Utol akarom érni magunkat az időben ezért ugrunk egyet. Bocsii. (+írni sem tudok nagyon semmi különöset:))
Jó olvasást!:)
Pussz
xxSz.
- Hány kiló? - kérdezte Zayn, mikor leszálltam a mérlegről.
- 62 és fél. Ami azt jelenti, hogy 6 és fél kilót szedtem fel. A doki azt mondta, hogy ez 23 hetesen normális!
- Akkor jó! - mosolygott és megcsókolt.
- Csinálhatok egy képet az unokaöcsémről? - jött oda Lou a telefonjával. Hát igen. az elmúlt 7, majdnem nyolc, hétben mindig készült egy fotó a hasamról, amit a büszke apuka vagy keresztapuka felrakott Twitterre.:)
- Ez még kérdés?? - nevettem fel.

23 weeks and 5 days. #LittleMalik
Ja, igen! A minimalik rendesen világtrend lett a Twitteren.:D
- Én lefekszem egy kicsit! - lépkedtem a szobánkba.
- Pihenj csak! - jött utánam Zayn.
- Feküdj idee! - csapkodtam magam mellett az ágyat miközben lefeküdtem.
- Oké! - kuncogott.
Befeküdt mellém én pedig hozzábújtam. Már amennyire tudtam.:)
- Csuklik! - kacagtam. Nem éreztem olyan erősen a dolgot, de valamennyire már észre tudtam venni, hogy mozog a pici.
- Igen?
- Aha! - kacagtam még mindig. Lenne már a kezemben!!
Lassan elaludtam…
- Lexi! - simogatta az arcom (asszem) Tori.
- Hümm? - ébredeztem.
- Ha jönni akarsz a koncertre, akkor kelj fel! - mondta kedvesen.
- Okés! - ültem fel.
Elvánszorogtam a bőröndömhöz és elővettem ezt a szettet.

Gyorsan magamra kaptam a ruhákat és a fürdőben (még gyorsabban) megfésülködtem. Egy kis táskába bedobáltam a cuccaimat, majd a társalgóba léptem. A csajok már ott vártak.
- Csinianyu! - mondta Dani. Mosolyogtam rajta egyet és a lifthez mentem.
- Húú, de csini itt valaki! - nyitotta ki a backstage ajtaját Paul.
- Még egy dicséret és oltárt emelek magamnak! - nevettem.
A lányokkal bementünk a sminkbe. A fiúk már mind ott ültek.
- Sziasztok! - köszönt Lou, aki éppen szerelmem haját buzerálta.
- Sziasztok! - intett mindenki mindenkinek.
Nemsokára a srácok elszaladtak a színpadhoz.
Mi is utánuk siettünk. Én belekaroltam Toriba és úgy mentem.
- Minden oki a kisemberrel?
- Persze! Képzeld délután csuklott! - nevettem fel.
- Kiscuki!
A koncert "hamar" lement. Mi a lányokkal azonnal a szobáinkba mentünk, mert másnap utaztunk haza. Sokfelé haza. Tori és én Magyar honba, a többiek pedig Londonba.
Másnap a repülőn
- Ki jön ki elénk?? - kérdeztem a mellettem ülő unokatesóm.
- Chris.
- Oki!
- Öhm. Sziasztok! - állt meg mellettünk egy lány. Köbö. 15 éves lehetett és magyarul beszélt.
- Szia! - mosolyogtunk rá kedvesen.
- Csinálhatok veletek egy képet?
- Persze! - bólintottunk. Tori simán felpattant én viszont kicsit nehézkesen. A lány kinyújtotta a kezét, amit én el is fogadtam, és segített a felállásban.
- Köszi rokonkám! - mondtam Torinak.
- Nincs mit! - mosolygott angyalian.
Beálltunk a székek mellé és gyorsan csináltunk egy képet. Amikor visszahuppantunk az üléseinkbe a lány megszólalt.
- Milyen érzés ekkora hassal élni?
- Furcsa! - nevettem. - De bennem van az, hogy nemsokára az a csöpi ott bent, itt lesz a kezemben.
- Igaz! - mosolygott. - Sziasztook! - csilingelte és visszament a helyére.
A reptéren tényleg ott várt minket Chris.
- Lányok! - ölelgetett meg minket. - Útban van a hasad! - nézett rám, mire mindhárman felnevettünk.
- Na go… hova is go? - Tori.
- Lexékhez! Ott van a gyülekező.
Tényleg nálunk volt a gyülekező! Volt vagy 20 ember a nappalinkban.
- Emma? - néztem egy szőke hajú lányra.
- Szervusz Alexandra! - hülyült.
- Emma!!!! - "futottam" oda hozzá. - Úristen, de hiányoztál!! - öleltem meg.
- Te is nekem! - mosolygott. - El sem hiszem, hogy terhes vagy! Ráadásul a nagy Zayn Maliktól!! - hüledezett.
- Én sem! - nevettem.
- Szia Nagylány! - lépett oda a nagypapám (anyai).
- Papii! - öleltem meg.
- Szia! - jött oda nagyim is.
- Mamii! - öleltem át őt is.
Végigölelgettem mindenkit. Amikor végeztem Chris lépett oda hozzám és Torihoz egy igencsak szép lánnyal az oldalán.
- Csajok ő itt Réka, a barátnőm! Réka, ő itt a húgom Tori és az unokahúgom Lexi!

- Sziasztok! - mosolygott egy kicsit félénken. Bátorításképp Tori megölelte.
- Én is jövök! - dobtam át karjaimat rajtuk.
- Azaz, hogy TI?! - Tori.
- Igen. Mi!
- Gondolom ilyeneket, hogy hányadik hétben vagyok, nem kell elmondanom, mert Lou folyamatosan Tweeteli… - ültem a kanapénkon. Körülöttem mindenki itta a szavaimat.
- Igen! Csak emiatt regisztráltam! - mondta apu anyukája, angolul.
- De cuki vaaagy! - mondtam tök egyszerre Torival.
- És várod már, hogy a kezedben legyen, ne a hasadban? - kérdezte Réka.
- Igen. Bár egy kicsit félek a szüléstől.. - borzongtam meg.
- Nem kell! - legyintett anya. - Ha olyan vagy, mint én meg anyu akkor hamar túl leszel rajta! - mosolyodott el.
- Egy picit megnyugodtam!
- Ne gondolkodj ilyeneken! Ha előre rá stresszelsz, akkor tuti a legrosszabb lesz! - adta a tanácsot Kriszti.
- Okés! Rajta vagyok az ügyön!
- És a neve mi lesz? - kérdezte Emma.
- Benjamin!
- Az jó. Benjamin Malik. - "emésztette" a nevet.
Rezegni kezdett a telóm. Kivettem a zsebemből és megnéztem, ki írt:
Zayn<3
Skype??:)
- Nagy baj lenne, ha itt hagynálak titeket?
- Attól függ, kiért? - fonta keresztbe mellkasa előtt karjait Chris és bevágott egy "duckface"-t.
- A gyerekem apjáért! - tettem ugyanazt, amit ő.
- Akkor mehetsz! - kacsintott.
- Köszönöm az engedélyt! Nektek sem gond? - néztem a többiekre.
- Dehogy! Mi már úgyis indultunk, hisz' este hét van! - mondta Kriszti.
10-15 perc múlva már tényleg üres volt a ház. Mármint apuék és az én kivételemmel mindenki elment.:)
Írtam egy SMS-t Zaynnek.
5 perc!!:)
Zayn
Számolom!;)
- Akkor én felmentem! - mondtam anyuéknak.
- Rendben! - bólintottak.
Felmentem az emeletre, a szobámba, és a bőröndömből elővettem a laptopom.
Beizzítottam a Skype-ot, ami pár percen belül be is töltött.
- Sziaaa!!! - integettem a kamerába, amikor betöltötte a kis ablakot, amiben Zayn vigyorgott.
- Sziaaa!!! - integetett ő is.:) - Miujs? - fészkelődött. Én is ugyanúgy tettem, mert sehogy sem volt jó.
- Semmi! Szerintem leköltözök a kanapéra!
- Rendben! - nevetett.
- Lejöttem! - kurjantottam a nappaliban.
- Kényelmetlen volt az ágy? - kuncogott anya.
- Igen! Akartok beszélni Zaynnel? - ültem a kanapéra.
- Én igen. Apád meg trónol, szóval ő passz! - ült mellém anyukám. - Szia Zayn!
- Sziaa! - mosolygott.
- Mi újság világsztár?
- Semmi különös! Koncertezgetünk ilyen kis vidéki pajtákban… - legyintett, mire belőlem kitört a röhögés, de anya továbbra is komoly maradt.
- Értem! És színpad legalább van?
- Jobb helyeken szokott lenni, de például a legutóbbin szalmás zsákokon kellett állnunk…
- Ohh ti szegények? Hogy bírtátok? - kapott a szívéhez anyu.
- Nehezen. - szipogott szerelmem.
- Hidd el, lesz jobb is! - "nyugtatta" anyukám.
- Köszönöm! - kapott magához egy zsepit barátom. Én konkrétan már fulladoztam a röhögéstől.
- Mit nézünk? Besenyőéket? - jött oda apu. - Ááá, szia Zayn! - mosolyodott el és beült a másik oldalamra.
Még beszélgettünk egy kicsit anyuékkal karöltve aztán visszamentem a szobámba. A gépet leraktam az asztalra úgy, hogy minden látszódjon a helységből.
- Én itt most pakolászni fogok! Ugye nem baj? - kérdeztem Zaynt.
- Nem! De figyelj! Majd, amikor szünetünk lesz, akkor elkezdhetnénk vásárolgatni, meg egyebek…
- Igaz! Legalább is a bútorokat meg kéne venni…
- Igen! Aztán meg a többit. Basszus… azért még mindig furi, hogy apa leszek…
- Egyetértek. Nekem is furcsa ez az anya-dolog… De majd megszokjuk! Viszont egy tuti! Nem csak én fogok az éjszaka közepén felkelni a gyerekhez!!
- Dehogy is!! - rázta a fejét. - Az én gyerekem is lesz!
- Okos kisfiú! - bólintottam és elővettem a pizsim. - DE én most lefeküdnék, ha nem baj…
- Nem. Nyugodtam aludj! Jó éjt Kicsim! - mosolygott eszméletlenül édesen.
- Pápá! Szeretlek! - integettem.
- Én is szeretlek! - integetett és dobott egy puszit. Én is mosolyogtam még egyet, majd kikapcsoltam a Skype-ot és a gépet is.
Gyorsan átöltöztem, és miután bebújtam az ágyamba, már aludtam is…….....…
Mi is utánuk siettünk. Én belekaroltam Toriba és úgy mentem.
- Minden oki a kisemberrel?
- Persze! Képzeld délután csuklott! - nevettem fel.
- Kiscuki!
A koncert "hamar" lement. Mi a lányokkal azonnal a szobáinkba mentünk, mert másnap utaztunk haza. Sokfelé haza. Tori és én Magyar honba, a többiek pedig Londonba.
Másnap a repülőn
- Ki jön ki elénk?? - kérdeztem a mellettem ülő unokatesóm.
- Chris.
- Oki!
- Öhm. Sziasztok! - állt meg mellettünk egy lány. Köbö. 15 éves lehetett és magyarul beszélt.
- Szia! - mosolyogtunk rá kedvesen.
- Csinálhatok veletek egy képet?
- Persze! - bólintottunk. Tori simán felpattant én viszont kicsit nehézkesen. A lány kinyújtotta a kezét, amit én el is fogadtam, és segített a felállásban.
- Köszi rokonkám! - mondtam Torinak.
- Nincs mit! - mosolygott angyalian.
Beálltunk a székek mellé és gyorsan csináltunk egy képet. Amikor visszahuppantunk az üléseinkbe a lány megszólalt.
- Milyen érzés ekkora hassal élni?
- Furcsa! - nevettem. - De bennem van az, hogy nemsokára az a csöpi ott bent, itt lesz a kezemben.
- Igaz! - mosolygott. - Sziasztook! - csilingelte és visszament a helyére.
A reptéren tényleg ott várt minket Chris.
- Lányok! - ölelgetett meg minket. - Útban van a hasad! - nézett rám, mire mindhárman felnevettünk.
- Na go… hova is go? - Tori.
- Lexékhez! Ott van a gyülekező.
Tényleg nálunk volt a gyülekező! Volt vagy 20 ember a nappalinkban.
- Emma? - néztem egy szőke hajú lányra.
- Szervusz Alexandra! - hülyült.
- Emma!!!! - "futottam" oda hozzá. - Úristen, de hiányoztál!! - öleltem meg.
- Te is nekem! - mosolygott. - El sem hiszem, hogy terhes vagy! Ráadásul a nagy Zayn Maliktól!! - hüledezett.
- Én sem! - nevettem.
- Szia Nagylány! - lépett oda a nagypapám (anyai).
- Papii! - öleltem meg.
- Szia! - jött oda nagyim is.
- Mamii! - öleltem át őt is.
Végigölelgettem mindenkit. Amikor végeztem Chris lépett oda hozzám és Torihoz egy igencsak szép lánnyal az oldalán.
- Csajok ő itt Réka, a barátnőm! Réka, ő itt a húgom Tori és az unokahúgom Lexi!
- Sziasztok! - mosolygott egy kicsit félénken. Bátorításképp Tori megölelte.
- Én is jövök! - dobtam át karjaimat rajtuk.
- Azaz, hogy TI?! - Tori.
- Igen. Mi!
- Gondolom ilyeneket, hogy hányadik hétben vagyok, nem kell elmondanom, mert Lou folyamatosan Tweeteli… - ültem a kanapénkon. Körülöttem mindenki itta a szavaimat.
- Igen! Csak emiatt regisztráltam! - mondta apu anyukája, angolul.
- De cuki vaaagy! - mondtam tök egyszerre Torival.
- És várod már, hogy a kezedben legyen, ne a hasadban? - kérdezte Réka.
- Igen. Bár egy kicsit félek a szüléstől.. - borzongtam meg.
- Nem kell! - legyintett anya. - Ha olyan vagy, mint én meg anyu akkor hamar túl leszel rajta! - mosolyodott el.
- Egy picit megnyugodtam!
- Ne gondolkodj ilyeneken! Ha előre rá stresszelsz, akkor tuti a legrosszabb lesz! - adta a tanácsot Kriszti.
- Okés! Rajta vagyok az ügyön!
- És a neve mi lesz? - kérdezte Emma.
- Benjamin!
- Az jó. Benjamin Malik. - "emésztette" a nevet.
Rezegni kezdett a telóm. Kivettem a zsebemből és megnéztem, ki írt:
Zayn<3
Skype??:)
- Nagy baj lenne, ha itt hagynálak titeket?
- Attól függ, kiért? - fonta keresztbe mellkasa előtt karjait Chris és bevágott egy "duckface"-t.
- A gyerekem apjáért! - tettem ugyanazt, amit ő.
- Akkor mehetsz! - kacsintott.
- Köszönöm az engedélyt! Nektek sem gond? - néztem a többiekre.
- Dehogy! Mi már úgyis indultunk, hisz' este hét van! - mondta Kriszti.
10-15 perc múlva már tényleg üres volt a ház. Mármint apuék és az én kivételemmel mindenki elment.:)
Írtam egy SMS-t Zaynnek.
5 perc!!:)
Zayn
Számolom!;)
- Akkor én felmentem! - mondtam anyuéknak.
- Rendben! - bólintottak.
Felmentem az emeletre, a szobámba, és a bőröndömből elővettem a laptopom.
Beizzítottam a Skype-ot, ami pár percen belül be is töltött.
- Sziaaa!!! - integettem a kamerába, amikor betöltötte a kis ablakot, amiben Zayn vigyorgott.
- Sziaaa!!! - integetett ő is.:) - Miujs? - fészkelődött. Én is ugyanúgy tettem, mert sehogy sem volt jó.
- Semmi! Szerintem leköltözök a kanapéra!
- Rendben! - nevetett.
- Lejöttem! - kurjantottam a nappaliban.
- Kényelmetlen volt az ágy? - kuncogott anya.
- Igen! Akartok beszélni Zaynnel? - ültem a kanapéra.
- Én igen. Apád meg trónol, szóval ő passz! - ült mellém anyukám. - Szia Zayn!
- Sziaa! - mosolygott.
- Mi újság világsztár?
- Semmi különös! Koncertezgetünk ilyen kis vidéki pajtákban… - legyintett, mire belőlem kitört a röhögés, de anya továbbra is komoly maradt.
- Értem! És színpad legalább van?
- Jobb helyeken szokott lenni, de például a legutóbbin szalmás zsákokon kellett állnunk…
- Ohh ti szegények? Hogy bírtátok? - kapott a szívéhez anyu.
- Nehezen. - szipogott szerelmem.
- Hidd el, lesz jobb is! - "nyugtatta" anyukám.
- Köszönöm! - kapott magához egy zsepit barátom. Én konkrétan már fulladoztam a röhögéstől.
- Mit nézünk? Besenyőéket? - jött oda apu. - Ááá, szia Zayn! - mosolyodott el és beült a másik oldalamra.
Még beszélgettünk egy kicsit anyuékkal karöltve aztán visszamentem a szobámba. A gépet leraktam az asztalra úgy, hogy minden látszódjon a helységből.
- Én itt most pakolászni fogok! Ugye nem baj? - kérdeztem Zaynt.
- Nem! De figyelj! Majd, amikor szünetünk lesz, akkor elkezdhetnénk vásárolgatni, meg egyebek…
- Igaz! Legalább is a bútorokat meg kéne venni…
- Igen! Aztán meg a többit. Basszus… azért még mindig furi, hogy apa leszek…
- Egyetértek. Nekem is furcsa ez az anya-dolog… De majd megszokjuk! Viszont egy tuti! Nem csak én fogok az éjszaka közepén felkelni a gyerekhez!!
- Dehogy is!! - rázta a fejét. - Az én gyerekem is lesz!
- Okos kisfiú! - bólintottam és elővettem a pizsim. - DE én most lefeküdnék, ha nem baj…
- Nem. Nyugodtam aludj! Jó éjt Kicsim! - mosolygott eszméletlenül édesen.
- Pápá! Szeretlek! - integettem.
- Én is szeretlek! - integetett és dobott egy puszit. Én is mosolyogtam még egyet, majd kikapcsoltam a Skype-ot és a gépet is.
Gyorsan átöltöztem, és miután bebújtam az ágyamba, már aludtam is…….....…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése