2013. szeptember 10., kedd

53.fejezet: Bizonytalanság..

Liam

- Hol van Danielle?? - kérdeztem a lányokat, miután sehol sem találtam menyasszonyomat. Félek hogy meglátott valami olyat, amit nem kellett volna..
- Liam gyere, kezdés! - szólt Paul.
- Nem érdekel! -mondtam. - Hol van Dani??
- Nem tudjuk! Elrohant egy 10 perce.. - mondta idegesen Lexi.
- Liam! Gyere! - hívott most már Harry.
- Kezdjétek el nélkülem! Meg kell keresnem Danielle-t!! - túrtam a hajamba.
- Rendben! De nyugodj le, hallod?! - tette vállamra a kezeit. Igen, ő látta azt, amit ezek szerint Dan is.
- Próbálok!
- Minden oké lesz! - nyugtatott, majd elfutott a színpadhoz.
Felkaptam a cuccaim az öltözőből és a csarnok hátsó bejáratához igyekeztem.
- Hova méssz? - hallottam a hátam mögül.
- Rendbe hozom azt, amit te tönkretettél! - fordultam meg.
- Én??- vonta fel szemöldökét, egy gonosz mosollyal.
- Megfogadtam, hogy nem emelek kezet nőre, de most kedvem támadt hozzá.. - sziszegtem és sarkon fordulva elhagytam az épületet.
Első utam a szállodába vezetett.
- Jó estét! Nem járt esetleg erre Danielle? - kérdeztem a recepciós lányt és szinte már a hajamat téptem.
- De. Egy bő fél órája ment el a bőröndjével. Szerintem a reptérre ment, de ahogy nézem már egy gépen ül, ha Londonba ment… - nézegette a monitort.
- Köszönöm! Esetleg azt meg tudnád nézni, hogy mikor megy a következő járat Londonba? - doboltam a pulton.
- Persze! Természetesen! - pötyögött. - Háromnegyed óra múlva. Még van jegy! Foglaljak? 
- Igen, kérlek! - bólintottam és tárcsáztam a taxitársaságot. Amint felvették, rendeltem egy taxit a hotelhez, ami nagyjából 10 perc múlva meg is érkezett.
- Köszönök mindent! - intettem a recepciósnak.
- Nincs mit! - hallottam már mögülem.
A reptéren átvettem a jegyemet és még pont időben sikerült elérnem a gépemet.
A többórás út és a majdnem egyórás fotózkodás után végre hazaértem.
- Danielle! - kiabáltam a házba érve. Benéztem mindenhova a földszinten, majd felsiettem az emeletre. 
- Danie… - nyitottam be a hálóba, majdnem ordítva, de amikor észrevettem, hogy menyasszonyom az ágyon fekszik, abbahagytam a kiabálást. Közelebb mentem az ágyhoz és leguggoltam mellé.
Danielle össze volt gömbölyödve és a sminkje is teljesen el volt folyva.
- Dan… - simítottam meg arcát, mire mocorogni kezdett. Lassan kinyitotta a szemét és, amikor rájött, hogy én vagyok mellette, egy kicsit hátrébb ugrott.
- Hogy-hogy itt vagy? - ült fel.
- Figyelj Dani hadd magyarázzam meg a dolgokat!
- Nem kell ezen semmit megmagyarázni! Láttam, amit láttam! - mondta és láttam a szemében a fájdalmat.
- Kicsim! Ő mászott rám!
- Csak a sablondumát ne! - nevetett fel kínosan.
- Ha nekem nem hiszel, akkor hívd fel Harryt! - vettem elő a telefonom. - Ő mindent látott. - adtam a kezébe a készüléket, ami már tárcsázta bandatársam.
Végighallgattam, ahogy beszélgetnek. Danielle végig engem nézett, majd amikor elköszöntek egymástól, visszaadta a telefonom.
- Jó. tényleg ő támadott le. De ez még nem változtat azon, hogy úgy érzem, nekünk ez sosem jön össze… - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.
- Ne mondj ilyet! - ültem fel az ágyra és megfogtam a kezét.
- Gondold már végig! Valami mindig volt! Minimum 4szer szakítottunk 3 év alatt!! És néha van olyan, hogy azt érzem, jobban szeretnél egy korodbeli lányt magad mellé… - kiabált és felpattant az ágyról.
- Kérlek Danielle! Ezt te sem gondolhatod komolyan! Szerinted megkértem volna a kezedet, ha ez így lenne?? - akadtam ki egy kicsit. Hogy mondhat ilyen hülyeségeket?!
- Nem tudom… - túrt bele a hajába. - De lehet, hogy nem olyan jó ötlet ez a házasság… - forgatta a gyűrűjét.
- Danielle! Ilyet ne mondj! - mondtam indulatosan és menyasszonyomhoz léptem.

Danielle

Kicsit megijedtem, amikor Liam idegesen elém állt. Teljes testével felém tornyosult, én pedig semerre sem tudtam "menekülni", mert a fal és közé szorultam.
- Soha. Többet. Ne. Mondj. Ilyet. - suttogta a fülembe rekedten és a falhoz nyomott. Derekamra csúsztatta bal kezét jobbal pedig a fülem mögé tűrt egy hajtincset.
- De… de… - próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot.
- Nincs de! - mondta komolyan. - Ez egy oltári nagy hülyeség! Igenis összeházasodunk, mert szeretjük egymást. És ezt te is tudod! - nézett a szemembe és egy kicsit meglágyult ijedt tekintetem láttán.
- Tu… Tudom! - nyeltem nagyot.
- Istenem… - hajtotta le a fejét. Leült a földre és engem is lehúzott az ölébe. - Nyugodj meg! - simított végig arcomon. - Nem akartalak megijeszteni! Sajnálom! 
- Semmi baj… - mondtam elhaló hangon.
- Nekem szükségem van rád! Mert szeretlek! - fúrta tekintetét az enyémbe.
- Én is nagyon szeretlek, de elbizonytalanodtam…
- Kicsim… - sóhajtott. - Mit tegyek azért, hogy végre elhidd, csak téged akarlak?!
- Nem tudom… de néha nem érzem azt, hogy szeretnél…
- Tehetek érte, hogy megváltozzon a véleményed… - hajolt közelebb és a fejemet felemelve lágyan megcsókolt. A kisebb lefagyás után visszacsókoltam. Liam ettől felbátorodott és közelebb húzott magához. 
Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem függene tőle, és éreztem, ahogy könnyezni kezdek.
Lassan felálltunk a földről és az ágy felé botorkáltunk.
- Nagyon szeretlek! És kérlek, hogy ezt ne kérdőjelezd meg, soha többet!! - mondta Liam, mire bólintottam egyet.


Kövi rész MA!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése