First of all. Megnézegettem a Malik rezidenciát és rájöttem a valódi elrendezésre szóóóval átírtam a dolgokat. Akit érdekel az nézze meg:) (mondjuk csak annyi, hogy az "irodát áthelyeztem)
Jó olvasást!
- Sziasztok! - csillantak fel Dana szemei, amikor megpillantott minket. (tudjátok, a huszonéves directioner a szülészetről.:))
- Sziasztok! - mosolyogtam.
- Úristen, de régen láttalak titeket! Mármint élőben! - ölelt meg.
- Szerintem utoljára a dokinál találkoztunk! Mi ketten, mert a fiúknak nem szokásuk nődokihoz kísérgetni a barátnőiket...
- Hát ja! - nevetett.
- Szia! - adtam két puszit Zach-nek is. - Helló törpi! - simogattam meg Blair szőke haját.
- Ti törpétek merre? - kérdezte a srác.
- A keresztszüleit boldogítja! - válaszolt Zayn.
- Értem! És amúgy minden okés?
- Aha! Elvagyunk! - bólintottam.
- Suli?
- Megyeget! Szerencsére, amikor azt mondom Benjinek, hogy csitt, akkor csitt van.
- Naaa, nem rosszalkodik? - lepődött meg Dana.
- De.. Nagyon sokat! - vettem mély levegőt és közben megráztam a fejem. - Csak, mire oda jutok, hogy tanulás, egy kicsit lefárad! - kacagtam fel.
- Akkor jó! Már kezdtem megijedni, hogy egy kis angyal!
- Never in my wildest dreams! - idéztem a fiúk dalának egy sorát, mire Zayn felnevetett és hátulról átölelt.
- Na, hagyunk is titeket! Még vásárolnunk is kell! - nézett órájára Zach.
- Rendben! - kezdtük el a búcsúzkodni.
Miután Danaék elmentek kértünk magunknak egy kávét és mi is indulni készültünk. Aha. Készültünk. Ugyanis jöttek a rajongók.
Félrehúzódva vártam Zayn, amíg végez, majd ténylegesen elindultunk.
- Mi nem akarnánk bemenni mondjuk a Tescoba? - kérdeztem már a kocsiban.
- Bemehetünk! - rántott vállat Zayn és beindította a motort.
A Tescoban gyorsan összeszedtük, ami kell, majd nézelődni kezdtünk.
- Uuuu, de aranyooos! - kaptam le egy plüss Fülest a gyerekjátékok polcáról.

- Kinek vegyük? Neked vagy a gyereknek? - kérdezte mosolyogva Zayn.
- Hááát.. a gyereknek!
- Dobd ide! - tolta elém a kosarat.
- Fülest nem dobáljuk! - ráztam a fejem és beleültettem a plüssállatot a kosárba.
- Na gyere, te nagy baba! - karolta át a vállam és elindult.
- Hogy tudod egy kézzel tolni? Nekem kettővel sem megy!
- Titok! - nyomott puszit a hajamra. - Mi lenne, ha megkérnénk Eleanorékat, hogy ma hadd aludjon náluk Benji... És akkor tarthatnánk egy összebújós estét!
- Okés! Végül is mindene van ott.. Ágya, ruhái, játékai!
- Meg nem most lenne ott először!
- Igaz! Felhívom Elit! - vettem elő telefonom. Kicsöng...Kicsöng...Kicsöng...
- Hallihó Mami!
- Anaaa! - hallottam meg kisfiam hangját is, mire elmosolyodtam.
- Sziasztok! - köszöntem én is. - Figyelj El!
- Igen?
- Nem alhatna ma nálatok Benji?
- De! Persze! - egyezett bele azonnal.
- Nagyon szépen köszönöööm!
- Igazán nincs mit! Ennyi?
- Aham! Pusziii!
- Sziaaa! - és kinyomta.
- El van intézve! - néztem fel Zaynre és eltettem a telefonom.
- Rendben! Kell még valami vagy mehetünk fizetni?
- Mehetünk!
Másnap
- Kicsim! - vettem át Eleanortól Benjit és jóól megölelgettem. Apró kezecskéit arcomra rakta és nyomott egy puszit az orromra.
- Ana! - mosolygott.
- Legyetek jók! Holnap találkozunk! - adott mindkettőnknek egy-egy puszit El.
- Rendben! Szia! SZIA LOUUU! - kiáltottam be a házba, mire válasznak egy halk "csókolom!"-ot hallottam
Megfordulva a kocsi felé indultam. Fél szemmel láttam, ahogy kisfiam keresztanyjának integet.:)
- Szia kisöreg! - nézett hátra Zayn a volán mögül, amikor beültettem Benjit.
- Apa! - integetett a Törpe.
Zayn elmosolyodott és az én oldalamra hajolva, kinyitotta nekem az ajtót.
- Na hol lesz a következő koncert? - kérdezte félúton barátom.
- Otthoooooon! - tapsoltam. Ja, igen. Magyarországon lesz a következő koncert. (Nem hagyhattam ki, na!!:) szek.megj.)
- Szerinted bírni fogja a repülést? - biccentett hátra kisfiunkra.
- Bírni! Más nem, bealszik!
- Igaz!
Otthon nagyon nem csináltunk semmit, csak bepakoltuk a bőröndöket, játszottunk (egy élmény, amikor a fiad viccből hozzád vagdossa a legóit..:)), és vacsiztunk.
- Kelés van! - rázogattam reggel nyolckor Zaynt.
- Nem akarok! - tett a fejére egy párnát.
- Kelj fel! Még fel kell keltenem Benjit is, meg kell etetnem, fel kell öltöztetnem, eztán magamat is rendben kéne hoznom... Veled most hadd ne háborúzzak a felkelés miatt! - éééés felkelt! Szerencsére a "hisztis anyu" dolog mindig beválik!
- Felkeltem! - ült fel.
- Örvendek! Mentem felkelteni a kicsit! - adtam egy puszit a hajára és elindultam a gyerekszoba felé.
Kisfiam nyugodtan szunyókált ágyában, az újonnan vásárolt Fülest szorongatva.
- Picim! - keltegettem halkan és óvatosan. Nagyjából öt perc keltegetés után résznyire kinyitotta a szemét és nyújtózkodott, hogy vegyem fel.
Karjaim közé kaptam és adtam arcára egy puszit. Elindultam vele és kedves útitársunkkal, Fülessel a konyha felé, hogy megreggeliztessem.
Lent kivettem a szekrényből egy üveg babapépet, majd beleültettem kisfiamat az etetőszékbe.
- Na, Fülest most kiültetjük ide.. - vettem el tőle a kisállatot és leültettem vele szembe a konyhapultra. (az etetőszék a konyha közepén lévő pultnál van). Én is leültem az egyik bárszékre, majd kicsit lejjebb toltam, hogy nagyjából egy szintben legyek Benjivel. - És ezt is kérem szépen! - szedtem ki szájából cumiját.
A pépet kiöntöttem, a már előre kikészített, tálkába és egy kicsit megkevertem.
- Nyisd nagyra! - mosolyogtam és szája elé tartottam az első kanál ételt.
Csukott szemmel nyammogta végig a reggelit, de a végére valamelyest felébredt. Csakúgy, mint apja, aki legnagyobb meglepetésemre már felöltözve lépett be a konyhába.
- Menj fel készülődni! Átveszem! - csókolt meg.
- Köszönöm! - mosolyogtam hálásan és átadtam neki a terepet.
Felszaladtam az emeletre és nekiálltam készülődni. Megfürödtem, fogat mostam, felöltöztem, hajat csináltam..

- Itt vagyok! - léptem a nappaliba.
- Csini! - kacsintott Zayn. - Kiviszem a cuccokat a kocsiba!
- Rendben! - bólintottam. Odasétáltam, a már felöltöztetett, kisfiamhoz és leülve a kanapéra, az ölembe kaptam. - Mizu Picim? - kérdeztem, mire megrázta a fejét, jelezve, hogy semmi. Beszéd terén néha jól állunk néha meg nem. Van, amikor be nem áll a szája (sajátos nyelv, gagyogás, néhány értelmes szó), de van olyan, hogy meg sem szólal. - Akkor jó! Na menjünk apád után! - álltam fel. Felkaptam a plüss Fülest is és elindultam az előszoba felé.
Benjit leültettem a lépcső aljára és ráadtam a cipőjét.
- Jössz a kezemet fogva? - néztem rá.
- Ühüm! - bólogatott.
Felálltam előle, majd a kezemet nyújtottam. Megfogta a felé nyújtott jobbost és ő is felállt. Megvártam amíg biztosan megáll a lábán, aztán lassan elindultam. Figyeltem, ahogy totyog mellettem legújabb játékát szorongatva és csak mosolyogni tudtam.
- Na, csak nem rávette magát a kis herceg, hogy járjon? - guggolt le a kocsinál vigyorogva Zayn és kinyújtotta a kezeit. Amikor elég közel értünk hozzá, elengedtem kisfiam kezét és hagytam, hogy egyedül sétáljon el apjáig. - Ügyes vagy, Kisöreg! - ölelte át Zayn, amikor odaért hozzá.
Nagyjából háromnegyed óra múlva már a reptéren voltunk a többiekkel.
- Szia! - integetett Lux Benjinek, aki visszaintegetett. Ugyan még nem védi meg a kislányt a "csúnya bácsiktól", de eléggé jóban vannak.
Zayn berakta a csomagjainkat a közösbe, majd Banjivel a kezében a szőke energiabombához sétált.
- Sziasztok! - köszöntem a lányoknak.
- Sziaa! - ugrott a nyakamba Danielle.
- Csak nem hiányoztam művésznő? - öleltem meg.
- De! Hosszú volt ez az egy hónap!
- Ja! De legalább a fiúk tudtak pihenni! - jegyeztem meg.
A többiekkel is köszöntünk egymásnak, majd beszélgetni kezdtünk.
Hála a jó égnek, Benji jól bírta a repülést. Szinte észre sem vette. Bár lehet, hogy ebben Luxnak is része van, mert egész idő alatt vele játszott.:)
Ferihegyen (akkor is Ferihegy marad!!) a milliónyi Directioner mellett a családom is várt minket. Vagyis a családom-Tori.
Mindenki sikítozott, kiabált, sírt.. De volt egy-két olyan is, aki Benjivel volt elfoglalva.:)
- Lexiiiii! Zaaaaayn! Csinálhatunk veletek egy képet???? - kérdezte két lány a tömeg elején állva.
Zaynnel egymásra néztünk és bólintottunk.
- Törpi is jöjjön?
- Ha lehet.. ? - mondta kicsit félénken az egyik.
- Lehet! - bólintottam kedvesen. - Pózolsz egyet Kicsim? - néztem fiamra.
- Igeny! - vigyorgott.
Beálltunk a lányokhoz és Paul (mert ő a fotósom. Csak viccelek. De, ha kép kell mindig őt hívom.:)) ellőtte a képet.
Lassan odakeveredtünk anyuékhoz és Krisztiékhez. Már majdnem az egész csapatunk ott volt és beszélgetett a "rokonokkal". Mit ne mondjak elég nagy a "család".
- Mama! Papa! - nyújtózkodott anyuék felé Benji.
- Szia Drágám! - vette át anya. - És másik Drágám! - adott két puszit.
Mindenkinek köszöntem, de Chrisnél ott ragadtam.
- Jajj, drága Lexám, úgy hiányoztál! - döntögetett össze-vissza, miközben majdnem megfojtott.
- Mi? Bajod? Van? - ütögettem a hátát. - Engedjé' már el!
- Ez most fájt! Nagyon fájt! - kapott a szívéhez.
- Dráma helyett inkább vess egy pillantást a majdnem unokaöcsédre! Ha jól emlékszem még csak képen láttad! - mutattam fiam irányába, aki időközben már elkezdett ismerkedni keresztanyumékkal.
- Igaz-igaz! - bólintott és kikerülve engem elindult a család többi tagjához.
A fiúk szétszéledtek fotózkodni, így Atkinékhez mentem.
- Na mi van nagylány? - kérdeztem Luxot.
- Semmi! Ők kicsodák? - bökött keresztanyumék felé. Anyuék már nem voltak idegenek számára, ezért gondoltam, hogy Krisztiéket kérdezi.
- A keresztanyukámék. Bemutassalak nekik?
- Majd én bemutatom magam! - húzta ki magát és már el is szaladt.
Louékkal mosolyogva figyeltük, ahogy lányuk mosolyogva bemutatkozik a családomnak.
- Jöttök? - kérdeztem Lout és Tomot, miközben elindultam anyuék felé.
- Nekem nagyon kiabálnak a lányok, szóval megyek fotózkodni! - mutatott hátra Lou és már el is ment.
- Én megyek! - jött felém Tom.
- ... és Harry bácsi azt mondta, hogy még nem szabad! - magyarázott Lux az előtte guggoló Davidnek.
- És ezt nagyon helyesen is mondta! - bólintott. - Sziasztok! - nézett fel ránk.
- Hahi! - intettem. - Tom ő itt a keresztapám, David. David ő Tom, Lux apukája!
- Örvendek! - ráztak kezet.
- Apaa! David bácsi is azt mondja, hogy még nem szabad szerelmesnek lennem! - nézett apjára Lux.
- Nem is. Vagyis... Csak távolról! De fiút ne lássak a közeledbe, mert nem éli túl!
- És Benji?
- Ő más! Ő velünk van! Ő megvéd! - legyintett én meg nevetve átsétáltam anyuékhoz.
Lassan elindultunk a szálloda felé. (Éljeeen! Budai vár, Hilton... nyugalom!)
- Akkor este megyünk Krisztiékhez! - mondtam Liamék szállodai szobájában, ahol összegyűltünk.
- Tori is ott lesz? - kérdezte Niall és rám nézett.
- 99,9%, hogy igen.. - húztam a szám. Nem azért, mert nem akartam találkozni vele.. Én nagyon is! De Niall nem tudom, hogy áll a dologgal...
- Oké.. - bólintott.
- Oké lesz haver! - veregette vállba Harry.
- Ja! Legrosszabb esetben addig zabálsz, ameddig nem lesz indokod az eltűnésre. Volt cink helyzet, nincs cink helyzet! - mondta Lou.
- Idióta... - fogta a fejét Eleanor.
Este fél nyolc körül; Krisztiéknél
- Sziasztok! - nyitott ajtót Chris. - Tessék befáradni! - mondta, de nem állt arrébb.
- Esetleg arrébb vonszolnád a hátsód? - kérdeztem.
- Ja! - világosodott meg, hogy miért állunk még mindig előtte, és félreállt.
- Hol van az én egyetlen lánytestvérem? - álltam meg a nappali közepén.
A következő pillanatban valaki a hátamra vetette magát.
- Wáááááá! Leeeeeex!
- Toreeesz! - fordultam meg és jól magamhoz szorítottam uncsimat.
- Bezzeg nekem nem örültél ennyire.
- Pofád lapos! Nem rontod el a pillanatunkat! - mondta Tori.
- Jajj drágám, de hiányoztál! - toltam el magamtól és adtam neki 3 puszit.
- Teiiis! - mosolygott.
- Na és mi?! - sétáltak oda a lányok, mire Tori őket is hasonlóan üdvözölte, mint az előbb engem.
- Mizu menyasszonykám? - húzogatta a szemöldökét Liz előtt állva.
- Semmiii! - emelte fel bal kezét barátnőm.
- Basszus! Egy évig jóllaknék belőle! - nézte nagy szemekkel a gyűrűt. - Harry jegyezz el! - mondta hangosabban, de még mindig a gyűrűt nézte.
- Bocs... nem akarok háremet! - nevetett az említett srác.
A fiúk is elkezdtek odaszállingózni és Tori mindegyikőjüket jól megszorongatta. Majd jött Niall........
Jó olvasást!
- Sziasztok! - csillantak fel Dana szemei, amikor megpillantott minket. (tudjátok, a huszonéves directioner a szülészetről.:))
- Sziasztok! - mosolyogtam.
- Úristen, de régen láttalak titeket! Mármint élőben! - ölelt meg.
- Szerintem utoljára a dokinál találkoztunk! Mi ketten, mert a fiúknak nem szokásuk nődokihoz kísérgetni a barátnőiket...
- Hát ja! - nevetett.
- Szia! - adtam két puszit Zach-nek is. - Helló törpi! - simogattam meg Blair szőke haját.
- Ti törpétek merre? - kérdezte a srác.
- A keresztszüleit boldogítja! - válaszolt Zayn.
- Értem! És amúgy minden okés?
- Aha! Elvagyunk! - bólintottam.
- Suli?
- Megyeget! Szerencsére, amikor azt mondom Benjinek, hogy csitt, akkor csitt van.
- Naaa, nem rosszalkodik? - lepődött meg Dana.
- De.. Nagyon sokat! - vettem mély levegőt és közben megráztam a fejem. - Csak, mire oda jutok, hogy tanulás, egy kicsit lefárad! - kacagtam fel.
- Akkor jó! Már kezdtem megijedni, hogy egy kis angyal!
- Never in my wildest dreams! - idéztem a fiúk dalának egy sorát, mire Zayn felnevetett és hátulról átölelt.
- Na, hagyunk is titeket! Még vásárolnunk is kell! - nézett órájára Zach.
- Rendben! - kezdtük el a búcsúzkodni.
Miután Danaék elmentek kértünk magunknak egy kávét és mi is indulni készültünk. Aha. Készültünk. Ugyanis jöttek a rajongók.
Félrehúzódva vártam Zayn, amíg végez, majd ténylegesen elindultunk.
- Mi nem akarnánk bemenni mondjuk a Tescoba? - kérdeztem már a kocsiban.
- Bemehetünk! - rántott vállat Zayn és beindította a motort.
A Tescoban gyorsan összeszedtük, ami kell, majd nézelődni kezdtünk.
- Uuuu, de aranyooos! - kaptam le egy plüss Fülest a gyerekjátékok polcáról.

- Kinek vegyük? Neked vagy a gyereknek? - kérdezte mosolyogva Zayn.
- Hááát.. a gyereknek!
- Dobd ide! - tolta elém a kosarat.
- Fülest nem dobáljuk! - ráztam a fejem és beleültettem a plüssállatot a kosárba.
- Na gyere, te nagy baba! - karolta át a vállam és elindult.
- Hogy tudod egy kézzel tolni? Nekem kettővel sem megy!
- Titok! - nyomott puszit a hajamra. - Mi lenne, ha megkérnénk Eleanorékat, hogy ma hadd aludjon náluk Benji... És akkor tarthatnánk egy összebújós estét!
- Okés! Végül is mindene van ott.. Ágya, ruhái, játékai!
- Meg nem most lenne ott először!
- Igaz! Felhívom Elit! - vettem elő telefonom. Kicsöng...Kicsöng...Kicsöng...
- Hallihó Mami!
- Anaaa! - hallottam meg kisfiam hangját is, mire elmosolyodtam.
- Sziasztok! - köszöntem én is. - Figyelj El!
- Igen?
- Nem alhatna ma nálatok Benji?
- De! Persze! - egyezett bele azonnal.
- Nagyon szépen köszönöööm!
- Igazán nincs mit! Ennyi?
- Aham! Pusziii!
- Sziaaa! - és kinyomta.
- El van intézve! - néztem fel Zaynre és eltettem a telefonom.
- Rendben! Kell még valami vagy mehetünk fizetni?
- Mehetünk!
Másnap
- Kicsim! - vettem át Eleanortól Benjit és jóól megölelgettem. Apró kezecskéit arcomra rakta és nyomott egy puszit az orromra.
- Ana! - mosolygott.
- Legyetek jók! Holnap találkozunk! - adott mindkettőnknek egy-egy puszit El.
- Rendben! Szia! SZIA LOUUU! - kiáltottam be a házba, mire válasznak egy halk "csókolom!"-ot hallottam
Megfordulva a kocsi felé indultam. Fél szemmel láttam, ahogy kisfiam keresztanyjának integet.:)
- Szia kisöreg! - nézett hátra Zayn a volán mögül, amikor beültettem Benjit.
- Apa! - integetett a Törpe.
Zayn elmosolyodott és az én oldalamra hajolva, kinyitotta nekem az ajtót.
- Na hol lesz a következő koncert? - kérdezte félúton barátom.
- Otthoooooon! - tapsoltam. Ja, igen. Magyarországon lesz a következő koncert. (Nem hagyhattam ki, na!!:) szek.megj.)
- Szerinted bírni fogja a repülést? - biccentett hátra kisfiunkra.
- Bírni! Más nem, bealszik!
- Igaz!
Otthon nagyon nem csináltunk semmit, csak bepakoltuk a bőröndöket, játszottunk (egy élmény, amikor a fiad viccből hozzád vagdossa a legóit..:)), és vacsiztunk.
- Kelés van! - rázogattam reggel nyolckor Zaynt.
- Nem akarok! - tett a fejére egy párnát.
- Kelj fel! Még fel kell keltenem Benjit is, meg kell etetnem, fel kell öltöztetnem, eztán magamat is rendben kéne hoznom... Veled most hadd ne háborúzzak a felkelés miatt! - éééés felkelt! Szerencsére a "hisztis anyu" dolog mindig beválik!
- Felkeltem! - ült fel.
- Örvendek! Mentem felkelteni a kicsit! - adtam egy puszit a hajára és elindultam a gyerekszoba felé.
Kisfiam nyugodtan szunyókált ágyában, az újonnan vásárolt Fülest szorongatva.
- Picim! - keltegettem halkan és óvatosan. Nagyjából öt perc keltegetés után résznyire kinyitotta a szemét és nyújtózkodott, hogy vegyem fel.
Karjaim közé kaptam és adtam arcára egy puszit. Elindultam vele és kedves útitársunkkal, Fülessel a konyha felé, hogy megreggeliztessem.
Lent kivettem a szekrényből egy üveg babapépet, majd beleültettem kisfiamat az etetőszékbe.
- Na, Fülest most kiültetjük ide.. - vettem el tőle a kisállatot és leültettem vele szembe a konyhapultra. (az etetőszék a konyha közepén lévő pultnál van). Én is leültem az egyik bárszékre, majd kicsit lejjebb toltam, hogy nagyjából egy szintben legyek Benjivel. - És ezt is kérem szépen! - szedtem ki szájából cumiját.
A pépet kiöntöttem, a már előre kikészített, tálkába és egy kicsit megkevertem.
- Nyisd nagyra! - mosolyogtam és szája elé tartottam az első kanál ételt.
Csukott szemmel nyammogta végig a reggelit, de a végére valamelyest felébredt. Csakúgy, mint apja, aki legnagyobb meglepetésemre már felöltözve lépett be a konyhába.
- Menj fel készülődni! Átveszem! - csókolt meg.
- Köszönöm! - mosolyogtam hálásan és átadtam neki a terepet.
Felszaladtam az emeletre és nekiálltam készülődni. Megfürödtem, fogat mostam, felöltöztem, hajat csináltam..

- Itt vagyok! - léptem a nappaliba.
- Csini! - kacsintott Zayn. - Kiviszem a cuccokat a kocsiba!
- Rendben! - bólintottam. Odasétáltam, a már felöltöztetett, kisfiamhoz és leülve a kanapéra, az ölembe kaptam. - Mizu Picim? - kérdeztem, mire megrázta a fejét, jelezve, hogy semmi. Beszéd terén néha jól állunk néha meg nem. Van, amikor be nem áll a szája (sajátos nyelv, gagyogás, néhány értelmes szó), de van olyan, hogy meg sem szólal. - Akkor jó! Na menjünk apád után! - álltam fel. Felkaptam a plüss Fülest is és elindultam az előszoba felé.
Benjit leültettem a lépcső aljára és ráadtam a cipőjét.
- Jössz a kezemet fogva? - néztem rá.
- Ühüm! - bólogatott.
Felálltam előle, majd a kezemet nyújtottam. Megfogta a felé nyújtott jobbost és ő is felállt. Megvártam amíg biztosan megáll a lábán, aztán lassan elindultam. Figyeltem, ahogy totyog mellettem legújabb játékát szorongatva és csak mosolyogni tudtam.
- Na, csak nem rávette magát a kis herceg, hogy járjon? - guggolt le a kocsinál vigyorogva Zayn és kinyújtotta a kezeit. Amikor elég közel értünk hozzá, elengedtem kisfiam kezét és hagytam, hogy egyedül sétáljon el apjáig. - Ügyes vagy, Kisöreg! - ölelte át Zayn, amikor odaért hozzá.
Nagyjából háromnegyed óra múlva már a reptéren voltunk a többiekkel.
- Szia! - integetett Lux Benjinek, aki visszaintegetett. Ugyan még nem védi meg a kislányt a "csúnya bácsiktól", de eléggé jóban vannak.
Zayn berakta a csomagjainkat a közösbe, majd Banjivel a kezében a szőke energiabombához sétált.
- Sziasztok! - köszöntem a lányoknak.
- Sziaa! - ugrott a nyakamba Danielle.
- Csak nem hiányoztam művésznő? - öleltem meg.
- De! Hosszú volt ez az egy hónap!
- Ja! De legalább a fiúk tudtak pihenni! - jegyeztem meg.
A többiekkel is köszöntünk egymásnak, majd beszélgetni kezdtünk.
Hála a jó égnek, Benji jól bírta a repülést. Szinte észre sem vette. Bár lehet, hogy ebben Luxnak is része van, mert egész idő alatt vele játszott.:)
Ferihegyen (akkor is Ferihegy marad!!) a milliónyi Directioner mellett a családom is várt minket. Vagyis a családom-Tori.
Mindenki sikítozott, kiabált, sírt.. De volt egy-két olyan is, aki Benjivel volt elfoglalva.:)
- Lexiiiii! Zaaaaayn! Csinálhatunk veletek egy képet???? - kérdezte két lány a tömeg elején állva.
Zaynnel egymásra néztünk és bólintottunk.
- Törpi is jöjjön?
- Ha lehet.. ? - mondta kicsit félénken az egyik.
- Lehet! - bólintottam kedvesen. - Pózolsz egyet Kicsim? - néztem fiamra.
- Igeny! - vigyorgott.
Beálltunk a lányokhoz és Paul (mert ő a fotósom. Csak viccelek. De, ha kép kell mindig őt hívom.:)) ellőtte a képet.
Lassan odakeveredtünk anyuékhoz és Krisztiékhez. Már majdnem az egész csapatunk ott volt és beszélgetett a "rokonokkal". Mit ne mondjak elég nagy a "család".
- Mama! Papa! - nyújtózkodott anyuék felé Benji.
- Szia Drágám! - vette át anya. - És másik Drágám! - adott két puszit.
Mindenkinek köszöntem, de Chrisnél ott ragadtam.
- Jajj, drága Lexám, úgy hiányoztál! - döntögetett össze-vissza, miközben majdnem megfojtott.
- Mi? Bajod? Van? - ütögettem a hátát. - Engedjé' már el!
- Ez most fájt! Nagyon fájt! - kapott a szívéhez.
- Dráma helyett inkább vess egy pillantást a majdnem unokaöcsédre! Ha jól emlékszem még csak képen láttad! - mutattam fiam irányába, aki időközben már elkezdett ismerkedni keresztanyumékkal.
- Igaz-igaz! - bólintott és kikerülve engem elindult a család többi tagjához.
A fiúk szétszéledtek fotózkodni, így Atkinékhez mentem.
- Na mi van nagylány? - kérdeztem Luxot.
- Semmi! Ők kicsodák? - bökött keresztanyumék felé. Anyuék már nem voltak idegenek számára, ezért gondoltam, hogy Krisztiéket kérdezi.
- A keresztanyukámék. Bemutassalak nekik?
- Majd én bemutatom magam! - húzta ki magát és már el is szaladt.
Louékkal mosolyogva figyeltük, ahogy lányuk mosolyogva bemutatkozik a családomnak.
- Jöttök? - kérdeztem Lout és Tomot, miközben elindultam anyuék felé.
- Nekem nagyon kiabálnak a lányok, szóval megyek fotózkodni! - mutatott hátra Lou és már el is ment.
- Én megyek! - jött felém Tom.
- ... és Harry bácsi azt mondta, hogy még nem szabad! - magyarázott Lux az előtte guggoló Davidnek.
- És ezt nagyon helyesen is mondta! - bólintott. - Sziasztok! - nézett fel ránk.
- Hahi! - intettem. - Tom ő itt a keresztapám, David. David ő Tom, Lux apukája!
- Örvendek! - ráztak kezet.
- Apaa! David bácsi is azt mondja, hogy még nem szabad szerelmesnek lennem! - nézett apjára Lux.
- Nem is. Vagyis... Csak távolról! De fiút ne lássak a közeledbe, mert nem éli túl!
- És Benji?
- Ő más! Ő velünk van! Ő megvéd! - legyintett én meg nevetve átsétáltam anyuékhoz.
Lassan elindultunk a szálloda felé. (Éljeeen! Budai vár, Hilton... nyugalom!)
- Akkor este megyünk Krisztiékhez! - mondtam Liamék szállodai szobájában, ahol összegyűltünk.
- Tori is ott lesz? - kérdezte Niall és rám nézett.
- 99,9%, hogy igen.. - húztam a szám. Nem azért, mert nem akartam találkozni vele.. Én nagyon is! De Niall nem tudom, hogy áll a dologgal...
- Oké.. - bólintott.
- Oké lesz haver! - veregette vállba Harry.
- Ja! Legrosszabb esetben addig zabálsz, ameddig nem lesz indokod az eltűnésre. Volt cink helyzet, nincs cink helyzet! - mondta Lou.
- Idióta... - fogta a fejét Eleanor.
Este fél nyolc körül; Krisztiéknél
- Sziasztok! - nyitott ajtót Chris. - Tessék befáradni! - mondta, de nem állt arrébb.
- Esetleg arrébb vonszolnád a hátsód? - kérdeztem.
- Ja! - világosodott meg, hogy miért állunk még mindig előtte, és félreállt.
- Hol van az én egyetlen lánytestvérem? - álltam meg a nappali közepén.
A következő pillanatban valaki a hátamra vetette magát.
- Wáááááá! Leeeeeex!
- Toreeesz! - fordultam meg és jól magamhoz szorítottam uncsimat.
- Bezzeg nekem nem örültél ennyire.
- Pofád lapos! Nem rontod el a pillanatunkat! - mondta Tori.
- Jajj drágám, de hiányoztál! - toltam el magamtól és adtam neki 3 puszit.
- Teiiis! - mosolygott.
- Na és mi?! - sétáltak oda a lányok, mire Tori őket is hasonlóan üdvözölte, mint az előbb engem.
- Mizu menyasszonykám? - húzogatta a szemöldökét Liz előtt állva.
- Semmiii! - emelte fel bal kezét barátnőm.
- Basszus! Egy évig jóllaknék belőle! - nézte nagy szemekkel a gyűrűt. - Harry jegyezz el! - mondta hangosabban, de még mindig a gyűrűt nézte.
- Bocs... nem akarok háremet! - nevetett az említett srác.
A fiúk is elkezdtek odaszállingózni és Tori mindegyikőjüket jól megszorongatta. Majd jött Niall........
Szia! Nem tudom, hogy írtak-e neked megjegyzést eddig. Egy ideje olvasom a blogodat! És NAGYON jó! :) Amikor rossz kedvem van (általában akkor szokott új rész lenni) :) akkor elolvasom az új részt és boldog leszek. Egyrészt van új rész ^^ Mástrészt megnevetett. Csak most mertem írni. Remélem nem haragszol! Imádom a blogodat! Csak így tovább :) ♥♥
VálaszTörlésxxLili
Szia!:)
Törlés"""""""nagyon haragszom""""""", amiért komiztál! Olyan ronda lett most az összhatás....
Viccet félretéve:
Mindig kérem, hogy ha lehet, akkor komizzatok, szóval nagyon happy vagyok, hogy írtál! Érdekelnek a vélemények az irományommal kapcsolatban!;)
Örülök, hogy tetszik/boldog vagy tőle/megnevettet a sztori.:)
Köszönöm a biztatást is, és remélem, hogy még látlak majd a komizók között és, hogy a kövi részek is tetszeni fognak! (Azokhoz is nyugodtan írhatsz majd, ha akarsz. Építőkritika is jöhet;)) <3
xxSz.
Nagyon nagyon tetszik. Ha leírnám hogy mennyire tetszik az 6 évig tartana. Szóval érted iszonyatosan tetszik! :D Kövit de gyorsan!
VálaszTörlésÖrülök, hogy töccik!!:3
Törlés