2013. június 26., szerda

45. fejezet: Rajongók, Újságcikkek, Interjúk

- Kicsim! - simogatta Zayn az arcom.
- Miaz? - ásítottam.
- Kelj fel!
- Miért? - nyűgösködtem.
- Mert kitaláltam valamit mára! És mert már 11 is elmúlt! - nevetett a végén.
- Oké! Kelek! - nyöszörögtem.
- Gyere! - kapott fel az ölébe, mire egy kicsit felsikítottam.
- Hova viszel? - fúrtam a fejem a mellkasába.
- Először is a fürdőbe. - nyomott puszit a hajamba.
Ténylegesen becipelt a fürdőbe és lerakott a csap elé.
- Szedd rendbe magad és öltözz fel valami kényelmesbe! A hallban találkozunk fél óra múlva! - nézett a szemembe mosolyogva és ott is hagyott.
Eleget tettem a kéréseinek és fél óra múlva ebben mentem le a hallba.
- Bú! - öleltem meg hátulról szerelmemet, aki egy kicsit megugrott hirtelen cselekedetem miatt.
- Csini! - mondta miután megfordult. - És pocak is látszik! - vigyorgott.
- Na jó'van, menjünk! - nevettem. Összekulcsolta ujjainkat és a szálloda bejáratához vezetett. Kint ismét nagyon sok rajongó volt, de nem voltak annyian, hogy ne tudjunk kijutni, így Paulnak mondtuk, hogy megoldjuk egyedül is.
- Zaayn, Lexii! Gratuláluuunk! - hallottuk többfelől is.
- Köszönjük!! - mondtuk boldogan.
- És lehet már tudni, hogy mi lesz? - kérdezte egy lány. Szeretünk a (normális) rajongókkal beszélgetni, szóval megálltunk.
- Kisfiú! - mondta büszkén Zayn.
- Uuu, gratuláluunk! - jött megint ezerfelől.:)
- És mennyi idős? Mármint hányadik hónap? - kérdezte kedvesen egy Zayn mellett álló Directioner.
- 15. hét Szóval a harmadik és a negyedik hónap között. - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor még pici!
- Hát annyira már nem! - simítottam a bal kezem a hasamra.
- Nagyon szeretnénk még veletek beszélgetni lányok, de sajnos programunk van, szóval… Sziasztoook! - intett Zayn.
- Sziasztooooook! -kiáltotta a lánycsapat.
Mosolyogva és kacagva indultunk el az utcán.
- Ééés, hova is viszel? - kíváncsiskodtam.
- Várost nézni! - kacsintott rám Zayn.
- Az jó! De előbb nem ehetnénk valamit? - reménykedtem egy igenben.
- Csak nem éhes vagy? - kuncogott.
- De! - nevettem fel.
- Egy. Mondtam már, hogy imádom a nevetésed?! Kettő. Keresünk valami éttermet!
- Az elsőre: Párszor! - vigyorogtam. - A másodikra: Szupi!
Nem is olyan messze a szállodától, egy kis utcában, találtunk egy kicsi, de nagyon hangulatos éttermet.
- Jó napot! - köszöntünk, amikor beléptünk.
- Áá, Jó napot! - lepődött meg, szerintem, a tulaj. - Jöjjenek! - intett és egy asztal felé vezetett minket. - Foglaljanak helyet!
- Köszönjük! - mondta barátom és kihúzta nekem a széket.
- De udvarias lettél! - jegyeztem meg mosollyal az arcomon.
- Ugye?! - ült le velem szembe.
- Itt vannak az étlapok!  - nyújtotta oda a pasi az említett tárgyakat, majd el is tűnt.
- Hümm… mit egyek? - gondolkoztam hangosan, miközben az ételeket vizslattam.
- Én maradok a csirkénél! - jelentette ki Zayn. - Grillezett csirkemell salátával és krumplival. Tökély!
- Én bolognaizok! - csuktam össze a "könyvecskét".
A "pincérünk" mintha csak megérezte volna, hogy tudjuk, mit akarunk, ott termett az asztalnál. Leadtuk a rendelést és, amikor "ketten" maradtunk beszélgetni kezdtünk.
- Te! Arra rájöttél már, hogy csak lánynevünk van? Vagyis szóba jött pár fiú is, de azok közül nem is válogattunk nagyon… - könyököltem az asztalra.
- Jaja… Várj! Gondolkodom! - dőlt hátra.
- Olyat is tudsz? - tettettem a meglepettet. Elmorgott egy "nagyon vicces!"t és tényleg gondolkodni kezdett.
Pár perc múlva felvillant a feje fölött az égő.
- Benjamin!
- Az jó! - bólintottam. - Végre nem anonim a gyerkőc!
- Hát igen! Nem árt, ha van neve!
- Nem!
A pincérünk kihozta a kaját.
Evés közben végig beszélgettünk, majd amikor megettük a rendelésünk és ki is fizettük elindultunk.
Mindenféle dolgot megnéztünk Stockholmban. A palotát, múzeumokat, parkokat. Mindent.
- Gyönyörű hely! - bújtam Zaynhez már este, amikor "haza"felé sétáltunk.
- De nem gyönyörűbb mint te! - szorított magához.
- Köszi! - mosolyogtam fel rá.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja.
- Szia Liam! Mondjad!…Már itt vagyunk, kb 10 percre a szállodától. … Aha! Oké!… Sietünk!… Cső! - tette le. - Filmezni akarnak, szal sietnünk kell!:)
- Mit nézünk?
- Először Kedves John-t, mert a lányok kikönyörögték.… - sóhajtott.
- Channing Tatum félmeztelenül? Futás! - ragadtam meg szerelmem kezét és hipersebességre kapcsoltam. Zayn csak röhögve jött utánam.
A bejáratnál a rajongókat leráztam egy "Bocsi! Channing Tatum vár a tévében!"-nel. Ők lereagálták egy nevetéssel és továbbengedtek minket.

…

A két film közben (még mindig Channing-hatás alatt állva) felnéztem a netre.
Egy cikken megakadt a szemem.

Érkezik az első 1D baba

Zayn Malik (20) és kedvese Lexi Brian (19) tegnap, a fiúk stockholmi koncertjén jelentették be a nagy hírt, miszerint úton van első gyermekük. A fiatal pár nem sokkal a koncert után ezt a képet és szöveget tette közzé Zayn Twitterjén:
Lexi és én szeretnénk bejelenteni valamit! Úton van a MiniMalik!:) Reméljük, ti is úgy örültök, mint mi!! xx.
A rajongóktól csupa jó visszajelzést kaptak és jókívánságokkal is elárasztották a leendő szülőket.
(…)
Szokás szerint most is több rajongó tartózkodott a banda szállodája előtt, így néhányan találkoztak a párral. Egyikőjük elárulta, hogy amikor megkérdezték, hogy mi a születendő "MiniMalik" neme, akkor Zayn büszkén válaszolta, hogy fiú.

Egyenlőre ennyit tudunk az első One Direction csemetéről, de remélhetőleg a cool becenevén és a nemén kívül még más is kiderül majd róla!:)

- Cool a beceneve a fiúnknak! - mosolyogtam Eleanorra, hisz' ő találta ki.
- Ugye, hogy ugye? Eli néni mindig jó dolgokat talál ki! - kacsintott.
- Jaja! Úúú, Zayn! Akkor megkérjük őket? 
- Kérjük! - bólintott mosolyogva.
- Naszóval! - kezdtem. - Még Londonban beszélgettem Triciáékkal és ma Zaynnel is összedugtuk a fejünket és arra jutottunk, hogy majd megkereszteltetjük a kicsit. - igen… ebből voltak nekem fejfájásaim eleinte, hogy akkor most mi is legyen a gyerek vallása, de "szerencsére" a MalikFamily két idősebb tagja "döntött" helyettem is. (és ebben  a mondatomban semmi rosszindulat nem volt!!). Azt mondták, hogy neki teljesen mindegy, ők akkor is szeretni fogják az unokájukat, ha nem iszlám vallású lesz. Meg, hogy úgyis becsempészik majd valahogy az életébe "apu vallását".;) Zayn, pedig ugyanezt mondta. 
- Azt hozzátenném, hogy extramegagiga jófej szüleim vannak, hogy nem kezdték el, hogy "ha nem iszlám vallású lesz a gyerek, akkor máglyára vetünk!". - "dicskedett" barátom.
- Hátja… - helyeseltem. - Visszatérve a tárgyra! El, Lou! Hivatalosan is szeretnénk felkérni titeket keresztszülőknek!
- Wíí! - sipítozott… most mindenki az hiszi, hogy El, de ki kell, hogy ábrándítsalak titeket… Lou. Lou sipított. - Természetesen elfogadjuk!
- Dajóó! Keresztanyu leszek! - tapsikolt Eli.
- Ugye nem baaaj? - álltam fel és Lizhez sétálva beleültem az ölébe.
- Neeem! Nekem ott van Lux! - mosolygott és megölelt.
- Okika! - pusziltam meg az arcát.

Május 13, Hétfő (Hamgurg)
Zayn

- … És fiúk! Hogy áll a filmetek? - kérdezte a velünk szembe ülő műsorvezető csaj.
- Nagyon jól! Hamarosan teljesen elkészül! - bólintott egyet Liam.
- Ezt örömmel halljuk, igaz lányok? - fordult a stúdióban ülő lánytömeg felé, akik válaszul csak sikítottak egyet. - Na, de evezzünk kicsit más vizekre! Mostanában ugye elég sok dolgot bejelentettetek… Például egy eljegyzést… - nézett Liam-re, aki csak mosolygott - egy világ körüli turnét… És most nemrég egy igazán nagy hírt! Igaz Zayn? - fordult hozzám. Én csak mosolyogva bólintottam egyet. - Először is szeretnék gratulálni!
- Köszönöm! Vagyis köszönjük! - javítottam.
- Lenne pár kérdésem! - bólintottam, hogy nyugodtan tegye fel őket. - Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy apa leszel?
- Huh… Nehezen beszélek, arról az estéről… Hogy is mondjam egy kicsit… feldúltan. - kerestem a szavakat.
- Ezt, hogy érted? Nem örültél?
- De! Valahol mélyen. Csak gondolj bele! 20 évesen megtudni, hogy apa leszel, amikor még rég bulizni akarsz, meg élni az életed…
- Igazad van!
- De utána megbeszéltünk mindent Lexivel… És most már repesek az örömtől! - vigyorogtam.
- Nagyon örülünk! Azt már ugye tudjuk, hogy kisfiú lesz, de azt még nem, hogy mekkora…
- 16 hetes és, ha jól számolom, akkoooor… - gondolkoztam. Mikor mondta Lex, hogy 16 hetes……? - 2 napos.
- Akkor még mondhatni pici! - mosolygott.
- Igen!
- És Lexi most is itt van?
- Neem! Nincs! Ő most éppen Londonban van. Én pedig ma utazom haza, mert el kéne menni a dokijához a szokásos vizsgálatokra…
- Értem! És már voltál vele vizsgálaton?
- Nem. Ez lesz az első! Kíváncsi is vagyok, hogy milyen az, amikor látod a gyerekedet egy képernyőn keresztül…
- Tanúsítjuk! Két napja ezt mondogatja: Vajon milyen lehet mozogni látni?? - utánozta a hangom kisebb nagyobb sikerrel Lou.
- Csitu van Keresztapu! - röhögtem.
- Áá, szóval Louis lesz a keresztapja?
- Igen! Eleanor és én leszünk a második szülei!
- Egy biztos! Nagyon szerencsés lesz a Kissrác! - nevetett a csaj.
- Aztuti! - helyeselt Niall.
- Sajnos eljött a búcsú ideje, hiszen lejárt a műsoridő. Köszönöm fiúk, hogy eljöttetek. További sok szerencsét kívánok nektek, és remélem, hogy még találkozunk! - köszönt el. - Önök pedig tartsanak velem a jövő héten is! Viszont látásra! - intett a kamerába.

…

Ahogy az interjúban is mondtam délután már egy magángépen ültem.
Olyan 3 körül szálltam le a repülőről és a házunkig meg sem álltam.
- Megjötteeem! - kiáltottam és becsuktam a bejárati ajtót.
- Drágááááám! - röpült felém Lexi.
- Ennyire hiányoztam az elmúlt 2 napban? - fúrtam a fejem a vállába és puszit nyomtam az említett testrészére.
- Ahha! - engedett el és villantott egy 32 fogas mosolyt. - Pakolj le és menjünk, mert 4re oda kéne érni!
Azt tettem, amit mondott, így már 3/4 4kor a Bentley-ben ültünk. Nem volt messze a magánklinika, úgyhogy pont odaértünk.
Lexitől először vért vettek, és megállapították, hogy semmi rendellenességre nincs jel.
- És most feküdj le! - mosolygott a doki.
- Igenis Kapitány! - szalutált Lex, mire felnevettünk. Felfeküdt az sztalra, vagy mi az… ágynak semmiképp sem mondanám!
A doki bekente valami zselével a hasát, majd elkezdte ide-ode mozgatni a kütyüjét. Hátna, nem vagyok nagy zseni az ilyen dolgokban.:)
- És itt is a pici! - bökött a képernyőre. És tényleg ott volt. Az ÉN fiam.
- Decukiiii! - mondta Lex, olyan Lexisen.
- Na, apuka? - nézett felém a Dr. Berks.
- Huhh… - ennyit tudtam kinyögni. Csillogó szemekkel figyeltem a monitort.
- 4D-t esetleg? - pillantott ránk.
- Uuu, én szeretnék! - zsongott be barátnőm.
- Én is!
El is készítette a 4D-s felvételt, amit egy DVD-n meg is kaptunk.
- A felvétel meg is lenne! Viszont elmondanék pár szót a következő hétről.
- Csak úgy, mint a múltkor? Vázlatpontosan? - nevetett Lex, amihez az asszisztens és a doki is csatlakozott.
- Igen! Szóval: Wc mondig legyen a közelben. Mivel sok folyadékot kell innod… - nézett jelentőségteljesen barátnőmre, aki komolyan bólintott - és a baba nő. Ezáltal nyomja pár szervedet, például húgyhólyag, gyomor. Előbbi miatt kell a wc. Utóbbi miatt pedig néha el kell majd viselned egy kis gyomorégést…
- Értem!
- Plusz arcon, nyakon lesz néhány sötét folt, de nem túl durvák és ahogy a színedet elnézem, nem is nagyon fognak látszani.- mosolygott. - És az utolsó: magasabb libidó. Vagyis kívánni fogod Apukát! - mutatott rám.
- Nem mintha eddig nem kívántam volna! - kacsintott. Mindenki nevetett egyet.
- Nem tiltalak el semmitől, mert nincs rá ok. Sőt talán még "segíthet" is a szex. De csak módjával!
- Igenis!
- És el ne felejtsem! Ne ugrálj és, ha lehet kerüld a hosszú kocsiutakat!
- Rendben! - álltunk fel.
- Köszönünk mindent! - fogtam kezet az orvossal.
- Igazán nincs mit! Két hét múlva ugyanitt!
- Rendben! Viszlát! - léptünk ki a rendelőből. Kint már ült egy másik pár. Alig lehettek idősebbek nálunk. És a csaj szerintem Directioner…
- Elnézést, ne haragudjatok! - állt fel a lány.
- Igen? - mosolygott rá Lex.
- Most vagyunk itt először. Mi a véleményetek a doktor úrról?
- Nagyon kedves, és vicces ember! - kacagott fel Lex és rám pillantott. Én mosolyogva bólintottam egyet.
- Köszönöm! Most már nem fogok annyira görcsölni…
- Miért? Eddig "féltél"?
- Egy kicsit… Az előző dokim, hogy is mondjam… nem volt a legjobb!
- Sajnálom! De nyugi, itt biztonságban lesztek! - bökött a lány hasa felé.
- Köszi! Amúgy Dana vagyok! - nyújtotta a kezét Lexnek.
- Lexi! Bár lehet, hogy tudod…
- Igen. Lehet, hogy ciki, de és még 22 évesen is Directioner vagyok…
- Nem ciki az! - nyugtattam meg mosolyogva. - Kivéve, ha nem én vagyok a kedvenced…
- Két év alatt csak a ti neveiteket hallgattam, és tanúsítom, hogy a legtöbbször a tiédet, meg Liamét. - állt fel a fiú. - Zach vagyok! - nyújtotta jobbját.
- Zayn! - fogtam meg.
Még egy kicsit beszélgettünk (a lányok telefonszámot is cseréltek), majd mikor behívták őket, elköszöntünk és mentünk is haza.
Otthon még egyszer megnéztük a DVD-t és olyan 10 körül lefeküdtünk aludni….



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése