2013. december 24., kedd

II. évad 5. fejezet: "Még csak észre sem vettem..."

▶Szeptember 24., szerda◀
Liam

Éppen London egyik forgalmas utcáján sétáltam (természetesen minimum tíz fotóssal és egy tucat rajongóval magam mögött), amikor valaki elkapta a karomat.
- Értem én, hogy menekülsz, de azért nem kéne elmenni mellettem! - "háborgott" a lány.
- Szia Liz! - nevettem és adtam neki két puszit. - Hogyhogy erre?
- Megyek az ékszerészhez Harry nyakláncáért! - válaszolt és csinált egy fotót az egyik lánnyal.
- Tényleg. Hogy van? Elfelejtettem tegnap felhívni..
- Ugyanolyan ramatyul.. Folyamatosan fújja az orrát, köhög és alig van hangja. Plusz, ha ez nem lenne elég, a láza sem akar 37ºC alá menni. - mondta gondterhelten.
- Jobbulást neki!
- Átadom! Amúgy te hova?
- Danielle elé az edzésére. Bár még van egy órám.. - pillantottam a telefonom kijelzőjére.
- Nem jössz velem?
- Miért is ne..

- Bocs, ezt fel kell vennem! - vonultam félre a bolt egyik sarkába. - Szia Hayley!
- Danielle-hez mentőt kellett hívni! - hadarta feleségem táncostársa.
- Micsoda?! - ijedtem meg.
- Figyelj most nem tudom elmondani részletesebben! Gyere a városiba!
- Rendben! - tettem le.- Figyelj Liz nekem most el kell rohannom! - léptem az említett lányhoz.
- Történt valami?
- Danielle-t kórházba vitték!
- Jesszus! Akkor nyomás! - hesegetett. - És majd hívj, hogy mi van!
- Rendben! - nyomtam gyors puszit az arcára és rohantam is.
Nem figyelve a körülöttem lévő dolgokra, mentem a kórházba, ahol Danielle kórterméig meg sem álltam.
- Mi történt? - futottam oda Hayley-hez.
- Semmit sem tudunk! - túrt a hajába. - A doki még mindig bent van nála! - végszóra nyílt a szoba ajtaja és egy fehér köpenyes férfi lépett ki rajta.
- Oh, ön Liam igaz?! - nézett rám.
- Igen! Mi történt a feleségemmel?
- Szerintem jobb lenne, ha ő maga mondaná el önnek! - mondta sajnálattal (??) a hangjában. - Én egyenlőre csak annyit mondok, hogy ma éjszakára bent szeretném tartani! De menjen be nyugodtan! - tette kezét a vállamra.
Megvártam amíg elmegy, majd lassan benyitottam a kórterembe.
- Liam! - ugrott fel Dani.
- Kicsim! - futottam hozzá és magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy könnyeivel áztatni kezdi pólómat. - Miért sírsz? Mi történt?? - toltam el egy kicsit magamtól, hogy lássam arcát.
- Én... én.. - kezdte remegő hangon. - El.. el... elvetéltem... - tört ki belőle.
Hitetlenül és összetörve rogytam le az ágy mellett lévő székre és Danielle-re pillantottam.
- Te.. te terhes voltál? - kérdeztem halkan. Nem válaszolt csak bólintott egyet.
Én sem tudtam többet szólni. Az esküvő óta próbálkozunk.. eddig egyszer sem jött össze.. és most.. most, amikor esélyünk lett volna a babára.. ez történik.. Nem tudtam elhinni.. Apa lehettem volna.. és még csak nem is tudtam róla.
Szavak helyett inkább odafeküdtem folyamatosan síró feleségem mellé és szorosan átöleltem.
- Nincs semmi baj... - nyugtattam inkább magamat. - Semmi baj.. - mondtam elhaló hangon.
- Ez mind az én hibám... - motyogta Danielle. - Ha figyeltem volna a jelekre, akkor most nem lenne ez...
- Ne mondj ilyet! Nem tehetsz semmiről!
- De.. Ha figyeltem volna...
- Kicsim! Ne okold magad! - néztem a szemébe.
- ... a doki az mondta, hogy 6 hetes volt... - suttogta. - 6 hét.. és én még csak észre sem vettem.. Én annyira sajnálom Liam! - nézett rám könnyes szemekkel.
- Nem kell bocsánatot kérned! Hiszen nem is tudtad! - tűrtem el haját arcából. - Aludj egy kicsit! - pusziltam meg homlokát.
- Rendben..
Miután megbizonyosodtam arról, hogy Danielle elaludt, kimentem a folyosóra.
- Na??? - kérdezte Hay.
- Legyen elég annyi, hogy már jól van. Nem szeretnék most erről beszélni!
- Rendben! - bólintott megértően. - Viszont én most mennék...
- Persze! Menj csak!
Elköszöntünk egymástól, majd én elővettem a mobilom.
- Igen? - vette fel pár csörgés után haverom.
- Ide tudsz jönni a városi kórházba?
- Mit csinálsz te ott?? - kérdezte. - Ne, ne Benji! Azt tedd le!! - mondta és hallottam, ahogy valami a földön landol. - Szóval?
- Danit behozták..
- Mi történt vele?
- Épp ezért szeretném, hogy ide gyere! Valakivel muszáj beszélnem..
- Figyelj.. Egyenlőre egyedül vagyok itthon Benjivel, de Lex kábé negyed óra múlva itthon lesz. Ha akkor elindulok, akkor olyan fél óra múlva ott vagyok. Az jó?
- Igen! És köszönöm!
- Nincs mit! Hello!
- Szia!

Liz

A házba lépve ledobtam a táskám az étkezőasztal melletti székek egyikére és levettem a kabátom meg a cipőm. Ismét a tatyómhoz sétáltam és kivettem belőle a nyakláncot és a lázcsillapítót.
Felsétáltam a másodikra, a hálónkba és óvatosan benyitottam.
Harry az ágyon feküdt nyakig betakarózva csillogó szemekkel.
- Hogy vagy? - sétáltam hozzá és leguggoltam az ágy mellé.
- Rosszul.. - mondta erőtlenül.
- Még mindig forró vagy! - tettem kezem homlokára. - Hoztam lázcsillapítót. Beveszel egyet?
- Aha! - bólintott.
Felkaptam a poharat az éjjeliszekrényről és a fürdőben megtöltöttem vízzel.
- Tessék! - adtam oda Harry-nek a poharat és a gyógyszert, majd leültem az ágy szélére. - Kérsz valamit enni?
- Nem vagyok éhes! - tette le a poharat.
- Szívem.. két napja nem eszel rendesen! - sóhajtottam. - Legalább egy kis levest!
- Nem adod fel, ugye? - mosolyodott el halványan.
- Nem-nem!
- Jó... eszem egy kis levest...
- Rendben! Akkor mentem főzni! - nyomtam puszit homlokára.

Gyorsam összedobtam egy "erőlevest" és amint kész lett felvittem Harry-nek.
- Jó étvágyat! - mosolyogtam.
- Te nem eszel? - kanalazott egyet vőlegényem.
- Ettem egy szendvicset főzés közben!
- Értem!... Nagyon finom!
- Örülök, hogy ízlik! - simítottam meg haját. - Átöltözöm! - pattantan fel az ágyról és a szekrényhez sétáltam. Gyorsan "átvedlettem" valami kényelmesebb ruhába, majd bebújtam Hazza mellé a takaró alá.

Zayn

- Megjötteeem! - hallottam Lex hangját az előszobából.
- Ana! - szaladt a hang felé Benji.
- Szia! - tápászkodtam fel a földről, amikor beléptek a nappaliba.
- Szia! - adott egy csókot Benjivel a karján szerelmem. - Mi volt ma?
- Semmi különös... Viszont most el kéne mennem egy kis időre. Liam hívott, hogy Danit kórházba vitték. A hangjából az jött le, hogy valami nagyon nem oké...
- Menj csak! - hesegetett aggódó arccal. - Remélem semmi komoly baja nincs...
- Én is! Na megyek! - adtam mindkettőjüknek egy puszit, majd a kocsikulcsokat felkapva a garázsba mentem. Beültem a Bentley-mbe és a garázskaput felnyitva elhajtottam.
A kórháznál, miután kerestem egy parkolóhelyet, besiettem az épületbe.
- Jó napot! - köszöntem a recepción.
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Én Danielle Peaz... akarom mondani Payne-hez jöttem. Meg tudná mondani, hogy merre találom?
- Az első emeleten, a 202-es kórteremben!
- Köszönöm!
- Kérem!
Felmentem a megadott helyre.
- Zayn! - ugrott fel Liam.
- Szevasz! - pacsiztam le vele. - Mi történt? - kérdeztem, miközben leültünk.
- Huh.. - fújta ki a levegőt. - Dan... terhes volt.. - nézett rám és láttam, ahogy egy könnycsepp megcsillan a szemében.
- Mi az, hogy vo... Jesszusom.. - suttogtam. - Sajnálom, tesó! - szorítottam meg vállát.
- Annyira... sz*r ez az egész! - temette arcát kezei közé. - És a legrosszabb az, hogy Danielle magát okolja...
- Elhiszem, hogy nem a legjobb.. De még előttetek az élet! Annyi gyereketek lehet, amennyit csak akartok! - próbáltam felvidítani.
- Tudom.. De érted. Folyamatosan próbálkoztunk és, amikor összejön..
- Hhh... Figyelj! Minden oké lesz, érted? Ezen most túl lesztek aztán újra nekiálltok! Most feladod esküszöm, teszek arról, hogy tényleg soha ne legyél apa! - mondtam kicsit hangosabban.
- Jójójó! Megenni azért nem kell! - védekezett.
Még vagy 20 percig próbáltam beleverni a fejébe, hogy nem dőlt össze a világ és talán egy kis sikerem volt is...
A nagy elmefuttatás közben felemeltem a fejemet, benéztem a kórterembe és láttam, hogy Dani épp a.felkeléssel próbálkozik.
- Felébredt az asszony! - mondtam Liamnek.
- Akkor asszem bemegyek! - állt fel.
- Én meg haza! Hívj, ha baj van!
- Rendben! - ölelt meg.
Ő bement a szobába én meg az ablakon keresztül intettem egyet Danielle-nek.

Hazaérve finom illatokra és nagy kacajokra lettem figyelmes.
- Mi jót csinál az én kis családom? - léptem mosolyogva a konyhába.
- Vacsorát. Vagyis csak próbálkozunk vele, mert ez a kisördög nem nagyon van a segítségemre! - emelte Lex a magasba fiúnkat és belefújt a hasába. - Na, mi van Danivel? - adta át nekem a törpét.
- Összejött nekik... kis időre. - először összeráncolt homlokkal nézett rám, majd a szájához kapott.
- Istenem... És hogy bírják?
- Rosszul! Próbáltam elmagyarázni Liamnek, hogy minden oké lesz, de nem nagyon hitte el.. vagyis elhitte csak egyenlőre hatás alatt van..
- Szegénykéim! - szelte tovább az ananászt.
- Ananászos csirke?
- Aham. Meg paradicsomos, bazsalikomos tészta.
- Minek ennyi ka... Jaaa. Ma jönnek Louék! - esett le.
- Jajam. Szóval irány teríteni fiúkáim! - tapsolt kettőt.

Este 8 körül

- Zayniiie!!! - ugrott a hátamra Eleanor.
- Mi az El? - nevettem.
- Gyí paci! - csapta meg a vállam.
- Ne lovagold meg a pasim! - mondta Lex, mire mindannyian egymásra néztünk, majd egyszerre kitört belőlünk a megállíthatatlan röhögés.
- Ssss.. - próbált susogni barátnőm. - Benji alszik! - nevetett.
- O-oké! - fújta ki a levegőt Louis. - Asszem megvagyok! Ez szép volt csajok! - vigyorgott.
- Köszönjük! - hajoltak meg.
- Mi szólnátok hozzá, ha Activity-znénk? - dobtam fel.
- Én benne vagyok! - jelentkezett Eleanor.
- Én is! - tette ugyanazt Lex.
- Miért is ne?!- vont vállat Lou.
- Akkor hozom is! - álltam fel.
- Megyek veled! - ugrott fel és fogta meg a kezem Lexi.
- Rendben!
A játékszoba felé mentünk ott pedig nekiálltunk megkeresni az Activityt.
- Zayn!
A hang irányába fordultam és megláttam, ahogy Lexi azon ügyeskedik, hogy ne essen a fejére a tömérdek mennyiségű doboz.
- Ezt hogy? Tudod mit?! Inkább ne válaszolj! - léptem hozzá és segítettem neki "kiszabadulni".
- Köszi! - ágaskodott lábujjhegyre és apró csókot nyomott ajkaimra.
- Nincs mit!

Liam

- Menj haza nyugodtan! - mondta Dani halvány, fáradt mosollyal.
- Biztos?
- Tuti! Én elleszek egyedül is. Úgyis csak aludni akartam!
- Akkor oké... Reggel jövök! - csókoltam meg. - És ne magadat okold! Kérlek!
- Rendben! - bólintott aprót. - Szeretlek Liam!
- Én is szeretlek, Danielle! - pusziltam meg homlokát. - Holnap találkozunk!
- Holnap!
- Jó éjt! - léptem a kórterem ajtajához.
- Jó éjt! - intett.

A parkolóban megcsapott a hűvös, esti levegő, így lépteimet felgyorsítva a taxikhoz siettem.
- Jó estét! - ültem be az egyikbe.
- Jó estét! Hova lesz?
Gyorsan ledaráltam a címet, majd hazáig meg sem szólaltam.
A ház előtt kifizettem a fuvart és beslattyogtam az épületbe.
A hálóba lépve ledobáltam magamról a ruhákat és beraktam a DVD lejátszóba az esküvői videónkat.
Befeküdtem az ágyba és onnan bámultam a tévéképernyőt.
Néhány "jelenetnél" röhögtem, néhánynál sírtam, néhánynál pedig csak szimplán elkápráztatva néztem a készüléket.
Olyan 11ig bambulhattam a felvételeket, majd kikapcsolva a tévét, lassan elaludtam...

2 megjegyzés: