Pussz
xxSz.
- Ez az utolsó napunk. Mit csináljunk? - kérdezte ebéd közben Zayn.
- Menjünk el abba a nemzeti parkba!
- Rendben!
Gyorsan felöltöztünk, majd el is indultunk a tőlünk nem messze lévő parkba.
A bejáratnál kaptunk egy-egy virágfüzért, ami olyan volt, mint egy kendő. Mármint, hogy egy hosszú füzér volt, amit úgy raktál magadra, ahogy akartad.
- És vége van a nyárnak.. - mondtam Zaynbe csimpaszkodva.
- Hát igen.. És lassan a terhességednek is. - tette kezét pocakomra.
- Hát igen! De ennek valamennyire örülök..
- Ja. Csak majd ne sírjon sokat! - mondta, mire felnevettem.
- Reméljük, hogy csendes baba lesz! - mosolyogtam.
Sétáltunk egy ideje, amikor Zayn megállított egy bokros, fás résznél.
- Fotó!
- Jaok! - reagáltam le.
- Milyen? - mutatta a telefonját barátom.

- Uuu! Tök jó! - nézegettem a képet.
- Jaja! - tette el telefonját és újra megfogta kezemet. Így andalogtunk tovább a parkban. Néha-néha megálltunk, mert Zaynt megtalálták a Directionerek, de ez engem egyáltalán nem zavart. Inkább elgondolkoztam, hogy hogyan lesz képes egy időre otthagyni a munkáját. Hiszen.. azt mondta, hogy, ha megszületik a pici, akkor mindent félretesz. Én viszont nem akarom, hogy teljesen elhanyagolja a bandát, a rajongókat, az életét, amit én 1 évvel ezelőtt felbolygattam..
- Min gondolkozol? - lépett elém Zayn.
- Semmin, semmi különösön! - mosolyodtam el. Az agyam folyamatosan kattogott.
Amikor elmentem Lizzel arra a koncertre, még csak eszembe sem jutott volna olyanra gondolni, hogy az a srác, aki nekem énekelte a szólóját, egyszer a gyermekem apja lesz. Csak egy volt az öt nyálgép közül, akiknek még csak a nevüket sem tudtam. Az összes infóm annyi volt rólunk, hogy harmadikok lettek a 2010-es XFactorban. (És, hogy Lizy imádja őket.) Semmi több.
Aztán felgyorsultak a dolgok és egyik pillanatról a másikra lettem a nagy Zayn Malik barátnője. És, ami még furcsább, hogy én sosem tekintettem rá úgy, mint egy híres emberre. Nekem ő mindig csak egy átlagos, hatalmas egóval megáldott, mégis elképesztően jószívű és megértő fiú volt. Aki képes volt magába bolondítani alig pár óra alatt. Minden nap, amit vele tölthettem egy élmény volt. Egy új világot mutatott nekem, ami a csillogásról és a fényűzésről szól. De ő mégis megmaradt az a fiú, aki volt. Nem érdekelte a csillogás és a fényűzés, csak az éneklés. Az éneklés, ami közben teljesen önmaga tud lenni és nem kell megjátszania magát. Az éneklés, ami végigkísérte az egész életét. Az éneklés, ami mindig egy mentsvárat nyújt, ha valami baja van... És én most ezt szeretném tőle megtagadni?! A karrierjét, amit olyan régóta építget? A koncerteket, amiket mindig annyira élvez? A rajongóit, akiket ismeretlenül is a családjának tekint?
Ha végiggondolom.. Amikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok, a fejemhez vágta, hogy ő még nem akar gyereket. Nem hinném, hogy olyan gyorsan megváltozott a véleménye. Biztos vagyok benne, hogy még mindig a fejében van a gondolat...
Felnéztem a mellettem sétáló fiúra, aki kacarászva magyarázott nekem valamit. Annyira jó volt így látni. Felhőtlen és boldog. Nem az lebegett a szemei előtt, hogy a barátnője alig két hónapon belül megszül, hanem az, hogy fiatal és élvezi az életét.
- ... és, akkor Louis akkorát esett, hogy szerintem még a Syco másik felén is hallani lehetett a koppanást! - nevetett.
- Biztos nagyon vicces volt! - erőltettem mosolyt az arcomra, bár azt sem tudtam, hogy az elmúlt 2 percben miről beszélt.
- Minden oké, kicsim? - nézett le rám aggódva.
- Persze, csak... - hajtottam le a fejem.
- Gyere! - húzott egy füves rész felé. Leültünk egymással szembe (bár nekem egy kicsit nehezen ment, amin nevettünk is egyet:)), majd Zayn ismét rám emelte tekintetét. - Szóval? Mi nyomaszt?
- Igazából.. semmi lényeges.. csak.. - piszkálgattam egy fűszálat. - Ajj. Nem akarom, hogy a baba miatt feladd azt, amit eddig elértél. Hogy hanyagolnod kelljen a karriered, a rajongóid. Csak amiatt, mert én nem akartam elvetetni a kicsit... - tört ki belőlem. Csak mondtam és mondtam úgy 3 percen keresztül, majd amikor már mindent rázúdítottam barátomra, kifújtam az addig bent tartott levegőt és visszatértem a fűszálamhoz.
- Oké! Először is, légyszíves ne magadat hibáztasd! Másodszor. Nem fogom elhanyagolni sem a karrierem, sem a rajongókat, sem senkit, de miután megszületik a baba, egy ideig ti lesztek a legeslegfontosabbak! - emelte fel a fejem. - Attól még el fogok járni a stúdióba, az interjúkra, fotózásokra, csak nem leszek ott hajnali kettőig. Plusz nem fogok a világ másik felére utazni! De, ha majd lesz akkora a törpe, hogy utazhasson, akkor majd ti is jöttök velem mindenhová! - mosolyodott el kedvesen.
- Oké.. - eresztettem meg egy halvány mosolyt.
- Naaa! Vigyooort! - vágott hülye fejet, mire felnevettem. - Ez az én barátnőm! - csókolt meg.- Menjünk innen! - állt fel és engem is felsegített.
Visszasétáltunk a hotelbe és egy gyors átöltözés után a part felé indultunk.
- Na most! A gyerkőc vagy azért rúg, mert felébredt vagy azért, mert hideg a víz! - fogtam a hasam.
- Vagy mindkettő! - vigyorgott Zayn.
Vagy 2 órát lent voltunk és rendesen kiélveztük az utolsó esténket.
- Vacsizunk még valamit vagy lefekszük? - kérdezte a szobában Zayn.
- Tekintve, hogy este 10 van és, holnap reggel 6kor indulunk, szerintem aludjunk!
- Rendben! - bólintott.
Miután lemostuk magunkról a töménytelen mennyiségű sót, fáradtan dőltünk be az ágyba.
Miközben Zaynhez bújva próbáltam elaludni, az agyamban folyamatosan ott motoszkált az a gondolat, hogy nem akarom tönkretenni Zayn karrierjét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése