Pussz
xxSz.
- Elkérhetem a hölgyet? - lépett hozzánk apu, úgy 2 perc múlva.
- Természetesen! - mosolygott Liam és átadott apukámnak.
- Az én kicsi lányom! - sóhajtott apu.
- Aki mindig is a te kicsi lányod marad! Csak közben felnő… - mosolyodtam el. - Ha jobban belegondolok, ez elég értelmetlen volt! - húztam össze szemöldökeim.
- Csak egy nagyon kicsit!
Vége lett a számnak és mielőtt bármit is tehettem volna, ismerős dallamok ütötték meg a fülemet.
- Your hand fits in mine, like it's made just for me - énekelte Zayn egy mikrofonba és felállt a székéből.
- I know you've never loved the crinkles by your eyes when you smile - kezdte Liam a saját részét és odasétált hozzám. Végig a szemembe nézett amíg énekelt.
…
- I'm in love with you, and all your little things… - énekelte mindegyik fiú a saját barátnőjének.
Mindenki tapsolni kezdett neki és pedig könnyezve öleltem meg Liam-et.
- Pörgessük fel ezt a bulit gyerekek!!! - kiáltotta Harry. - Maybe it's the way she walked…
- Party vaaan! - jöttek oda hozzám a lányok. Természetesen a vendégsereg fiatalabbik fele a táncparkettre gyűlt és össze-vissza ugrált.
- And we danced all night to the best song ever. We knew every line, now I can't remember, How it goes but I know , That I won't forget her , 'Cos we danced all night to Best Song Ever!! - énekelte mindenki.
Mi a lányokkal már beálltunk az "első sorba" és a megfelelő pillanatban elkezdtük a koreográfiát. Cselekedetünket a fiúk egy hatalmas nevetéssel jutalmazták és velünk együtt táncoltak. Bár a végén a megfordulós, ugrós, guggolós rész kimaradt, de azért nagyon jók voltunk.:)
A dal után a fiúk letették a mikrofonokat és beálltak táncolni.
(Robin Thicke-Give it 2 U)
- Yeah baby! - mondtuk szinte teljesen egyszerre Lexivel.
Zayn
- Szia szépség! - léptem Lexi mögé és átöleltem. Pont körbeérem.:)
- Sziaaa! - nézett rám mosolyogva. - Imádom ezt a számot!
- Tudok róla! - nevettem fel. Felém fordult és a kezeimet fogva táncolni kezdett.
- Naaa, táncooolj!
- Tudod, hogy nem tudok!
- Sok olyan ember van még itt, aki nem tud és mégis táncol! Naa, a kedvemért! - könyörgött.
- Jóóó… - sóhajtottam lemondóan és mozogni kezdtem.
- Lekérhetem ezt a sztártáncost?? - lépett hozzánk Dan.
- Szabad nemet mondani a menyasszonynak? - kérdeztem mosolyogva.
- Háááát… Nem!
- Figyellek Peazer! - szólalt meg Lex, mire mindhárman felnevettünk.
Harry
- Nézdmáár! Zayn táncol! - nevettem.
- De cukiii! - vigyorgott Liz. - Mint egy kismaci! - itt felvontam a fél szemöldököm és ránéztem a barátnőmre.
- Te hülye vagy! - röhögtem el magam a fejemet fogva.
- Köszi! Sajnos rám ragadt… Tudod?! Egy idiótával élek együtt… - mondta gonoszan.
- Ha-ha-ha! - grimaszoltam.
- Amúgy. Ugye tudod, hogy az a csokor semmit nem jelent?
- Tudom! - bólintottam. - De azért mégis…
- Figyelj. Egyet mondok! Engem nem nagyon érdekel. Ne egy hülye csokor miatt kérj meg! - böködte a mellkasom utolsó mondatánál.
- Igenis! - nevettem fel és megcsókoltam.
Louis
- Tudod, - néztem le Elire. - jól áll ez a ruha!
- Köszi! - mosolygott és egy kicsit elpirult.
- Most már az arcodhoz is megy!
- Menj a francba Louis Tomlinson! - csapta meg a karom.
- Inkább kihagynám, ha nem baj! - fogtam le és közel húztam magamhoz.
- Örülök Liaméknek! - mondta mosolyogva.
- Én is! Harryékre meg kíváncsi leszek!
- Liz tuti megveri, ha a csokor miatt megkéri a kezét!
- Ja… - röhögtem. Eleanor is csatlakozott hozzám.
(Rita Ora- How we do)
- Jajj, hát ez én vagyok! - hallottam Rita hangját, nem is olyan messziről.
- Na neeeee! - fordultam a hang irányába és a számhoz kaptam "meglepettségemben".
- Na deeeee! - nevetett fel és énekelgetve elsétált.
Niall
- Baby, that's how I know you're the one for me! - énekelt Tori.
- Imádom a hangodat! Mondtam már?
- Csak párszor… De tudod, hogy nem zavar, ha fényeznek! - kacsintott.
- Jajj, te nő! - öleltem meg.
- I wanna party and bullshit… - énekelt tovább, a mellkasomba.
- Egy tizes skálán mennyire szereted ezt a számot? - toltam el egy kicsit magamtól.
Éneklés közben elmutogatta, hogy 11.:)
- Na gyere! - fogtam meg a kezét.
- Niall!!! - ugrott fel a székéből a keresett énekesnő.
- Ritaaa! - öleltem meg.
- Juj, szia! - vette észre Torit.
- Hello! - intett kicsit félénken.
- Nem eszlek meg, nyugii! - ölelte meg.
- Okés! - nevetett fel barátnőm.
- Hagylak titeket egy kicsit beszélgetni! - kezdtem hátrálni és kacsintottam egyet. A kacsintás természetesen Torinak ment.:))
………
Zayn
Olyan furcsa ez az egész… Lexi terhes… És nem vagyunk összeházasodva. De még csak jegyben sem járunk…
Örülök, hogy terhes, sőt! Én vagyok a világ legboldogabb embere, de mindig eszembe jut, amikor azt mondta, hogy szeretné, ha a gyerekei családba születnének…
Nem bírom én ezt!
Visszamentem az asztalunkhoz és kivettem Lex táskájából cigimet. Az udvarra siettem és leültem az egyik padra. Elővettem egy szál cigit, az öngyújtóval meggyújtottam, majd beszívtam a "kicsit sem" káros füstöt.
- Hé haver! Baj van? - jelent meg nem sokkal később Niall.
- Nincs… Vagyis van… - hajtottam le a fejem.
- Csússz arrébb! - lökött meg egy kicsit és leült mellém. - Szóval?
- Csak annyi, hogy… érted, gyerekünk lesz, de még csak jegyesek sem vagyunk… A gyerekünk nem rendes családba fog születni és… - kezdtem és vagy 10 percen keresztül csak mondtam.
- Najó… - állt fel hirtelen az ír szőkeség és otthagyott.
Nem nagyon értettem a dolgot, de amikor pár perc múlva Lexi lépett mellém, minden tiszta lett.
- Mi a baj, drágám? - ült le mellém és vállaimra simította kezeit.
- Semmi…
- Niall nem ezt mondta. Vagyis igazából semmit nem mondott, csak azt, hogy baj van…
- Huhh… - sóhajtottam. - Csak az, hogy mindig azt montad, hogy azt szeretnéd, ha a gyerekeid családba születnének. Mi meg még csak jegyesek sem vagyunk! - túrtam bele a hajamba.
- Jajj, szívem! Figyelj! - nézett a szemembe Lex. - Nem attól leszünk egy család, hogy lesz róla egy papírunk és hozzá két gyűrűnk! Hanem attól, hogy szeretjük egymást!
- De te nem éreznéd jobban magad, ha házasok lennénk, amikor megszületik a kicsi?
- Egy kicsit… - húzta a száját. - De nekem egyenlőre az a lényeg, hogy egészséges legyen és, hogy szeressük!
- Szeretni fogjuk, az biztos!
- Tudom! - mosolyodott el. - És egyet jegyezz meg! Mi egy család vagyunk!!
- Rendben!
- Meg gondolj bele… nem lenne cuki, ha a 2-3 éve kisfiúnk ott tipegne előttem, kezében a gyűrűpárnával?
- Végül is… - gondoltam bele. - Aranyos lenne.
- Na látod! Légy oly szíves és ne gondolkodj felesleges hülyeségeken! - simította meg az arcom.
Lexi
- Megpróbálok. - mosolyodott el halványan Zayn.
- Menjünk vissza és ünnepeljük tovább azt a két lükét! - álltam fel.
- Okés! - nevetett és ő is felállt. - Gyere! - kulcsolta össze ujjainkat.
Visszasétáltunk a bálterembe és folytattuk a bulizást.
- Gyönyörű vagy ma este! - mondta Zayn.
- De úgy érzem magam, mint egy strandlabda!
- Ebben az esetben te vagy a leggyönyörűbb strandlabda, akit valaha láttam! - jelentette ki, mire nevetve a mellkasába temettem a fejem.
- Do, do, do, do-do-do, - hallottuk meg a híres Mcfly dal első sorát. A fiúk a mi asztalunknak támaszkodva álltak és énekeltek, körülöttünk pedig mindenki lassúzni (legalábbis dülöngélni) kezdett.
- Szeretlek! - ölelte át a derekam (szerencsére még pont körbeéri :)) Zayn.
- Én is nagyon szeretlek! - fontam karjaim a nyaka köré. - Tudod mi lesz gáz?
- Na mi?
- Az, hogy ugye októberre vagyok kiírva. És te akkor pont Ausztráliában leszel…
- Szerintem engem, attól fogva, hogy valaki felhív és tudatja velem, beindult a szülés, semmi nem nem fog érdekelni, csak az, hogy mikor indul a következő gép Londonba.
- Ezt örömmel hallom! - csókoltam meg és ténylegesen elöntött a boldogság.
Miután a fél éjszakát végigtáncoltuk jött a tortavágás. A tortára egy darab szó van: HATALMAS!!

- Az én kezem lesz felül! - mondta Dan.
- Nem, az enyém! Mindig a pasié van fent!
- Hím soviniszta! Az enyém lesz felül!
- Gyerekeek! Nyugalom! - "szólt rájuk" Liz. - Valamelyikőtök rakja a másikéra a kezét és vágjátok fel ezt a nyomorult tortát!
Még vagy egy perc civakodás után, végre eljutottak odáig, hogy felvágják a tortacsodát.
- Finom volt! - mondtam az asztalunknál ülve és bekaptam az utolsó falat tortámat. Felálltam és Daniellékhez mentem.
- Tudom. Kettő helyett eszel! - mosolygott Dani és vágott nekem még egy szeletet.
- Köszöntük!
Hajnali 5 körül
Danielle
- Na. Itt van a szobátok kulcsa! Most pedig tűnés! - nyomott a kezembe egy szobakulcsot Liz.
- Mi van abban a szobában? - kérdezte Liam.
- Egy kis meglepi! - kacsintott.
- Akkor megyünk elköszönni!
- … Még egyszer nagyon köszönjük mindenkinek, aki eljött és velünk ünnepelt! - mondta Liam. INtettünk még egyet úgy mindenkinek, aztán a "fontosabb" emberektől egy-egy öleléssel is elbúcsúztunk.
- A takarítást meg ilyeneket bízzátok csak ránk! - mondta Tori és adott két puszit.
- Rendben! Köszi! - mosolyogtam.
- Aztán csak óvatosan! Az ágy maradjon egyben! - kiáltott utánunk Louis. Ki nem hagyhatta…:)
- Na lássuk! - nyitotta ki az ajtót Liam. Az egész szoba tele volt rózsaszirmokkal és gyertyákkal.
- Ez elképesztően gyönyörű! - léptem beljebb. - Hát ez mi? - emeltem fel a kis fehér borítékot az ágyról.
Meglepi a fürdőben!;) xxLiz - állt a papíron.
- Kicsit félek! - nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját férjem.
- Wáoo… - néztem át válla fölött.
(Ezt a kettőt képzeljétek össze. szerk.megj.)
- Van kedved fürdeni? - nézett rám egy kaján mosollyal arcán.
- Azt hiszem, van… -kacsintottam rá és megfordítva őt, megcsókoltam.
Jó kis nász"éjszakánk" volt…;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése