2014. szeptember 10., szerda

II. évad 15.fejezet: Béke

Lexi

- Mindent elraktál, ami kell? - kérdeztem Zaynt, aki éppen a fürdőben borotválkozott.
- Igen. De, ha nem is, akkor még holnap reggel is tudok pakolni.
- Zayn. Az, hogy péntek reggel indulunk az nem azt jelenti, hogy péntek reggel kell bepakolnod! - álltam meg a helyiség ajtajában.
- Jól van na. De bepakoltam! Csak azt mondtam, hogy ha ki is hagytam valamit, akkor azt még van időm elrakni. És akár kint is vásárolhatunk.
- Azért csak nem marad itthon semmi olyan, amit három napig nem lehet hanyagolni! Főleg, hogy kettő és félig leszünk ott.
- Ó, hidd el, hogy képes vagyok létfontosságú dolgokat itthon hagyni! - vigyorgott rám, majd visszafordult a tükör felé.
- Tudom.. - sóhajtottam, aztán nevetve indultam el Benji szobája felé. Amikor beléptem kisfiam már ébredezett a délutáni pihenőjéből, így mosolyogva hajoltam a kiságy fölé. - Szia kis herceg! - simítottam meg haját, mire ásított egyet. - Na gyere! - emeltem fel, Fülessel együtt természetesen, ő pedig egyik kezét nyakam köré fonva, vállamra hajtotta fejét. - Apa miért pucérkodik? - kérdeztem vőlegényemet a hálóba lépve.
- Mert apa elmegy egy kicsit itthonról! - szambázott be a gardróbba egy szál alsógatyában.
- És a ruháit én fogom összeszedni? - utaltam a földön heverő melegítőnadrágra és pólóra.
- Nem! - kiabált ki. - Max egy óra és itthon vagyok! - tért vissza egy fekete farmerrel és egy ugyanolyan színű hosszú ujjú felsővel.
- Oké. De hova mész?
- El kell intéznem valamit! - ugrott bele gatyájába, majd a pólót is magára rángatta.
- Hát jó... - hagytam rá.
- Nyugi, nem embert ölni megyek! - kapta fel a földön heverő göncöket és rám kacsintott.
- Remélem is. - grimaszoltam, majd elkuncogtam magam.
- Szia kisöreg! - lépett oda hozzánk és kicsit berogyasztva térdeit Benjire nézett, aki a fülest tartó kezével aprókat integetett. - Le sem tagadhatna minket. - puszilta meg fejét apja és nekem is lágy csókot nyomott arcomra. - Sietek haza! - tűrt el egy hajtincset fülem mögé és elindult, de csuklóját elkapva visszarántottam és ajkaimat az övéire nyomtam.
- Nem érem be egy puszival! - böktem meg hasát, mire nevetve hagyta el a szobát. - Megint ketten. - sóhajtottam Benjinek, amikor hallottam az ajtó csapódását.

Zayn ígért egy órájából hamar kettő, majd három és négy lett. Egy idő után már abbahagytam a számolást és csak akkor néztem újra az órára, amikor hazaért. Fél kilenc. Nem tudtam, hogy a délután kettő és a fél kilenc között egy óra van.
- Szia. - köszöntem szárazon, amikor a nappaliba lépett. Benji, aki fejét az ölembe hajtva, félálomban nézte a tévét, apja fejé pillantott, de nem csinált semmi mást. Liz anyukája, aki egész életében gyerekekkel foglalkozott, ugyanis gyermekpszichológus, nem egyszer mondta, hogy a kicsik sokszor megérzik, ha valami nincs rendben és ilyenkor inkább csak csendben figyelik az eseményeket.
- Szia! - mosolygott, de mosolya nem volt igazi. Tudta, hogy haragszom rá. - Figyelj..
- Nem. Te figyelj! Nem haragszom, amiért később jöttél. Azért sem, hogy majdnem 7 órával jöttél később. Azért haragszom, mert egy rohadt SMS-t sem voltál képes küldeni.
- Kicsim, sajnálom!
- Ne "kicsim, sajnálom"-ozz nekem! Mi van, ha történik veled valami? Szerinted nem aggódom magam betegre, amikor ilyeneket csinálsz? - emeltem meg kicsit hangom, mire kisfiam kicsit összerezzent. Nyugtatóan simogattam meg hasát, ő pedig visszafordult a meséhez.
- Én...
- Te. Egy értelmes mondatot nem tudsz kinyögni. Egyáltalán hol voltál? Tudod, mit? Nem is érdekel, mert bízom benned, de ez nem állapot.. - emeltem fel Benjit és felálltam a kanapéról. Idegesen lépkedtem el Zayn mellett és felmentem az emeletre. - Jó éjt, kicsim! - fektettem fiamat az ágyába és egy puszit nyomtam homlokára. Nem kellett sok már aludt is, én pedig a villanyt lekapcsolva kimentem a szobából.
A hálóban gyorsan átvettem a pizsamámat, majd felkaptam Zayn takaróját és párnáját és visszamentem a nappaliba.
- Jó éjszakát! - tettem le a kanapéra az ágyneműt.
- Lex... - szólt utánam elhaló hangon, az azóta is ugyanott ácsorgó vőlegényem.
- Hagyj. - intettem le és elhagytam a helyiséget.

Miután tizenegy körül sikerült elaludnom, hajnali háromkor ismét felkeltem arra, hogy szomjas vagyok. Tíz perc hezitálás után, amikor már homokot tudtam volna köpni, kikeltem az ágyból és elindultam lefelé. Hajamba túrva léptem le az utolsó lépcsőfokról és halkan fordultam be a nappaliba. Zayn a hátán feküdt, csukott szemmel, de abból, hogy a hajába túrt, tudtam, hogy ébren van. Lábujjhegyen mentem el a konyháig, ahol egyből a hűtőhöz léptem. kinyitva ajtaját kivettem a narancsleves dobozt és leraktam a pultra. Természetesen a nagy poharak, amikbe nem kell hatszor tölteni, hogy eloltsd a szomjúságod, olyan polcon voltak, amit alig értem el. Már majdnem felugrottam a pultra, amikor egy kéz csusszant a derekamra, egy másik pedig levette a poharat. Nem tudom, hogy miért, de szinte levegőt sem kaptam, amikor megéreztem az ismerős illatot.
- Sajnálom.. - suttogta Zayn és letette a poharat a narancslé mellé. Lassan emeltem fel fejemet és arcára néztem. Az ablakon bevilágító hold fénye elég volt ahhoz, hogy lássam szemei vörösek és duzzadtak. Utáltam így látni. Kezemet arcára csúsztattam és cirógatni kezdtem azt. Ahelyett, hogy bármit mondtam volna, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Derekamon lévő kezével még szorosabban magához húzott , majd a csókot megszakítva, homlokát enyémnek döntötte. Karjaimat nyaka köré fonva fúrtam fejem nyakába, ő pedig másik karját is derekamra helyezte.
- Legközelebb hívj fel, ha később jössz! Vagy legalább írj! - motyogtam.
- Rendben! - bólintott.
- Most pedig, ha megbocsájtasz... - toltam el magamtól lágyan és töltöttem magamnak a narancsléből. Hatalmas és hangos kortyokban ittam, amit Zayn vigyorogva nézett végig.
- Csak nem szomjas voltál?
- Áá! - legyintettem, mire mindketten felnevettünk.

Másnap reggel, miközben arra vártam, hogy Zayn átnézze a csomagját, felhívtam Eleanort.
- Szia! - szólt bele kicsit rekedtesen.
- Szia! Felkeltettelek?
- Neem, ez csak a szokásos reggeli szar hangom! - nyugtatott meg. - Miujs? Mikor indultok Párizsba?
- Megvárjuk, amíg Zayn összeszedi magát és megyünk is a reptérre. De inkább te mesélj! Milyen volt az állásinterjú?
- Ijesztő! A pasi aki kérdezgetett úgy nézett ki, mint a horrorfilmekben a a rémisztő komornyik. - mondta, mire felnevettem. - De azt hiszem, hogy nem voltam olyan rossz!
- Mikor tudod meg, hogy tiéd-e az állás?
- Azt mondták, maximum egy hét.
- Szurkolok.
- Köszi!
- Ééés.. Lou mondta, hogy összekaptatok valamin..
- Ja. Csak a szokásos gyűrű, esküvő téma..
- Figyelj. Szerintem hagyjátok. Ha rászánja magát úgyis megkéri a kezed!
- Áh, engem már nem érdekel! Nem hagyom, hogy ez tönkretegye a kapcsolatunk.
- KICSIM!
- Most mennem kell. - mondtam Elinek.
- Okés! - kuncogott. - Puszi!
- Puszi! - nyomtam le.


Párizsban, a szállodában az első dolgom az volt, hogy lőttem egy képet a fiaimról.
Lex @LexiBrian93
My Boys. <3
- Még mindig imádlak titeket! - csúsztattam zsebembe a mobilom.
- Mi is téged, igaz kisöreg? - nézett Zayn a karján csücsülő Benjire.
- Ana! - nyújtózott felém.
- Mi az drágám? - vettem át és megpusziltam a nóziját. Nem "jelezte" semmilyen igényét csak nyakam köré fonta karjait és egy cuppanóst nyomott arcomra. - Amúgy most esett le, hogy Halloween van.
- Tényleg! Majd valamit összedobunk gyors ünneplésnek!

Danielle

- Pénteeeeeeeeeek. - vágtam le magam Liam ölébe, aki éppen a kanapén terpeszkedett.
- Na ne! - vágott "meglepett" fejet.
- Gonosz vagy! - bokszoltam vállába, apró mosollyal, mire kuncogva megcsókolt.
- Imádlak.
- Én is imádom magamat! - rántottam vállat. - Eszünk fagyit?
- Együnk! - állt fel, engem pedig az ölében cipelt, menyasszonyi stílusban. A konyhában letett a pultra, majd a hűtőhöz lépett és elővette a csokifagyit. - Dobozból jó?
- Mhm. - bólintottam. Elővett két kanalat, odajött mellém, majd a pultra könyökölve enni kezdett, velem együtt természetesen. - Listen. Do you want to know a secret? Do you promise not to tell, whoa oh, oh. Closer. Let me whisper in your ear, say the words you long to hear... I'm in love with you! - énekelgettem a Beatles dalt, amit Liam mosolyogva figyelt.
- Szeretem, amikor énekelsz!
- Én meg azt szeretem, amikor te énekelsz.

Reggel egy elég érdekes hangra ébredtem...
- Már megint mit csinálsz? - kérdeztem rekedten Liam-től, aki éppen a fürdőből csoszogott ki.
- A lábamra ejtettem a borotvahabot.
- Gratulálok! - motyogtam és még jobban magamra húztam a takarót.
- Csak nem fázol! - támaszkodott meg fejem mellett Li és egyik lábával az enyémek közé térdelt.
- Kicsit. - néztem rá.
- Akkor melegítelek! - feküdt rám, szó szerint.
- Liaaaaam! - visítottam. - Szállj le rólam a hájaiddal! - röhögtem fel és össze-vissza csapkodtam.
- Ilyen a házasélet. Meghízom! - vigyorgott.

Lizy

- Ki az ágyból lustaság! - rántottam le Harry-ről a takarót hajnali hatkor.
- Neeeee! Fázoooooooom! Add vissza! - gömbölyödött össze.
- Nem! Kelés van, megyünk futni!
- Nem kérek a hülye ötleteidből szombat hajnalban!
- Cicám, nem akarlak elkeseríteni, de ez a te ötleted volt! - kuncogtam és felvettem a futócipőm.
- Az kizárt! - rázta a fejét és elterült a hátán.
- Pedig igenis a te ötleted volt.
- Nagyon bepiálhattam, amikor ezt mondtam..
- Harry! Ne legyél már ennyire.. nyeh.
- Nyeh? - nyitotta ki bal szemét és egy félmosolyt villantott felém. - Milyen az a "nyeh"?
- Hát.. Olyan, mint te! - biccentettem felé. - Naaaaaa! - vágtam kiskutyafejet.
- Na jó. - ült, majd állt fel sóhajtva.
Gyorsan felöltözött, aztán velem együtt megindult lefelé.
- Haladj asszony! - tapsikolt a lépcsőn.
- Előbb még ki sem akartál kelni az ágyból, most meg siettetsz?
- Ha már felkeltem, akkor ne játszunk csigát!
A ház előtt gyorsan bemelegítettünk és már indultunk is.

- Végem. - terültem el az étkező padlóján, két lépéssel az után, hogy beléptem a házba.
- A nagy futó! - kuncogott Mr. "tökéleteskonty" és elsétált mellettem.
- Kussolsz! Nem én estem majdnem pofára a saját lábamban!
- De a múltkor igen. - tért vissza két üveg vízzel. - Tessék! - bontotta fel az egyiket és a kezembe adta, miközben én felültem törökülésbe. - Basszus még csak nyolc óra! - nézett telefonjára és ledobta magát az egyik székre.
- Mi lenne, ha lezuhanyoznánk, aztán elmennénk vásárolni?
- Mit?
- Neked ruhát, nekem sulis cuccokat meg valami kaját is kéne venni!
- Van annyi ruhám, mint a rohadás.
- Ez így teljesen nem igaz, de ja.. Viszont a fele szakadt, foltos, ki van fakulva, stb.
- És?
- Megyünk vásárolni. Nincs vita! Legalább pár pólót, a kedvemért! Ne nézz már úgy ki, mint egy csöves...
- Nem is nézek ki csövesnek!
- De. Néha igen.
- Legyen. De akkor együtt tusolunk! - vigyorgott perverzen.
- Szó sem lehet róla!
- Miééééért?
- Mert. Kész, pont, nincs vita.

Gyorsan letusoltunk aztán teljes harci díszben vágtuk be magunkat a kocsiba.
Bevásárlókörutunkat a Topshop-ban kezdtük, de nem volt egy egyszerű történet, ugyanis Harry-nek semmi sem tetszett.
- Szívem ne szórakozz, eddig mindig jók voltak a TS ruhák.
- De most nem.
- Harry.
- Jó, végigmegyek még egyszer! - adta be derekát. Miközben arra vártam, hogy ismét végigcaplasson a férfiosztályon, elővettem mobilom és ráírtam Ed-re.
Sheeran, nem bírom!

Mit Harolds?

Styles.

Már megint mit csinált?

Eljöttünk neki ruhát venni, de most itt nyafog, hogy nem tetszik neki semmi. Én meg már agyf*szt kapok!

Nyughass! :D Küldöm az erőt!

Kösz, remélem elér ideáig.. Na, jön az uram. Csoki!:D

Szia Zizi!:D

- Kivel pötyögtél ilyen hevesen?
- Semmi közöd hozzá! - böktem meg vőlegényem orrát. - Eddel.  Na, csak sikerült összeszedni pár ruhát! - pillantottam meg a pólókat.
- Csak miattad!
- Jajj, de nagylelkű valaki! Nyomás próbálni, mert már elegem van ebből a helyből!
- Minek a próba? Magamhoz mértem.
- Hhh... - szívtam be mélyen a levegőt. - Akkor kassza! - terelgettem.
- Kiakasztottalak? - kérdezte előttem haladva, de hangján hallottam, hogy vigyorog.
- Á, dehogy!

Lexi

- Olyan jó végre kicsit együtt lenni. Mármint így hárman. - karoltam Zaynbe, miközben Párizs egyik sétálóutcáján barangoltunk.
- Igen, már jó régen volt ilyen. BENI! - kiabált kisfiúnk után, aki egyből megállt. - Ne rohanj el! - nézett a törpére, amikor beértük, mire ő csak nyújtózkodni kezdett. - Gyere! - engedett el engem és felvette Benjit. - Kéz! - nyújtotta balját felé, én pedig összekulcsoltam ujjainkat.
Jó volt így hármasban (a körülöttünk lévőket leszámítva) lenni. A múltkori veszekedésünk, a sulis stressz, Zayn dolgai és minden egyéb mellett jól jött néha egy kis kikapcsolódás. És úgy látszik, erre Párizs pont megfelelt...


4 megjegyzés:

  1. Drága Sz.!
    Most haragszok rád, ,mert ne, irtad le h Danielle terhes vagy nem...
    Na jolvan amugy szupii rész lett.gyorsan kövit:)
    Kinga xx:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint azt mar chatben is irtam: legyetek turelmesek. Kicsit realis is kene, hogy legyen a sztori (ha nincs ertelme a mondatnak sajnalom. Reggel van) es most eppen ott tartok, hogy alig egy honap telt el a tortenetben a masik Payyne babas dolog ota. Es kulonben is, mindent a maga idejeben!;)
      De orulok, hogy azert tetszett!:D
      xxSz.

      Törlés
  2. Látom kedves barátosném(Regi) intézkedett.
    :) amugy mi ketten Regivel hatalmas rajongói vagyunk a blogodnak... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt kezdtem észrevenni...:D És igen. Intézkedett:D

      Törlés