Egy kis "zeneajánló".:) Ezt függöm jó pár napja: OneRepublic- Counting stars . Nem bírok vele leállni!!:D Ha gondoljátok (és még nem ismeritek) hallgassátok ti is! (Lili ez a következő "áldozat" szóval neked kötelező meghallgatni.;))
Pussz
xxSz.
Liz
Alig aludtam 2 órát, amikor ismét csörgött a telefonom. Gyorsan felvettem, nehogy felkeltsem a mellettem alvó Eleanort.
- Igen? - szóltam bele halkan és a fürdőbe siettem. Az egy másik kérdés, hogy nekimentem az ajtófélfának.
- Harry kórházban van! - hallottam Lou hangját.
- MIVAN? - dermedtem le.
- Az után, hogy letettétek még mindig nem hagyta abba a köhögést és egy idő után annyira köhögött, hogy befulladt. Próbáltuk, hogy talán inhalátorral jobb lesz, de semmit nem használt. Akkor hívták Paulék a mentőket, akik azonnal behozták a kórházba. Ez volt úgy fél órája, azóta meg semmit nem tudunk! - világosított fel hadarva és hallottam, hogy ideges. (Nem tudom, hogy akkor most Harry asztmás-e vagy sem, mert mindenhol mást írnak, de itt csak szimplám befulladt a sok köhögéstől. szerk.megj.)
- Re-rendben! - remegett meg a hangom és leültem a vécé tetejére. Eleanor feje jelent meg az ajtóban. Szerintem észrevette, hogy nagyon ideges vagyok, mert bejött és elém guggolva megfogta a térdem. - Asszem, én most felülök egy gépre és odarepülök!
- Nem kell Liz! Maradj otthon! Hidd el, jó kezekben van! És mi is vigyázunk rá!
- Tudom! De ott kell lennem! Nem tudsz megakadályozni ebben!
- Tudom… - sóhajtott lemondóan. - SMSben elküldöm a kórház nevét. A szálloda címe gondolom nem kell, mert egyből ide jössz…
- Igen! - mondtam és felálltam. - Szia!
- Szia! És vigyázz magadra! - mondta aggódva.
- Rendben! - és kinyomtam.
- Baj van? - kérdezte Eli.
- Harry kórházban van!
- Jézusom! - kapta kezét a szája elé. - De mi történt?
- A sok köhögéstől befulladt!
- Ijj. Odamész?
- Igen! - bólintottam határozottan.
Mivel a csajokat nem akartuk felébreszteni, amíg én felöltöztem, Eleanor nézett nekem egy gépet.
Hatalmas mázlim volt, mert még pont el tudtam érni az első gépet, ami Pittsburghbe ment.
- Köszi a segítséget! - öleltem meg barátnőmet a ház ajtajában állva.
- Nincs mit! - simította meg a karom. - Itt a taxi! - bökött mögém.
Még elmotyogtam egy "szia"-t és mentem is.
Jó pár óra múlva, Pittsburgh
- Merre van Harry Styles kórterme? - kérdeztem idegesen a recepcióst.
- Sajnos nem mondhatom el egy rajongónak sem! - mondta unottan, fel sem nézve papírjaiból.
- Nézzen már rám! - rivalltam rá. Felnézett, majd így szólt.
- Sajnálom! Nem tudtam, hogy ki maga! - szabadkozott.
- Én meg sajnálom, hogy magára kiáltottam csak ideges vagyok! - túrtam a hajamba.
- Semmi baj! Amúgy… - nézett a monitorra. - 4. emelet 73-as kórterem!
- Igazán köszönöm! - mondtam majd elviharzottam.
A negyedikre érve szinte már futottam. Rezegni kezdett a zsebem. Kivettem belőle a telefonom és láttam, hogy Louis hív. Nem vettem fel, mert már láttam, ahogy a falnak támaszkodva áll mellette a többi fiúval és még pár emberrel.
- Lou! - kiáltottam halkan.
- Liz! - tette el a telefonját és hozzám futott. A többiek is felkapták a fejüket.
- Szia! - öleltem meg. - Mi van Harryvel?
- Kábé egy órája jött ki tőle a doki! Egy kicsit kiütötték, de amióta felkelt téged keres.
- Akkor bemegyek! Már, ha szabad!
- Persze! A doki is mondta, hogy bemehetünk, de megvártuk míg ideérsz!
- Köszi! - mosolyodtam el halványan.
- Add ide a táskád! - tartotta a kezét, mire levettem a táskámat a vállamról és a kezébe nyomtam.
- Köszi!
- Nincs mit! - mosolygott.
Elindultam a kórteremhez. Intettem egyet mindenkinek, majd óvatosan lenyomtam a kilincset.
Bent Harry feküdt egy ágyon. A saját ruháiban, csak a cipője nem volt rajta. Ebből azt vettem le, hogy nem akarják bent tartani.
Halkan mellé sétáltam és az arcára helyeztem a kezem. Egy kicsit megugrott, majd felém fordította a fejét. Óvatosan nyitogatni kezdte a szemét.
- Liz! - mondta rekedten és halkan, viszont mozdulatai élettel teliek voltak. Felült és derekamnál fogva magához húzott és szorosan megölelt. Átöleltem a nyakát (vagyis inkább a fejét) és egy puszit nyomtam a hajába. - Hogy-hogy itt vagy? - nézett rám és az ölébe húzott.
- Nem bírtam úgy otthon lenni, hogy tudom, veled nincs minden rendben! - simítottam meg arcát és továbbvezettem kezem göndör fürtjeire.
- Szeretlek! - lehelt apró csókot a számra.
- Nagyon megijesztettél! - mondtam a szemébe nézve.
- Sajnálom! - hajtotta le a fejét.
- Semmi baj! - nevettem fel.
Később megkérdeztük a dokit, hogy mikor engedik ki Hazzát. Szerencsére már dél körül elmehettünk, így az esti, Kanadai koncerten már színpadra állhatott.
- Tessék inni! - mentem Harry után a turnébuszban, Lou (fodrász)-val karöltve.
- Most ittam! - menekült előlünk.
- Az a most már vagy egy órája volt! - nézett az órájára Lou.
- Megvan, hogyan itassuk meg! - suttogtam.
- Igen?
- Igen! - mosolyodtam el ördögien. - LUUUUUX! KICSIIIM! - kiabáltam, mire a kis szőke tündérke előpattogott a konyha rejtekéből.
- Igeny? - állt elém csillogó szemekkel.
- Lenne neked egy feladat! - guggoltam elé. - Ezt - mutattam a fél literes vizet - meg kéne itatni Harry bácsival!
- Jendben! - bólintott.
- De nem szabad neki elmondani, hogy anyu meg én kértünk meg rá!
- Éjtem! - bólintott még egyet és elvette a felé tartott üveget. Két kezével fogta és úgy ment Harry felé.
Nem nagyon hallottuk, hogy mit beszélnek, de azt láttuk ahogy Harry elveszi a vizet és megissza.
- Megmondtam, hogy inni fogsz! - kiáltottam oda keresztbe font karokkal.
- Hogyaza… - állt fel és közeledett felém. - Gyere csak ide! - kapta el oldalamat és magához szorított.
- Gyere Lux. Ez neked nem való! - vette fel kislányát röhögve Lou.
- Szóval rávetted Luxot, hogy itassa meg velem a vizet? - nézett rám Hazz.
- Valami olyasmi… - néztem csábosan.
Erre nem mondott semmit csak előkapta a telefonját és pötyögött rajta valamit.
- Ezért bünti jár! - tette el a készüléket. Felhúzott maga után a hálórészbe (ugyebár emeletes a busz) majd, amikor az ágyakhoz érve becsukta az ajtót nekem esett. Mit ne mondjak, kicsit kényelmetlen bármit is csinálni olyan kicsi helyen, de még így is élveztem a büntetésem.;)
…
- Fogat kéne mosnom! - járkált az öltözőben Harry.
- Tedd azt! - bólintottam. - De már 5 perccel ezelőtt is megtehetted volna, amikor először mondtad ezt!
- Jól van na! - durcizott be és elment fogat mosni. A tükörből olyan pillantásokat küldött felém… szerintem ő gyilkosnak szánta, de én inkább röhögtem rajta.:)
- Édes, drága, egyetlen kicsi szívem! Nem megy neked ez az öldöklés! - sétáltam mögé.
- Azt mondod? - nézett rám fogkrémmel a szájában. Ennek az lett a következménye, hogy leköpött.
- Fúúúúúúj! - kaptam arcomhoz.
- Mondtam, hogy megy! - öblített önelégült mosollyal.
- Utállak! - löktem arrébb és lemostam a trutyit az arcomról. - Gusztustalan vagy!
- Tudom! - fordított maga felé és elmosolyodott.
- Miért van az, hogy akármit csinálsz, legyen az hülyeség vagy bármi más, a végén mindig eléred, hogy újra beléd szeressek?! - fontam karjaim a nyaka köré.
- Nem tudom! - rántott vállat. - De az a helyzet, hogy neked meg semmit nem kell csinálnod, ahhoz, hogy újra magadba bolondíts..
- Ez cuki volt! - mosolyogtam és megpusziltam az arcát.
- Harry, kezdés! - kukkantott be Paul.
- Oké! - bólintott, majd adott egy laza csókot és elindult a színpad felé. Az ajtóból még visszakacsintott, de utána eltűnt a szemem elől.
- Jössz Liz? - kérdezte Paul.
- Ahamm! - bólintottam.
Lexi
- Hol van Liz?? - kérdeztem reggel, amikor a nappaliba léptem.
- Elutazott. Hajnalban hívta Lou, hogy Harryt kórházba kellett vinni. - Világosított fel minket Eleanor.
- Jesszus! De most már jól van? Vagy tudsz valamit? - kérdezte Tori.
- Igen, elvileg már jól van!
- Oké! - mondtuk egyszerre.
- Főzök kávét. Kèrtek? - néztem körbe.
- Igen! - jött az egyhangú válasz.
Gyotsan főztem egy kávét, amit aztán meg is ittunk. A lányok nem sokkal ez után összeszedték a cuccaikat és hazamentek. Lizy dolgai egyenlőre maradtak az egyik vendégszobában (godolom csak pár cuccot vitt..).
Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal.. Gondoltam elmegyek körülnézni valami bababoltba, de Zayn nélkül nem nagyon akartam ilyen helyekre menni.. Felhívom Doniyat, hátha a városban van!
- Drága sógornőm, hát még emlékszel rám? - vette fel nevetve a harmadik csörgésre.
- Talán! - nevettem én is.
- Miujs?
- Semmi különös! Gondoltam, megérdeklődöm, hogy a városban vagy-e.
- Hatalmas mázlid van, mert pont itt vagyok!
- Uu, dejóó! És van kedved talizni?
- Van! Még szép, hogy van! Egykor a London Eye-nál?
- Tökéletes! Akkotr ott találkozunk!
- Okés! Puszii!
- Puszii!
Felmentem az emeletre és egy gyors fürdés után belebújtam egy egyszerű farmer+póló+Converse cipő összeállításba.
Pont egyre odaestem a London Eye-hoz. Doni már ott állt és forgolódott.
- Csajos! - kiáltottam neki, amikor már közel voltam hozzá.
- Babám! - tárta ki a karjait.
- Sziaa! - öleltem meg óvatosan.
- A picipoci már nem is olyan pici! - vizsgálgatta a hasamat, amit a feszes póló nagyon kiemelt.
- Hát nem! - nevettem fel. - Október végére pedig már nem is lesz poci!
- Jajj, csak már tartanánk ott. - sóhajtott.
- Én azért még szeretem a hasam! - erre Doni csak felnevetett.
- És? Merre menjünk? - kérdezte.
- Nem tudom! Sétálgassunk!
- Okés! - mosolygott és belém karolt. - Miujs mostanában?
- Igazából nem sok! Megvagyok, a babával is minden rendben… - rántottam vállat.
- És Zaynnel és veled?
- Velünk is! Kezdi felfogni ezt az egész apadolgot… Meg én is az anyadolgot! - nevettem el a végét.
- Akkor jó! Én meg nagynéni leszek!! - mondta izgatottan.
- Hát igen! Te… - sóhajtottam. - Louéktól olyan babaruhát kaptunk…
- Akarom látni? - kérdezte félve.
- Nem tudom, hogy készen állsz-e ilyen dolgokra… - vettem elő a telefonom és kikerestem a képet. Amikor Doniya meglátta a képet egyszerűen visítva felröhögött. Konkrétan mindenki minket nézett.xd - Halkabban!! - röhögtem én is.
- Bocs, de ez… - és újra elröhögte magát.
- Ööö, sziasztok! - gyűlt körénk vagy 20 lány.
Az elkövetkezendő 10 perc azzal telt, hogy mindenkivel lefotózkodtunk, plusz Doniya valahogyan lenyugodott.
- Nincs kedved eljönni hozzánk? - kérdeztem.
- De! Kocsival vagy?
- Aham!
2013. július 15.
- Kicsim! - száguldott felém szerelmem a reptéren.
- Sziaaa! - öleltem meg, amikor odaért hozzám. - Jól utaztál?
- Jól, köszönöm! - mosolygott. - Mehetünk? - nyújtotta a kezét.
- Persze! - fogtam meg azt.
Átverekedtük magunkat a fotósokon és beültünk az autóba, amit most már nem én, hanem Zayn vezetett.
- És, most hogyan is lesznek a dolgok? - néztem rá.
- Júli' 18 a következő show! - emelte rám egy pillanatra a tekintetét.
- Oks! Akkor ma gondolom alszol, és holnap megyünk mindenfele!
- Csak, ha nem baj!
- Szívem! A fél világot átutaztad! Hogy lenne már baj?!
- Nem szóltam! - kuncogott.
- Há' néha jó lenne! - mondtam. - Amúgy már 25 hetes vagyok! Vagyis 25 hetes és egy napos!
- Az jó! Kell dokihoz menni?
- Nem. Csak a jövő héten! - ráztam a fejem.
- Rendben!
A nap további részét tévénézéssel, a kertben való olvasással és a telefonom nyomkodásával töltöttem.
Kilenc körül elmentem fürödni, majd befeküdtem barátom mellé és átléptem álomország határait…
Reggel finom illatokra keltem. Kimásztam az ágyból és a konyha felé vánszorogtam.
- Jó reggelt szépség! - köszöntött mosolyogva Zayn és valamit kavargatott a tűzhelyen.
- Jó reggelt! - mosolyogtam fáradtan. - Mi jót főzöl? - öleltem át hátulról. Azért zavar egy kicsit ez a pocak… nem tudom rendesen megölelni!! :)
- Csak egy kis rántotta. Hagymával meg szalonnával, de az csak a te részedben van!
- Köszi! - pusziltam meg a vállát.
- Csüccs le! Mindjárt viszem! - nézett hátra a válla felett.
Leültem az étkezőasztalhoz és vártam a reggelimet.
- Uu! - ugrottam fel. - Felhívom Elit!
- Kihangosítod majd?
- Persze! - és már tárcsáztam is barátnőmet.
- Igen? - vette fel.
- BOLDOG SZÜLINAPOOOOOT! - kiáltottuk a telefonba.
- Köszönöööm! - csilingelte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igazán nincs mit!
- Basszus! - kiáltott fel. - Elfelejtettem, hogy ma jön Lou! Mennem kell a reptérre! Puszi és még egyszer köszi!
- Okés, futás! Nincs mit, sziaa! - tettem le nevetve. - Kicsit szétszórt mostanában. - ráztam a fejem szórakozottan.
- Igen! - nevetett Zayn. - Itt a reggeli! - tette elém a tányért.
- Köszönöm!
- Jó étvágyat! - ült le velem szembe.
- Jó étvágyat! - bólintottam és nekiestem a kajának.
Evés után felöltöztünk és elindultunk egy bababútor boltba.
- Jó napot! - köszöntünk az üzletbe lépve.
- Á, jó napot! - lépett ki a pult mögül egy idősebb férfi. - Segíthetek valamiben? - mosolygott.
- Igen! Kisfiúnak való bababútorokat szeretnénk! - válaszolt kérdésére Zayn.
- Rendben! Kövessenek, mutatok párat! - intett. Utána mentünk.
Nagyjából fél órát nézelődtünk (már az eladó nélkül), amikor találtunk egy olyat, ami mindkettőnknek nagyon tetszett.
- Ezt szeretnénk! - mondta a pasinak. aki közben odajött hozzánk, Zayn, a derekamat ölelve.
- Rendben! Akkor jöjjenek! Megbeszéljük a részleteket! - így i tettünk. Megállapodásunk szerint estére ki is szállítják a bútorokat.
- Köszönjük a segítséget! - fogtam kezet az eladóval.
- Én köszönöm, hogy minket választottak! - mosolygott. - Viszont látásra!
- Viszont látásra! - intettünk és kiléptünk az üzletből.
Következő állomásunk egy festékbolt volt.
Ott is eltöltöttünk vagy háromnegyed órát, majd a megfelelő színnel hazatértünk.
- Fél egy! Szerinted végzünk ma a festéssel? - nézett órájára csípőre tett kézzel Zayn.
- Háát… - néztem körbe, az üres szobában, amit a babaszobának szántunk. Ez a velünk szemben lévő vendégszoba mellett volt. Igazából ebben a szobában sohasem volt semmi, így még a pakolászással sem kellett foglalkozni. - Végzünk! - bólintottam.
- Akkor öltözz át én meg hozom a cuccokat! - ja igen. Zayn már rég át volt öltözve.:)
- Oks!
10 perccel később egy "szakadt" összeállításban álltam a babaszobában.
- Hajrá! - nyomott a kezembe egy hengert.
Másnap.
- Kész a babaszobaaaaaaa! - kiáltottam fel boldogan.
Tegnap sikeresen kifestettük az egész helységet. Este meg is érkeztek a bútorok, amiket csak ma reggel kezdtünk el bepakolni, mert még száradtak a falak. A, nagyjából egynapos, munka eredménye pedig ez lett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése