2013. szeptember 11., szerda

54. fejezet: Esküvő (part 1.)

Igaz, hogy tegnap estére ígértem a fejezetet, de nem raktam fel. Ez azét volt, mert beteg vagyok és egy pöppet bealudtam délután, este meg már nem voltam gépközelben. 
De most itt van a fejezet, so remélem tetszeni fog.:)

Pussz

xxSz.


Augusztus 23., Péntek
Lexi

- Indulás a lányos házhoz! - mondta Zayn ébresztésképpen az esküvő napján.
- Hagyjááál! - nyafogtam és egy párnát húztam a fejemre.
Hallottam, ahogy Zayn fényképez.
- Mit csinálsz? - néztem ki a párna alól.
- Képet! Ezen a héten még úgysem raktunk fel! - pötyögött, majd felém fordította a készüléket.
30 weeks and 5 days:) #LittleMalik #PayzerWedding
- Nagyon jó! Na szedj ki innen! - mondtam Zaynnek.
- Gyere! - fogta meg a kezem és kisegített az ágyból. - Amúgy minden a filmpremieres képekkel van tele.
- Gondoltam! - mosolyodtam el.
Fél óra alatt elkészültem és 10 körül már Danielle-ék házánál voltunk.
- A templomban találkozunk! - adott egy csókot Zayn, a kocsiban.
- Okés! - szálltam ki. Kivettem Dani ruháját a hátsó ülésről. - Szia! - dobtam csókot barátomnak.
- Szia! - mosolygott és integetve elhajtott.
Vigyorogva vártam meg, amíg elmegy, majd a ház bejáratához mentem.
- Hello! - nyitott ajtót Danielle nővére.
- Szia Sarah! - öleltem meg. Először a leánybúcsún találkoztunk és nagyon jóban lettünk.
- Gyere be! - állt arrébb, hogy be tudjak menni a házba. - Ezt meg add ide! - vette ki a kezemből a ruhát. - Ne te cipeld!
- Ki az??? - csúszott ki az egyik szobából Danielle. - Lexiii! - futott felém, de előttem lelassult, nehogy nekem csapódjon.
- Szia menyasszonykám! - mosolyogtam rá. - Én vagyok az első?
- Aham! Gyere bemutatlak anyuéknak! - fogta meg a kezem és abba a szobába navigált, amelyikből az előbb kijött. - Anyu, apu! Ő itt Lexi, Zayn barátnője.
- Szia! - lépett hozzám mosolyogva Dani anyukája. - Pat vagyok, Danielle anyukája. Tegezz nyugodtan.
- Rendben! Akkor szia! - mosolyogtam vissza.
- Én pedig Jon. Danielle apja! - mosolygott ő is.
- Szia! - intettem aprót.
- Milyen szép kerek a pocakod! Hányadik hétben vagy? - kérdezte Pat.
- 30. Vagyis lassan 31. Még 2 nap!
- Oo, akkor már nem sok van hátra!
- Hát nem! - bólintottam. - Amúgy! - néztem Danire. - A koszorúslányruhák??
- Tori most írt, hogy már elhozták őket a szalonból. Kábé 10 perc és itt vannak!
- Okés!
Beszélgetésünket a csengő szakította félbe.
- Nyitom! - kiáltott Sarah.
Pár pillanat múlva Harryvel és Lizzel az oldalán jött vissza.
- Hova tegyem a cipőket? - kérdezte Hazz.
- Oda! - mutatott a szoba sarkába Dan.
- Ok!
- Szia mami! - adott 3 puszit Liz. 
- Szia! - nevettem. 
- Szia pocakos! - vigyorgott Harry. 
- Szia Fürtös! - öleltem meg.
- Helló-Belló menyasszonyka! - tárta ki karjait Daninek.
- Helló-Belló Harry! - kacagott Danielle.
- Na, jövendőbeli férjurad már keres! - vette elő rezgő telefonját Harry. - Megyek! - vette fel, majd tette le.
- Ez gyors volt! - nevetett mindenki.
- Sziasztok! - intett a göndör és el is ment.
Amikor mindenki megérkezett, beleértve a fodrászt, a sminkest és a manikűröst, nekiálltunk készülődni.
- Na! Lexi smink, Eli köröm, Liz haj, Tori szintén köröm! - adta az utasításokat az ara.
- Igeniss! - szalutáltunk.
- A tanúm meg nézze át a beszédét! - szólt rá tesójára, aki azonnal az emeletre futott.
Mire mindenki kész lett a cicomázkodással már fél három volt.
- Akkor most öltözzünk! - mondtam. 
- Jó. Te vagy az első! - jelentette ki Eleanor. Igaz… velem kell a legtöbbet szenvedni.:)

- Még húzhatom? - kérdezte Tori, aki a ruhám fűzőjét húzta.
- Egy nagyon picit! - bólintottam. - Állj! - állítottam le a pont jó szorossági foknál.
- Csinimami! - dicsért meg Liz. Valahogy rám ragasztották a mami jelzőt.:)
- Köszi. De kezdem magam úgy érezni, mint egy bálna!!
- Pedig nem vagy az! - simította meg a karomat Eleanor.
- Lexi! - szólt ki a másik szobából Dani anyukája.
- Igen?
- Ha már úgy is kész vagy, segítenél?
- Persze! - indultam el.
Tipikus esküvő előtti jelenet fogadott a másik helységben: Danielle a tükröt fogva tűrte, hogy megfullasszák a fűzővel.
- Begombolnád a ruhát, mert nekem is még át kéne öltöznöm?
- Persze! Menj csak! - mire kimondtam az utolsó szót, Pat már sehol sem volt.
- Na hol vannak azok a gombok? - mosolyogtam 
- Az extra szoros fűzőrész felett. - nevetett Danielle.
- Értem! - nevettem. - Amúgy csini lett a hajad! - kezdtem el begombolni a ruhát.
- Köszönöm! Nem akartam kontyot, mert az… olyan nem énes… érted, na! - hadonászott.
- Igen! - röhögtem. - Ez a copf sokkal jobb. De fátylad nem lesz, ugye?
- Nem. Egy ilyen kis vékony hajráf lesz a hajamban.
- Okés! Kész vagy! - mondtam.  - Amikor szólok, gyere ki!! - Kinéztem a nappaliba, ahol már mindenki izgatottan várta a menyasszonyt.
- Hölgyeim és uram… - léptem ki a nappaliba. - Íme a meseszép menyasszony! - fordultam az ajtóhoz, amin pár másodpercen belül Danielle lépett ki.
- Istenem… Kislányom gyönyörű vagy! - állt fel Jon és láttam, ahogy könnyezni kezd.
- Ne sírj apu, mert én is sírni fogok, és akkor sminkelhetek újra! - "legyezgette" a szemeit, hogy még véletlenül se folyhasson el a sminkje.
- Az én szép kishúgom! - lépett Danielle elé Sarah és megölelte.
- Meseszép vagy Drágám! - törölgette könnyeit Pat.
Miután vége lett a családi ölelésnek, Tori szólalt meg. 
- Ugye most nem fogod megkérdezni, hogy tetszeni fogsz-e Liamnek?! - emlékezett vissza a ruhavásárlásra.
- Nem! - kacagott Danielle. 
- Na. - kezdte Jon. - Most van négy óra. Gyors haj, smink, ruha ellenőrzés és indulhatunk a templomba! 
- Rendben! - mondtuk kórusban.
Megnéztem a ruhámat a tükörben, majd az ablakhoz léptem. Kint állt egy kb. 20-30 lányból álló Directioner csapat. A kezeikben ilyesmi táblák voltak: 
"Sok boldogságot!" "Payzer forever!!" Stb.
- Mehetünk? - néztünk Daniellere.
- Igen! - bólintott és vett egy mély levegőt. Liz lassan kinyitotta az ajtót, mire a lányok sikítani kezdtek. - Huhh. Itt van egy csomó rajongó és egyik sem fujjol... Furcsa! - mosolyodott el a menyasszonyunk. Kilépett a házból és integetett a lányoknak.
- Jó napot! - köszönt a fotós. 
- Jó napot! - köszöntünk vissza.
- Csinálhatjuk a családi képeket?
- Igen! 
Daniék beálltak és pár kép után a kocsikhoz indultunk. Danielle egyedül ült be a fehér oldtimer Bentleybe, mi pedig az előtte haladó kisbuszba ültünk. 
Bő fél óra múlva már a templom előtt szálltunk ki az autókból. Az épület körüli rész ugyan le volt zárva, de a kordonokon kívül rengeteg fotós és rajongó volt.
- Úristen. Valahogy sosem ennyi emberrel képzeltem el az esküvőmet.. - sóhajtott Dani, amikor kinyitottuk a kocsi ajtaját. Mindenhol vakuk villogtak, és ebből csak egy villogott a mi kérésünkre. - Most nagyon sexyn kéne kiszállnom, mert a gyerekeim majd nézegetik a képeket! - nevetett. 
- Hajrá! - mosolygott El.
Miután Danielle-t kiszerkesztettük az autóból, a templom kapuja felé lépkedtünk. 
- Na! Lányok álljatok be a helyetekre, 2 perc és kezdünk! - terelgetett minket Pat. Ő és Sarah bementek a templomba és elfoglalták a helyüket.  
Mi ilyen sorrendben álltunk:
Eleanor
Én
Tori
Liz
Dan+Jon
- Arapara!! - hallottuk Danielle ijedt hangját.
- Elfutsz, seggbeharaplak! - fordult hátra Liz.
 - Oké. - nevetett fel a parás ara.:)
Pillanatokon belül megszólalt a Mendelssohn féle nászinduló és kinyílt a templomkapu. Eleanor elindult befelé, majd a már begyakorolt távban tőle én is megindultam. Az első, amit vagyis akit észrevettem az Zayn volt, aki már az oltárnál állt. Egymásra mosolyogtunk, majd én körbenéztem az épületben. Ott volt egy csomó számomra ismeretlen ember, Louék ( Lux vigyorogva integetett nekünk:)), Liam családja, a 1D family.. 
Lassan végigértünk a folyosón és beálltunk az oltár mellé. Amikor Liam meglátta leendőbelijét felcsillantak a szemei.

Liam

Egyszerűen gyönyörű volt. Meseszép!  Ahogy néha-néha oldalra pillantott, intett egyet, majd az apukájára nézett. Már majdnem elért az oltárig, amikor először felém nézett. Bíztatóan rámosolyogtam, mire ő is elengedett egy apró mosolyt.
- Szeretlek kislányom! - mondta lányának Jon, amikor elértek az oltárhoz.
- Én is téged apa! - mosolygott Danielle. Jon még nyomott egy puszit a homlokára, majd rám emelte tekintetét és egy mosoly kíséretében biccentett. Átadta az é kezembe Daniét és, akkor rádöbbentem, hogy mennyire ideges a menyasszonyom. Remegett. De nagyon.
- Gyönyörű vagy! - suttogtam, és ezzel valamennyire próbáltam elűzni idegességét. Meg az enyémet is, hiszen és is be voltam tojva rendesen.
- Köszönöm! - pirult el Danielle. Háta mögé pillantva láttam a lányok izgatott tekintetét, plusz azt, hogy Sarah egy kicsit megigazítja Danielle ruháját.
- Kérem üljenek le! - szólt a pap, amikor elhalkult a zene. - Kedves egybegyűltek! Azért vagyunk ma itt, hogy tanúi legyünk eme két csodálatos ember házasságkötésének.
Belekezdett a beszédébe, ami nekem totálisan homály maradt, hiszen lefoglalt Danielle csodálása. A fogadalmi beszédemet is "megigézve" mondtam el. A következő dolog, ami eljutott az agyamig az ez volt:
- … Aki ellenére van ennek a házasságkötésnek, az most szóljon vagy hallgasson örökké! - szerencsére síri csönd honolt az egész templomban. - Rendben. Kérlek titeket, hogy fogjátok meg a gyűrűket! - nyújtott elénk egy kis tálcát, amin a gyűrűk voltak. - Liam James Payne. Fogadod-e, az itt jelenlévők és Isten előtt, hogy szeretni és tisztelni fogod, az előtted álló Danielle Claire Peazert, míg a halál el nem választ?
- Igen! - mondtam magabiztosan.
- Danielle Claire Peazer. Fogadod-e, az itt jelenlévők és Isten előtt, hogy szeretni és tisztelni fogod, az előtted álló Liam James Payne-t, míg a halál el nem választ?
- Igen! - bólintott mosolyogva.
- Most arra kérlek titeket, hogy húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűket. - eleget tettünk kérésének, bár kisebb nagyobb nevetések közben, mert mindkettőnk keze remegett.
- Csak megvan! - nevettem, amikor végre felment az ujjamra a gyűrű. Nem az volt a baj, hogy kicsi, csak nem éppen akaródzott arra az ujjamra rámenni, amelyikre mi akartuk.
Még aláírtuk a házassági anyakönyvi kivonatot, majd a pap kimondta azt a két mondatot, amire mindvégig vártam:
- Ezennel hivatalosan is házastársakká nyilvánítalak titeket! Megcsókolhatja a menyasszonyt! - nézett rám.
- Végre! - néztem az ég felé és FELESÉGEM ajkaira nyomtam enyémeket. Kicsit megdöntöttem hátrafelé, amire egy kuncogással reagált.
Mindenki ujjongott és tapsolt, amikor végigsétáltunk a templomon. Kint is ez fogadott minket csak a rajongóktól és a fotósoktól.

Danielle

- Hivatalosan is Mrs. Payne lettél! - nézett rám a templom lépcsőjén állva Liam.
- Igeen! - mosolyogtam és megcsókoltam.
- Fotózáááás! - mondta a fotósunk. Először megcsináltuk a "csoportképeket" majd a "bandaképeket".
Utóbbiak közül lett pár nagyon jó. Például, amikor mindenki felugrik, Lexi meg karba tett kézzel a talajon marad. Igen. Poci miatt ő nem ugrálhat. Vagy, amikor a csajokkal háttal állunk a kamerának és fogjuk egymás derekát. stb.
Lett egy olyan, amikor Liam Lux és én vagyunk a képen. Lou azt mondta, hogy tisztára olyanok voltunk, mint egy család… de azért ne nyúljuk le a lányát! :)
- Itt, a templom kertjében csináljuk meg rólatok a képeket vagy majd a lagzi helyszínén? - jött oda hozzám és Liamhez a fotós.
- Itt! - vágtuk rá egyszerre.
Egy nagyjából 15 perces fotózkodás után visszatértünk a násznéphez (akik addig türelmesen vártak ránk, vagyis a híresebbik rész elment aláírást osztogatni.:)) és beültünk a kocsikba, hogy végre elinduljunk a lagzi helyszínére. Hatalmas dudálások közepette verekedtük át magunkat a tömegen.
- Annyira gyönyörű vagy! - mosolygott rám Liam.
- Te meg nagyon elegáns… és szexi! - suttogtam az utolsó szót a fülébe.
- Oh, igazán köszönöm! - egózott, mire felnevettem.
Az amúgy 5 perces utat nekünk 20 perc alatt sikerült megtennünk, és a végén elértünk a (szintén kordonokkal elkerített) célhoz.
- Hölgyem! - nyújtotta a kezét újdonsült férjem és kisegített a kocsiból.
- Gyerekek! A csokordobás kimaradt a templomnál! - szólalt meg Eleanor, amikor már mindenki kiszállt az őt szállító autóból.
- Akkor hölgyeim… - kezdtem. - Tessék mögém állni! - mosolyogtam.
Minden lány beállt egy nagy kupacba és pedig a kupac elejére sétáltam.
- 1… 2… - számoltam - 3! - és eldobtam a csokrot.
- Jajjneeee! - hallottam Harry kínos röhögését.
- U-hu-huuu! - nevettem fel, amikor megfordulva, megpillantottam Liz kezében a csokromat.
- Gratula tesó! - veregették Hazza vállát a fiúk, miközben ő a fejét fogva nevetett.
- Habos-babos ruhát szeretnék, neked meg rózsaszín öltönyöd lesz és egy rózsaszín pónin megyek a templomhoz, ami szintén rózsaszín lesz… - lépkedett hozzá Liz "terveit" vázolva. Mondanom sem kell, hogy mindenki rajtuk röhögött.
- Csitt! - húzta magához Harry a nyakánál fogva és a mellkasához szorította.
- Nem akarsz elvenni??? - tolta el magától Liz műsírást tettetve.
- Ha hisztizel, akkor nem! - vigyorgott gonoszan Harry.
- Összekeversz magaddal. Te szoktál hisztizni!
- Ezt megjegyeztem!
- Oké! - rántott vállat Liz.
Lassan, nevetgélve besétáltunk a, már feldíszített, bálterembe.

Mivel a kajálással kezdődött az egész lagzi, mindenki leült a neki kijelölt helyre. A srácokat és a csajokat egy  nyolcszemélyes asztalhoz ültettük, ami rögtön a mi asztalunk mellett helyezkedett el.
- Emberek! Szeretnék egy kis figyelmet kérni! - állt fel Liam. - Köszönöm! - biccentett, amikor csend lett. - Először is szeretném mindenkinek megköszönni, hogy eljött, és velünk ünnepel ezen a csodálatos napon. Külön köszönet annak a négy idiótának, hogy kibírták a nyafogásaimat nap, mint nap - bökött a fiúk felé. - Niallnek pedig még pluszba azért, hogy elvállalta a tanúm szerepét. Köszi fiúk! - emelte meg a poharát, amit a másik négy fiú is viszonzott. - Természetesen a családomnak is szeretném megköszönni, hogy támogattak és segítettek mindenben! - nézett a szüleire és nővéreire. - És legfőképp szeretném megköszönni ennek a gyönyörű lánynak, - fordult felém - hogy nem hagyott ott az oltárnál! - erre muszáj volt nevetnem. Kitoltam magam alól a székemet és felállva adtam Liamnek egy csókot.
- Én is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki itt van! És legfőképp nektek csajok, hogy mindenben segítettetek nekem az elmúlt hónapokban! - mosolyogtam a lányokra. - De a legfontosabb, hogy szeretném megköszönni nektek, - néztem anyuékra - hogy felneveltetek, segítettetek megvalósítani az álmaimat, és hogy mindig mindenben támogattatok! - mondtam és megöleltem a könnyes szemű szüleimet. - Ja és neked is Sarah, hogy néha leordítottad a fejem a jó cél érdekében! - nevettem fel és megszorongattam a nővérem.
A mi köszöneteink után jöttek a beszédek. Először Nicola (Liam egyik tesója), aztán Karen (Liam anyuja), majd Sarah és apu. Majdnem mindegyiken sírtunk.
A beszédek után jött Niall kedvenc része: Az evés. :)
- Kajaaaa! - kiáltotta a szőkeség, mire felnevettünk.

…

- Most pedig jöjjön az ifjú pár első tánca! - mondta Louis a táncparkett közepén állva. Liammel mi is odasétáltunk, és beálltunk "pózba"
- When I looking to your eyes… - kezdődött el a dal, mi pedig lassúzni kezdtünk. Liam vállára hajtottam a fejem, ő meg egy puszit nyomott a a hajamba.
- Szeretlek kicsim! - suttogta Liam.
- Én is téged! Nagyon! - mondtam.

To Be Continued…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése