xxSz.
Szeptember 8., Vasárnap (14:30 körül)
- Szívem! Itt van minden cuccod?? - kiabáltam a lenti fürdőből, miközben a szennyes tartóban turkáltam.
- Igen! - jelent meg Zayn.
- Biztos? - néztem rá.
- Biztos. De mi lenne, ha te bemennél a nappaliba és leülnél, én meg bepakolnám a mosást?
- Nem hangzik rosszul… - döntöttem oldalra a fejem. - Van még kaja?
- Nem. Az összeset felzabáltam az elmúlt 15 percben! - mondta egy kis cinizmussal a hangjában.
- Képes vagy rá.. - vigyorogtam.
- Na gyere csak ide! - lépett közelebb és egy egyszerű mozdulattal elkapott.
- Tessék elengedniii! - csapkodtam a vállát.
- Varázsszó?!
- Terhesvagyokésfájalábam! - erre egyből elengedett. Besétáltam a konyhába és a hűtőből elővettem a maradék ebédet. Egy tányérra kipakoltam egy jó nagy adag pesztós tésztát és a mikróba raktam. Miután megmelegedett, a nappaliba mentem és a kanapéra ülve bekapcsoltam a tévét.
- Felhívom Liamet! - jött a hirtelen gondolat. - Ehh… Drágám! Idehozod a telefonom??
- Hol van? - állt meg a nappali bejáratában szerelmem.
- A konyhában.
Sóhajtott egyet, majd mosolyogva megrázta a fejét és a konyhába ment.
Amúgy azért akartam felhívni Liamet, mert ugyebár másodikán tűz volt a lakásában és sajnos Andy nem úszta meg könnyebb sérülésekkel, mint mondjuk Dani/Liam.
- Tessék! - adta oda a készüléket Zayn és levágta magát mellém.
- Szia! - vette fel harmadik csöngésre Liam.
- Szia! Nem akarok zavarni, csak annyit szeretnék kérdezni, hogy hogy van Andy?
- Körülményekhez képest jól. A doki szerint még max egy hét és ki is engedik!
- Naa, az jó! - mosolyodtam el halványan. - És ti? Ti jól vagytok?
- Igen! Már Dannek és nekem is begyógyultak a sebeink, szóval már semmi nincs rajtunk, ami emlékeztetne a hétfőre..
- Lakás?
- Az erkélyt amennyire tudtuk lesikáltuk, de egy festés majd nem árt a falnak. - válaszolta meg kérdésem. - Most viszont megyek, ha nem baj, mert a lábára ejtett valamit és itt ugrál féllábon. - kezdett nevetni.
- Héé, ne nevesd ki a nejed!! - kacagtam én is.
- Boccs. Na szia!
- Szia! - tettem le.
- Miért neveti ki a nejét? - kérdezte Zayn, miközben a tévécsatornák között keresgélt.
- Mert Dani valamit a lábára ejtett és féllábon ugrál.
- Most elképzeltem… - nevetett fel.
- Az a baj, hogy én is! - folytattam az evés mosollyal az arcomon.
Este kilenc felé áthelyeztük a székhelyünket az emeletre. Gyorsan megfürödtünk, majd az ágyban ülve beszélgetni kezdtünk.
- Holnap újra iskolás leszel! - vigyorgott Zayn.
- Ja… Hurrá! - tettettem lelkesedést.
- Nem várod?
- De… csak az van bennem, hogy a felét minimum gyereknevelés közben kell végigcsinálnom.
- Ez igaz… de segítek majd! Meg anyudék is biztos jönnek, meg az enyémek is… Nem lesz gond! - nyomott puszit az arcomra.
- Reménykedem is benne! - vette mély levegőt. - Szerintem én alszom! - feküdtem el az ágyon és jól betakaróztam.
- Én meg nyomkodom egy kicsit a gépet. Kimenjek, hogy tudj rendesen pihenni? - vette fel a földről laptopját, amit már előzőleg felhozott a dolgozóból.
- Nem kell. Maradj nyugodtan! - mosolyodtam el fáradtan.
- Rendben! Szép álmokat! - hajolt a homlokomhoz és egy puszit nyomott rá.
- Neked is! - ásítottam. Lekapcsolta a villanyt és a gépnek szentelte figyelmét. A monitor halvány fényében is ugyanolyan tökéletes volt, mint általában. Mivel érdemeltem és ki ezt a srácot?
Reggel 7kor az ébresztőmre keltem fel. Meglepődve tapasztaltam, hogy Zayn nincs mellettem, de a párnáján találtam egy papírt.
"Ha elkészültél, gyere le. Csinálok reggelit!:)"
Imádom! Ez volt az első szó, ami eszembe jutott.
Bemásztam a gardróbba és 15 perc gondolkodás után eldöntöttem, hogy melyik ruhákat veszem fel.

A hajamat hagytam, hadd lógjon természetesen.
Lesétáltam a konyhába, ahonnan már finom illatok jöttek.
- Jó reggelt! - köszöntem Zaynnek a hasamat simogatva. Benjamin is elemében volt.:)
- Jó reggelt, Szépség! - mosolygott és elém állva megcsókolt. - Pont kész a reggeli! - tette az asztalra a tányérokat. Leültünk a szokásos helyeinkre és nekiálltunk enni. - Hogy is lesz a mai nap? - kérdezte két falat között barátom.
- Egyig kell bent lenni. Ma csak ilyen "laza" nap lesz.. - mutattam az idézőjeleket.
- Rendben! Elvigyelek?
- Ha nem gond. - erre csak csapkodni kezdte a homlokát.
- A falnak megyek tőled, te nő! - röhögött.
- Jóóóó, na.
- Miért lenne gond az, hogy a terhes barátnőmet fuvarozzam?
- Vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit! - kacarásztam.
Miután végeztünk a kajával, Zayn elment készülődni és negyed 9kor már a kocsiban ültünk.
- Vigyázz magadra jó?! - nézett rám a suli parkolójában Zayn.
- Okés!
- Egyre itt vagyok! - hajolt hozzám és megcsókolt.
- Rendics! - csókoltam vissza. - Szia! - nyitottam ki az ajtómat.
- Szeretlek! - mondta, amikor már kiszálltam.
- Én is szeretlek! - mosolyodtam el és becsaptam az ajtót. Megvártam, míg elmegy és én is elindultam befelé.
Az egyetem "aulájában" már kis millióan voltak. Megkerestem az információs pultot és megkérdeztem, hogy nekem hova kell mennem. Az útbaigazítás után, a megadott hely felé indultam.
Útközben jó néhány lány megtalált és közös képet kértek.
- Én még beleférek? - kérdezte egy nagyon aranyosnak tűnő lány.
- Persze! Gyere! - tártam a karom. Odaadta a telefonját egy csajnak, aki ellőtte a képet.
- Köszönöm! - mosolygott. - Amúgy melyik terembe mész?
- 220!
- Én is! - csillantak fel a szemei.
- Mehetnénk együtt… - dobtam fel az ötletet.
- Oké! Amúgy Deena Morrison! - nyújtotta kezét félúton.
- Lexi Brian, bár gondolom , tudod. - ráztam meg azt.
- Igen! - kuncogott. - És… nem furcsa ez a nagy has?
- De. De már nem sok van hátra! - válaszoltam és a kezem, akaratom ellenére is, a hasamra csúszott.
- Tényleg. Hogy lesz most neked a suli?
- Hát, amint megszületik a kicsi, otthon folytatom tovább. És minimum másfél évig otthon is csinálom! Vagyis, ha már egy kicsit nagyobb lesz, gondolok itt arra, hogy 4-5 hónapos, akkor majd néha bejárok, de azt beszéltük meg az igazgatóval, hogy amíg kicsi, addig nem kell bejönnöm.
- Értem. És nem lesz ez egy kicsit nehéz? Mármint a gyereknevelés meg a suli egyszerre?
- Lehet, hogy az lesz, de lesz segítségem!
- Akkor jó! Ha meg majd egyetemmel kapcsolatban kell valami, akkor nekem is nyugodtan szólhatsz!
- Köszönöm, lehet, hogy élek majd az ajánlatoddal! - mosolyogtam rá.
Pontban 9 órakor bejött a professzorunk, aki mindent elmondott az idei évről.
A napom további része, abból állt, hogy Deenával sétálgattam, fotózkodtam és ültem egy előadóban.
Egy élmény volt, amikor negyed kettőkor kikommandóztam a parkolóba (sosem jutunk haza, ha észreveszik Zaynt) és bevágódtam a kocsiba.
- Na, milyen napod volt? - kérdezte Zayn két csók között.
- Vegyes. Akárhányszor kiléptem a folyosóra valaki letámadott, hogy képet akar. Ebből kifolyólag, nem jutottam el soha a vécéig és most nagyon kell pisilnem, szal örülnék, ha a gázra lépnél!… Viszont szereztem egy barátot! - hagytam a jót a végére.
- Ennek örülök! És igenis! - tett eleget kérésemnek és elindította az autót.
Otthon, mint egy őrült rohantam a fürdőbe.
- Azért a házat hagyd egyben! - kiáltott utánam Zayn nevetve.
- Egyben hagytam! - mondtam, amikor kijöttem a helységből. - Felmegyek átöltözni! - jelentettem be és megindultam a lépcsőn felfelé.
Átöltöztem valami kényelmesbe és visszamentem a nappaliba, ahol Zayn már nagyban tévézett.
Gondolom, nem is kell mondanom, hogy estig ott ragadtunk és csak aludni mentünk fel az emeletre…
Nagyon jó! Kövit!
VálaszTörlésSzia, egy cserében benne lennél? Ha igen írj lécci! :)
VálaszTörlésHátmégszéphogypersze!;)
TörlésAmúgy köszönöm és örülök, hogy tetszik!!:))
xxSz.