Másnap reggel, amikor felébredtem, Zayn már nem volt mellettem. Kikeltem az ágyból, majd Zayn pólóját és a bugyimat magamra kapva, átcsoszogtam Benji szobájába.
- Szia nagyfiú! - mosolyogtam fiamra, aki már a lábait nézegetve feküdt az ágyában. Csillogó barna szemeit rám emelve felkacagott, majd nyújtózkodni kezdett, hogy vegyem fel. - Szépeket álmodtál? - emeltem ki az ágyból és megpusziltam a fejét. Nagyot bólintott. - Akkor jó! Menjünk reggelizni! - indultam el az ajtó felé, majd onnan a lépcső felé intéztem lépteimet.
A konyhában beraktam Benjit az etetőszékbe és elé raktam egy kanalat. Azonnal felkapta és játszani kezdett vele. Megcsináltam a kajáját és leülve a Törpe elé, leraktam az etetőre a tálkát.
Gyorsan megetettem Benjit, aztán felmérve a konyhát eldöntöttem, hogy a mai programunk egy bevásárlás lesz.
- Szia apu! - köszöntem apukámnak, amikor felvette a telefont.
- Szia Kicsim! Mi újság?
- Semmi különös! Lehet egy kérdésem?
- Persze!
- Nem tudnál eljönni velem meg Benjivel vásárolni, mert jóformán semmi sincs itthon, Zayn meg stúdiózik..
- Most van egy kis dolgom, de nagyjából egy óra múlva ráérek!
- Szuper!
- Majd hívlak, ha elindultam!
- Rendben! Imádlak apu!
- Tudom! - kuncogott. - Leteszem, hogy biztosan végezzek! Szia Kislányom!
- Szia apu!
- Paaaaa! - kajabált Benji. Na igen. Még egy "pa" kéne.:)
- Mondd meg neki, hogy "szia törpe!". - nevetett apukám a vonal másik végén.
- Rendben! Na sziaaa!
- Szia! - köszönt el még egyszer, majd pillanatok múlva megszakadt a vonal.
- Tegnap nem nagyon volt időnk beszélgetni! - kezdte apa, miközben a bevásárlókocsit tolta maga előtt. - Mi van veled mostanában?
- Egyetemre járok, gyereket nevelek, háziasszonyt játszom.. Ilyenek! - lassítottam a joghurtoknál és leemeltem párat a polcról.
- Zaynnel minden oké?
- Igen! - helyeztem a kosárba a dobozokat. - Szinte már idilli a kapcsolatunk..
- Csak szinte?
- Csak szinte. Néha besokallok és a legkisebb dolog miatt is képes vagyok kiakadni! De elég jól kezeli a dolgokat és nagyon sokat segít mindenben!
- Az a jó, ha meg tudjátok oldani a dolgokat! Esküvő?
- Áh! - legyintettem. - Az van most a legutolsó helyen! Talán jövőre nekiállunk a szervezésnek! Egyenlőre addig szeretnék eljutni, hogy megtanulok mindent a félévi vizsgáimra! Majd az után jön a többi, de akkor sem a szervezkedés lesz az első!
- Értem! Gondolom, most Zaynnéknek is elég dolguk van!
- Igen! Most jön majd ki az új lemez, még a turnéból is van pár állomás és még ezer más dolog!
- Ana!
- Mondjad kicsim! - szenteltem figyelmemet Benjinek, aki a kezeit nyújtogatta felém. - Gyere! - emeltem ki a kocsiból.
- Apa! - mutogatott előre.
- Apa? Hol? - ráncoltam homlokomat és az említett irányba néztem. Egy hatalmas kartonállvány állt a sor végén, amin valami 1D-s cucc volt. - Jaaa! - kacagtam fel és odasétáltam az állványhoz. Benji azonnal nyúlkálni kezdett a cuccokért, én pedig készségesen pakoltam vissza utána.
Tori
- I can't sleep tonight. Wide awake and so confused... - kezdtem az egyik kedvenc dalomat az albumról. Nem tudom, hogy miért szeretem ennyire ezt a dalt.. Talán azért, ahogy megíródott...
I can't sleep tonight. Wide awake and so confused - írtam az előttem lévő papírra, majd felemelve a fejemet, kinéztem az ablakon. A hó apró pelyhekben szállingózott odakint, de amint földet ért, el is olvadt.
- Tudod min gondolkozom?! - hallottam meg Niall álmos hangját, mire egy kicsit összerezzentem és felé fordítottam a fejem. - Hogy a barátnőm miért nem fekszik mellettem az ágyban hajnali háromkor?! - dőlt a falnak fáradtan.
- Mert nem tud aludni! - rántottam vállat.
- Mióta vagy fent? - jött közelebb és leült mellém a kanapéra.
- Nagyjából fél órája!
- És mit írogatsz? - biccentett a füzet felé felé.
- Dalszöveg akar lenni, de nem nagyon haladok! - adtam neki oda.
- Ha azt írtad le, amit most érzel, akkor: Miért vagy összezavarodva?
- Nem tudom.. Csak túl sok minden van a fejemben! - temettem kezeimbe arcomat.
- Gyere ide! - vont ölébe. - Írjuk meg ezt a dalt! - nyomott puszit a hajamra és az ölembe fektette a kis füzetet.
Lassacskán összeállt az egész dal és mire készen lettünk, a nap is elkezdett feljönni.
- Köszönöm, hogy segítettél.. - motyogtam Niall mellkasán fekve.
- Tudod, hogy mindig segítek, ha tudok! - cirógatta a vállamat. - De ugye most már alhatunk?
- Igen! - ásítottam. - Felmenjünk?
- Kivételesen ez a kanapé is kényelmes... - suttogta.
- Egyetértek.. - mondtam, majd nem sokkal később már az álmok mezején járkáltam..
- Csodás voltál kicsim! - ölelt meg Ádám, amikor kiléptem a hangszigetelt szobából.
- Köszönöm!- pusziltam meg arcát.
- Mára ennyi Tori! Holnapután ugyanitt! - kacsintott rám mosolyogva Robi, a hangmérnök.
- Rendben! Akkor holnapután találkozunk! - intettem és Ádám kezét megfogva kisétáltam a stúdióból. - Milyen napod volt ma? - kérdeztem már a kocsiban barátomat.
- Jó! Vagyis.. elég unalmas! - gondolta végig egy furcsa grimasszal, mire felnevettem. - Alszol ma nálam?
- Inkább hazamennék, mert eszméletlenül fáradt vagyok! - húztam a számat.
- Oké! Akkor hazaviszlek! - bólintott kicsit szomorkásan Ádám.
- Sajnálom!
- Ugyan már! Majd máskor pótoljuk! - mosolyodott el.
(ruhák)
Másnap már hajnalban a sminkesnél ültem, ugyanis forgattuk az első videómat.
- Hogy van a sztárom? - lépett be a szobába Milán, a menedzserem.
- Jól! - mosolyogtam rá.
- Hű de csini itt valaki! - nézett végig, amikor felálltam a székből.
- Köszönöm! Tetszik ez a szoknya! - simítottam végig az említett ruhadarabon.
- Jól is áll! Na gyere! Bemutatlak a "szerelmednek"! - vigyorgott.
Elsétáltunk a kastély (szinte) másik felébe, ahol már ott volt a bandám.
- Sziasztok! - intettem a három fiúnak.
- Szia hercegnő! - vicceskedett Erik.
- Én is téged Erik! - grimaszoltam
- Csinos vagy! - mondta kedvesen Szabi, Máté meg csak hevesen bólogatott.
- Ti meg szexik! - kacsintottam, mire mindannyian felnevettünk.
Milánnal átsétáltunk egy másik helységbe, ahol megláttam egy olyan személyt, akire sosem gondoltam volna.
- Én a múltkor csak vicceltem! - torpantam meg.
- Én meg komolyan vettem! Ő meg pont ráért! - fordult felém a levakarhatatlan vigyorával menedzserem.- Hy Francisco! - ment oda kitárt karokkal a fiúhoz, akinek éppen a nyakkendőjét igazgatták.

- Hy Milan! - mosolyodott el és férfiasan megölelte Milánt.
- Hadd mutassam be az angyalhangú Victoria Brian-t! - fordult félig felém, angolul beszélve.
- Hello! - lépkedtem közelebb.
- Szia! Francisco Lachowski! - nyújtotta a kezét kedves mosollyal.
- Victoria Brian! - fogadtam el. - És tudom, hogy ki vagy! - kuncogtam.
- Ami azt illeti, én is hallottam már rólad! - tette ugyanazt. - Egyébként nagyon jól áll ez a ruha!
- Köszönöm! - kuncogtam. - Legközelebb mással is fogok viccelődni! - néztem Milánra.
- Rendben! - nevetett fel.
- EMBEREK! KEZDHETÜNK?? - ordított Indián, a rendező, mire mindannyian a hang irányába siettünk.
- Szóval! Körülbelül a folyosó közepéről indulsz és lassan eljössz a lépcsőig! - mondta nekem Andris (Indián), mire bólintottam egyet és elsétáltam a folyosó kijelölt helyére. - Playback! - kiáltotta, mire elindult a zene.
Lassan lépdelve indultam el és néha-néha végighúztam a kezemet a falon. Egy-egy nagyobb lépéssel a másik oldalra kerültem és ott is megtettem ezt a mozdulatot. - És ennyi! - tette fel a kezét kedvenc rendezőm, akinek hobbija az emberek dobhártyájának szétszedése, amikor a refrénhez értünk. - Na! - csapta össze tenyereit. - Francisco, te kérlek menj le a lépcső aljára és ha elindul a zene, indulj el felfelé, de ne túl gyorsan! - mondta angolul a modellnek, aki bólintva egyet, lefutott a lépcsőn. - Tori! - intett nekem.
- Igen? - mentem oda hozzá.
- Te innen fentről indulsz, nem túl lassan, de nem is túl gyorsan.
- Oké! Valami extra?
- A kezedet végig tartsd a korláton és Franciscora összpontosíts! - mutogatott, majd a folyosó korlátjához lépett. - A refrénig találkoznotok kéne a lépcső közepén! Onnantól pedig elkezditek fogdosni egymást!- mondta, miközben hol rám, hol a földszinten várakozó fiúra nézett. Második mondatára mindenki röhögni kezdett. - Nem úúúúgy! - nevetett ő is. - Úgy értettem, hogy Francisco mondjuk megfogja az álladat, te oldalra hajtod a fejed, megfogod a csuklóját, ilyenek! Közben természetesen énekelsz! - mutatott rám.- Lenti kamera megvan? - kiáltott és kihajolt a korláton. Ösztönösen összerezzentem. Nehogy már az én klipem forgatásán törje ki a nyakát!!
- IGEN! - érkezett a válasz.
- Egy kérdés! - "jelentkeztem".
- Mondd!
- Az első refrént miért nem vesszük fel?
- Mert azt majd a bandával rakjuk bele!
- Értem! - bólintottam
- Örülök! - mosolygott. - Mindenki a helyére! - sétált ki a képből. - Éééés playback! - indíttatta el a második verzét Indián, mi pedig elindultunk. A refrénre pont elértük egymást és az instrukciók szerint jártunk el. Francisco lassan államra simította kezét, mire én picit oldalra döntöttem a fejem és a csuklójára csúsztattam a kezem.
Indián hirtelen ötletének köszönhetően, mielőtt elmentem volna átöltözni a bandával való forgatáshoz, kimentünk a kertbe és ott is forgattunk egy kicsit. Mondtam már, hogy mennyire szeretek október végén egy szál fűzős melltartóban sétálgatni?!
Bő fél órálval a kertes forgatás után, már farmerben és egy trikóban mentem le a "nagyterembe", ahol a bandával az egész számot felvettük és akármennyire ment a playback végig énekeltem. El is értem a hatást, hiszen a dal végén mindenki fütyült és tapsolt. Élveztem az éljenzést, de nem sokáig, ugyanis kedvenc menedzserem a vállára kapva felcipelt az emeletre, hogy át tudjak öltözni. Big Love!!:D
A következő jelenetet az egyik hálószobában forgattuk, amit direkt "kicicomáztak" a forgatásra.
- Nincs rajtam ruhaaaaa! - ráztam a vállánál fogva Mátét.
- De vaaaaan! - rázott vissza. - Csak kevés!
- De kövér vagyok! - biggyesztettem le ajkaimat.
- Hülye vagy te, nem kövér! - forgatta szemeit.
- Toresz! - szólt Milán.
- Jövök! - futottam oda hozzá, Indiánhoz és Franciscohoz, aki egy szál alsógatyában állt az ágy mellett.
- Most egy átkötőjelenetet fogunk leforgatni, amit több helyre is be fogunk vágni, ha kell. Most is szólni fog a zene, de nem kell énekelned! - nézett rám a rendező. - A lényeg az, hogy szerelmes, ölelkezős pillanatokat lássunk! Menni fog?
- Menni! - bólintottunk egyszerre.
- Senkit nem fognak kirúgni otthonról? - mosolygott gonoszan.
- Nekem mindenről tud az asszony! - vigyorgott a velem szemben álló srác.
- Én is tájékoztattam Ádámot minden eshetőségről!
- Akkor csapjunk bele!
Mit ne mondjak. Ha nem vízálló smink lett volna rajtam, tiszta fekete lett volna az arcom. Franciscoval össze-vissza rugdostuk, csikiztük, csíptük egymást, aminek szép kis röhögőgörcsök lettek a végei.
- Na jó dilisek! Ennyi elég lesz! Tori gyere!
Felvettük szinte az egész számot "falnál szenvedős" stílusban, majd visszamentünk a stábhoz.
- Köszönöm mindenkinek az egész napos kemény munkát! Főleg nektek fiatalok! - karolta át Francisco és az én vállamat Indián. - Csodálatosak voltatok! Remélem, hogy még találkozunk párszor! - fejezte be, mi pedig tapsolni kezdtünk.
- Köszönöm, hogy elvállaltad! - öleltem meg Franciscot. - Remélem, nem bántad meg!
- Dehogy bántam! Nagyon jól éreztem magam! - simogatta meg a hátam. - Megadod a számod? Tarthatnánk a kapcsolatot. Hátha még kellek! - mosolygott, miután elváltunk egymástól.
- Rendben! Öltözzünk fel és megadom!
- Van egy olyan érzésem, hogy bulizni csak holnap fogunk! - mondta Erik a kocsiknál.
- Vagy inkább hétvégén! Nekem holnap suli van! - ásítottam.
- Akkor hétvégén! Hogy mész haza?
- Ádám elvileg már itt van! - néztem körbe. - Ott áll! - mondtam, kiszúrva a Volvot. - Megyek is! - mondtam és mindenkit megölelgettem.
- Milyen volt a forgatás! - kérdezte barátom, amikor behuppantam mellé a kocsiba.
- Vicces, érdekes, fárasztó! - kötöttem be magam.
- Kíváncsi vagyok a végeredményre!
- Én is! - bólintottam.
- Hazavigyelek vagy jössz hozzám?
- Utóbbi! - csuktam be a szemeim.
- Rendben! - indította be a motort.
Nem sokat érzékeltem ezek után, mert a kocsi lágy zötykölődésére, lassan álomba szenderültem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése