXERXÉSZ!!! - ugrott fel. - Így foglak hívni!
- Dajónekem! - nevettem.

…

Már a koncert előtt voltunk 10 perccel, amikor Zaynnel úgy döntöttünk, hogy elmondjuk a babasztorit.
- Úristen-úristen-úristeeen! - kiabálta az összes nőnemű egyed. Anyuval és Triciávaval 5 percig sírva ölelgettük egymást a maradék öt percben, pedig apuval, Yaserrel és a lányokkal tettem ugyanezt.:)

- Na mi van Malik! Miért vagy ilyen boldog? - kérdezte viccesen a koncert közben Louis Zayntől.
- Hááát… azt még nem mondhatom el a rajongók előtt! - nevetett, mire mindenki "húúú"-zott egyet.
- Jajj, de kááár!
- Na de folytassuk a SHOOOOOOWT!!!!!! - ordította a végét Hazza.
Wali éppen akkor ért vissza Torival a büféből. Csoki volt nála!
- Kéreeek! - nyaggattam.
- Nemkapsz! - tört le nekem egy sort.
- Köszi! - pusziltam meg.
- Nincs mit!

-So c-come on,
You got it wrong,
To prove I'm right,
I put it in a song,
I don't know why,
You're being shy,
And turn away when I look into your eye eye eyes… - énekelte Zayn mi, meg Donival, Safaaval és Walival teli torokból ordítottuk. Zayn előkapta a telefonját és lefotózott minket. Közben a "kivetítőn" is mi voltunk… No comment:)

A koncert után a szállodába mentünk és mivel mindenki nagyon fáradt volt lefeküdtünk… Bár előbb le kellett kaparnom magamról anyut, de az mellékes!:)))





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése