2014. január 31., péntek

II. évad 7.fejezet: Happy day.. or not?!

Lexi

- Kicsim. Kelj feel! - hallottam tompán Zayn hangját.
- Nemakarok.
- Nem akarás kérdése! Na gyerünk! - rántotta le rólam a takarót.
- Utállak! - sziszegtem.
- Kelj mááár!!!! - rázogatott röhögve.
- Mi a retek bajod van neked, ember???- emeltem meg egy kicsit a hangom.
- Itt vannak anyuék!
- És ezt nem tudtad volna elsőnek mondani??- pattantak ki a szemeim. - És mi ez a zene? - kérdeztem miután felfigyeltem az Emblem3 Spaghetti-jének dallamaira.
- Wali.
- Oké! - ugrottam ki az ágyból. Egy kicsit elszámoltam a dolgot, mert Zayn túl közel állt hozzám. Gyagyás barátom viszont kapott azon, hogy neki csapódtam, mert a földszintről érkező ritmusra "táncolni" kezdett velem.
- Engedj már eeeel!!- nevettem.
- Hey-ey everything's gonna be alright!- nézett a szemembe csibészes mosollyal.
- Ha nem engedsz el, akkor sok minden nem lesz rendben!
- Már táncolni sem akarsz velem?! - mondta sértődötten.
- Akár holnap estig is eltáncikálnék itt veled, de az előbb még le akartál rángatni anyukádékhoz!
- Igaz.. Menjünk! - kapta el a csuklóm.
- Vá-vá-várj! Hadd vegyek fel egy nadrágot talán! - utaltam arra, hogy pólóban és bugyiban voltam. - Plusz. Hol van a reggeli csókom?!
- Jogos! Na gyere! - kezei közé fogta arcom és lágyan megcsókolt. - Jobb?
- Sokkal! - kacsintottam.

- Sziasztoook! - libbentem a nappaliba.
- Szia!- köszönt mosolyogva mindenki.
- Helló Törpi! - hajoltam le Benjihez, aki Waliyha ölében ülve nézte az őt körülvevő csapatot. - Hogyhogy itt? - kérdeztem Trisháékat.
- Gondoltuk elvisszük Benjit hétvégére, hogy ti is ki tudjatok kapcsolódni egy kicsit!
- Ez kedves tőletek! - mosolyogtam. - Akkor megyek, összepakolok neki pár dolgot! - mutattam az emelet irányába.
- Én meg segítek! - fogta meg a kezemet Zayn.


- Minek is kellünk ketten a pakoláshoz? - kérdeztem a lépcsőn.
- Semminek. Csak veled akarok lenni.
- Ez már túl nyálas, édesem! - fintorogtam Zaynre.
- Annyira anti-romantikus vagy! - rázta meg hitetlenül a fejét. 
- Één?! Ne viccelj már! - legyintettem.
Benji szobájában gyorsan összepakoltunk egy hétvégényi cuccot, majd visszaslattyogtunk a nappaliba.
- Itt is van a kisherceg cumója! - adtam "majdnemapósom" kezébe a kis babatáskát.
- Akkor megyünk is! - állt fel. 
- Állj! Benji kajált már? - állítottam meg.
- Igen! - karolta át a vállamat Zayn.
- Akkor mehettek! - bólintottam.

Kikísértük a csipet csapatot, majd a konyhába mentünk.
- Bulizni akarok! - könyököltem a pultra.
- Akkor szóljunk a többieknek és menjünk bulizni! - oldotta meg problémámat Zayn. - Vigyázz London! Jön a csapat! - boxolt a levegőbe, majd lepacsizott velem.

○Liz○

-Harry! Ne szórakozz velem! - vágtam csípőre a kezem. - Ki kell mosni! 
- De tök tiszta! - emelte fel a fekete, agyonszaggatott nadrágot. Nem hiszem el, hogy még mindig nem sikerült kiűznöm a házból!!
- Tiszta az eszed tokja! Majdnem egy hónapja hordod!
- De Liiiiz!
- Add. Ide! - nyújtottam a kezemet.
Harcunkat Harry telefonjának csörgése szakította meg. 
- Egy pillanat! - emelte fel mutatóujját. Kisfiúsan elcsoszogott a hálószoba másik felébe és felvette a dalolászó mobilt. 
- Mondjad!
- ...
- Nem rossz ötlet! Megkérdezem az asszonyt!
- ...
- Van kedved ma bulizni?
- Kivel? 
- Obama-val. Szerinted?! - vágott hülye fejet.
- Menjünk! Obama jó arc!
- Benne vagyunk! - nevetett Harry.
- ...
- Ott leszünk! Szia Mamesz!
- ...
- Jól van köszi! - röhögött. 
- ...
- Hello majdnem Malik! - tette le.
- Lexi? - kérdeztem mosolyogva.
- Aham! Benji Zayn szüleinél, szóval kapva az alkalmon el akarnak menni bulizni!
- És az egész csapatot vinni akarják magukkal!
- Hát még szép! De visszatérve a gatya-dologhoz: ma tuti nem mosod ki! Bulizni ebben megyek! - szögezte le. - Nincs vita! - jött közelebb és megbökte az orromat, majd elindult a lépcső felé.
- Mi az, hogy tiéd az utolsó szó?! Ezt kikérem magamnak! - mentem utána. - Ebben a házban mindig az enyém az utolsó szó! NŐURALOM VAN!! HALLOD?!- kiáltottam, de ő csak röhögve folytatta útját a földszintre. - És tudtommal én vagyok itt a nő ne..  - mondtam volna tovább, de Harry hirtelen megfordult és egy csókkal elhalgattatott.
- Fogd már be! - vigyorgott.
- Utállak! - böktem hasba és elmentem mellette.
- Gyere csak ide! - dobta el a gatyát és futni kezdett felém.
Nekem sem kellett több, a nappalin keresztül kiszaladtam a kertbe, majd a bejáraton keresztül be az étkezőbe. Épp' futottam volna tovább a konyhába, amikor a fürtös beért és a derekamnál fogva magához rántott.
- Engedj eeeeeel! - nevettem folyamatosan.
- Mondd, hogy szeretsz!
- Imádlak! - néztem fel rá és megfordultam karjai között.
- Na azért! - csókolt meg ismét.
- Mikorra kell és hova mennünk? 
- Fél kilenc, Funky Buddha. Úgyhogy olyan fél nyolc körül el kéne indulni.. - számolgatott.
- Oks! 

○Lexi○

- Minden ruhámban olyan vagyok, mint egy bálna! - sopánkodtam Zaynnek a gardróbban.
- Nem vagy olyan... - sóhajtott és elterült az "asztalon".
- De! Nézd már meg! Tiszta háj vagyok!! - csipkedtem az oldalam és a hasam.
- Szívem! Szültél egy gyereket!
- De akkor is! - túrtam a hajamba, majd megtámaszkodtam a pulton. - Utálom, ahogy kinézek! - hajtottam le a fejem.
Zayn óvatosan beült kezeim közé és felemelte a fejemet.
- Még mindig ugyanolyan gyönyörű vagy, mint amikor megismertelek! Néhány plusz kiló semmin sem változtat! Inkább legyél ilyen, mint anorexiás! - nézett mélyen a szemembe.- Válasszunk neked valami "szexi mami" cuccot! - kacsintott és leugrott a földre. 
Mielőtt a szekrényekhez léphetett volna, szorosan átöleltem derekát.
- Szeretlek! - motyogtam mellkasába.
- Én is szeretlek, Kicsim! - puszilta meg fejem búbját. - Na! - tolt el magától óvatosan és belevetette magát a ruhatengerbe.

- Szexi! - emelte magasba mutatóujját Zayn, amikor kiléptem a gardróbból. Az általa választott ruhák voltak rajtam. - Hogy érzed magad? 
- Egész jól.. legalább nem feszült!
- Akkor a ruháddal meg is volnánk! - csapta össze tenyereit. 
- Nagyon úgy tűnik!
- Öhm.. Viszont! Most öltözz át valami kényelmesebbe!
- Okkéé. - mondtam furcsán. - Csinin kénylemesbe?
- Lexisen csinin kényelmesbe! - kacsintott, majd magamra hagyott.

○Zayn○

Kilépve a hálószobából egyből zsebembe nyúltam a telefonomért.
Tárcsáztam Anyut, aki szzerencsére szinte azonnal felvette.
- Szia Kisfiam! - hallottam meg mosolygós hangját. - Hogy álltok?
 - Lex most öltözik, szerintem nemsokára indulunk is!
- Rendben! Izgulsz?
- Eszméletlenül! - mondtam idegesen. - Ja. El ne felejtsem! Tináékért kimentek?
- Persze! Nemsokára ott is vagyunk a reptéren!
- Akkor jó! Na megyek! Megpróbálok lenyugodni! 
- Rendben. Minden  rendben lesz!
- Remélem! Szia anyu!
- Szia Kisfiam! - nyomott ki.
- Jelentem, kész vagyok! - jelent meg végszóra barátnőm.
- Nagyon jó! Akkor nyomás a kocsihoz! 
- Igenis apuci! - szalutált mosolyogva.

○Lexi○

Egészen egy kisebb fajta erdőig kocsikáztunk. A szélén Zayn leparkolt, majd engem kézen fogva, elindult a fák közé.
- Imádom a természetet! - szippantottam mélyet a levegőből.
- Tudom. Ezért hoztalak ide! - mosolygott rám barátom. - Egy kis csend sosem árt...
- Igen! - bólintottam. 
Jó ideig az erdő hangjait hallgatva sétálgattunk, majd egyszer csak Zayn megszólalt.
- Valamit meg akarok nézni! Te majd gyere utánam. Egyenesen előre! - mondta, majd meg nem várva reakciómat elfutott.
- Persze! Hagyj itt az erdő kellős közepén! Ügyes vagy Malik! - motyogtam magam elé és utána indultam.
Utam egy elég sűrű részhez vezetett, ahol néha alig lehetett látni a sok, vastag törzsű fától.
Lenézve a földre észtevettem, hogy egy kis ösvény van "kirakva" rózsaszín virágszirmokból.
- Ezz.. - néztem értetlenül és elindultam a nyomokon. 
Vagy 10 percet barangoltam a fák, sziklák, bokrok között, amikor is vége lett az ösvénynek. A szírmok sorának végén egy hatalmas virág volt, ami ugyanolyan színben pompázott, mint a kis darabkák. 
Lehajolva, kezembe vettem, de a lélegzetem is elállt, amikor jobban megnéztem a növényt.
Szírmai között egy meseszép gyűrű díszelgett.
Mielőtt bármit mondhattam volna, felpillantva megláttam Zaynt a családjainkkal oldalán. Bal kezemmel a számhoz kaptam és éreztem, ahogy szemeim könnybe lábadnak. Hasamban azonnal verdesni kezdett a töbmillió pillangó és óriási boldogság kerített hatalmába.
- Alexandra Brian! - közeledett Zayn, idegesen(?).  - Már azon a koncerten tudtam, hogy te vagy a tökéletes lány a számomra! Egyszerűen.. csodálatos vagy! Bármi bajom van, hozzád fordulhatok, még ha egy hatalmas baromságról is van szó. Mindig tudod, hogy hogyan vidíts fel, hogyan kezelj ha ideges vagyok, ha dilis... Jobban nem is kívánhatnék! És mindezek mellett még egy imádnivaló kisfiúval is megajándékoztál! - pillantott oldalra, az apu kezében figyelő Benjire, egy másodpercre. - Megtisztelnél azzal, hogy egy életen át elviseled az idióta fejemet? - állt meg velem szemben és kiemelve a gyűrűt a vitágból, féltérdre ereszkedett. 
- Zayn.. ez.. Istenem! - vigyorodtam el. - Igen! Igen! És még kismillió igen! 
Hatalmas mosollyal arcán, remegő kézzel felhúzta ujjamra a gyűrűt, majd felállva megcsókolt. 
- Gratulálunk! - mondta mindenki, Benji pedig odaszaladt hozzánk.
Boldogan kaptam ölembe és pusziltam meg arcát.
- Ezt el sem hiszem! - néztem a bal kezemen ékeskedő gyűrűre, majd Zaynre. - Imádlak! - csókoltam meg.
- Ez életem második legszebb napja! - virult. 
- Melyik az első? 
- 2013 október 20.! - mondta kisfiunk születési dátumát.
- Szerencséd, hogy ezt mondtad! - bújtam hozzá.

○Liz○
(lányok ruhái)
●este; Funky Budhha●

Kicsit sem lepődtünk meg, amikor Zaynék oldalán Tori is megjelent a club előtt. Ááá. Pff! :))
- Hírem van! Azaz hírünk! - mondta Lex a VIP részlegbe érve. 
- Halljuk! - mosolygott Lou.
- Inkább lássuk! - nyújtotta felénk bal kezét. 
- Vááá! - őrültünk meg a csajokkal és szinte egyszerre vetettük magunkat Lexi nyakába.
A fiúk csak diszkréten gratuláltak Zaynnek, majd minket levakarva az újdonsült menyasszonyról, őt is meggratulálták.
- Hogy és hol és mikor? - kezdte a faggatást Danielle.
- Kezdődik a lányos traccspatri! Ideje lelépni és meginni valamit a nagy hír örömére! - terelgette a fiúkat Liam.
Mind az öten leültünk egy boxba és hallgatni kezdtük Lexit.
- Elvitt az erdőbe, aztán ott hagyott a közepén..
- Eddig full romantikus! - szólt közbe nevetve Eleanor.
- Ugye?! - nevetett Lexi is. - Aztán találtam egy "ösvényt" virágszírmokból, a vegen meg egy virágot. Abban volt benne a gyűrű. Utána megjelentek a családjaink - itt Torira nézett -  és Zayn elmondott egy gyönyörű beszédet. Én meg természetesen igent mondtam!
- Annyira örülök nektek! - vigyorogtam rá.

Pár óra és jó pár pohár ital után egy ideges Louis jelent meg előttem és Harry előtt.
- Nem láttátok Eleanort? - kiabálta túl a zenét. 
- Nem! Eltűnt?
- Igen! Vagy 20 perce nem találom! - túrt hajába.
- Nyugi! Szedjük össze a többieket és keressük meg! - mondtam. 
Mindkét fiú beleegyezett ötletembe.
A bár különböző pontjairól előkapartuk a csapatunk többi tagját, majd elindultunk megkeresni Elit.
- Hova tűnhetett? - ijedtem meg már én is.
- Az nem ő? - kérdezte Niall és a mosdók felé nézett, ahol egy pasi a kezénél fogva rángatott egy lányt, aki nagyon is hasonlított Eleanorra.
- De! - indult meg Lou, tank módjára.
- Ennek nem lesz jó vége! - sietett utána az összes fiú. Mi is követtük őket, de mire odaértünk már elszabadult a pokol.
- Azonnal engedd el a barátnőmet! - ordította Lou a 30as pasinak és elrántotta tőle Elit. 
Szerencsére jó helyen álltunk így Eleanor pont Tori karjaiba esett.
Arca könnyes volt és úgy remegett, mint egy nyárfalevél. 
- Shh. Nyugi! - simogatta hátát Tori.
Eközben Lou ordítva verekedni kezdett a pasival, amiben Liam, Harry és másik két férfi is lassan belekeveredett, bár ők inkább csak próbálták szétválasztani a verekedőket.
- LOUIS!! - sikította Eleanor. Gyorsan Tori mellé ugrottam és segítettem neki visszafogni barátnőnket. - Engedjetek!! -ficánkolt és lassan a sírása roham szerű hisztibe kezdett átmenni. - Engedj el!!!
- SZEDJÉTEK MÁR SZÉT ŐKET! - kiáltotta Lexi, aki próbálta eltakarni Eleanor elől a történéseket.
- Tesó! Nyugodj le! Engedd el! - ráncigálta Liam Lou-t. 
- Mocskos állat! - húzott be még egyet a pasinak.
A következő pillanatban megjelentek a biztonsági őrök, akik másodperceken belül szétszedték őket.
Eleanor sírva, levegő után kapkodva rogyott a földre. 
- El! Istenem! - kaptam utána. - Niall! - szóltam oda a hozzám legközelebb álló fiúnak, aki ijedten kapta karjai közé a lányt. - Vidd fel a VIP-be!
- Rendben! - bólintott. 
- Jól vagytok? - kérdeztem völegényemet és haverját.
- Mi igen. Lou már kevésbé! - nézett a fal mellett álló, őr által visszafogott fiúra.
- Beszélek vele! - indultam oda. - Lou! - léptem elé, mire az őr egy kicsit eltávolodott. - Nézz rám! - fogtam kezeim közé arcát. - Nézz ide! Nincs semmi baj! - néztem szemébe.
- Hol van Eleanor?
- Niall felvitte a boxba!
- Oda kell mennem!

Felsiettünk a helyünkre, ahol a lányok és a a maradék két fiú Eleanort próbálták megnyugtatni.
- El l, Kicsim! - térdelt elé Louis.
- L-lou! - borult nyakába a lány sírva.
- Nyugi! Most már biztonságban vagy! 
- Ne-nem lett se-semmi bajod? - tolta el magától erőtlenül és vizsgálgatni kezdte arcát.
- Nem! És örülök, hogy neked sem!

 A történtek után, jobbnak láttuk haza indulni...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése