Lexi
- Megvagy Cica? - ölelt át Zayn.
- Meg! - bólogattam mellkasába. - Hiányzik Benji!
- Nekem is.. - sóhajtott. - De legalább megünnepelhetjük az eljegyzést!
- Nem rossz ötlet! - néztem fel rá. - Annyira szép volt!
- Sokat gondolkoztam rajta. Nem akartam hagyományos eljegyzést..
- Hát az tuti, hogy nem volt hagyományos! Szeretlek!
- Én is szeretlek kicsim! - csókolt meg.
- Meg! - bólogattam mellkasába. - Hiányzik Benji!
- Nekem is.. - sóhajtott. - De legalább megünnepelhetjük az eljegyzést!
- Nem rossz ötlet! - néztem fel rá. - Annyira szép volt!
- Sokat gondolkoztam rajta. Nem akartam hagyományos eljegyzést..
- Hát az tuti, hogy nem volt hagyományos! Szeretlek!
- Én is szeretlek kicsim! - csókolt meg.
Tori
- Nem akarok hazamenni! - nyüglődtem.
- Én sem! - tette ugyanazt Niall. - Nincs kedved elmenni a törzshelyünkre?
- Egy jó ír pub csak feldobhatja az estémet! Addig legalább Lexiék is kitombolják magukat! Remélem...
- Majd húzzuk! Másnem nálam alszol! - vont vállat. - Természetesen csak barátilag! - tette hozzá.
- Akkor induljunk is, nem?! - álltam fel.
- De! - követte példámat a fiú.
Elköszöntünk a többiektől és elindultunk kifelé a szórakozóhelyről.
Nevetgélve mentünk az utcákon, pár fotóssal a nyomunkban.
- Ugyanmár! Mi egyszer kidobtunk egy padot az ablakon! - büszkélkedtem, amikor sulis sztorikat meséltünk egymásnak.
- Ez komoly?? - röhögött Niall.
- Teljesen!
- Jesszus!...Itt is vagyunk! - tárta ki előttem a pub ajtaját.
- De hiányzott ez a hely!! - léptem be a sörözőbe, ahol nagyban zajlott az élet.
- Csüccs le, én addig rendelek! - "utasított" Niall.
- Korsóval!
- Csakis! - kacsintott.
Kerestem egy üres boxot, majd lehuppantam.
- Hölgyem! Az itala! - érkezett meg pár perc múlva Niall.
- Oh, köszönöm uram!
- Szerinted hogy van Eleanor?
- Nem tudom.. Egy tuti. Nem a legjobban! Majd holnap felhívom..
- Ja.. És. Anyukádék hogy vannak?
- Jól! Puszilnak mindenkit, szóval téged is!
- Add át nekik, hogy én is őket!
- Meglesz!
- Ádám?
- Megvan! De nem kell róla beszélnünk. Látom, hogy csak udvariasságból kérdezed.
- Köszi! - hajtotta le egy pillanatra a fejét.
- Ma ne beszéljünk a szerelemről! Bulizzunk! - vigyorogtam.
- Benne vagyok! - tette ugyanazt Niall is. - De ezt meg kell örökíteni! - vette elő mobilját.
- Én most be fogok pózolni a korsókkal! - jelentettem ki.
- Felőlem! - rántott vállat mosolyogva a szőkeség.
Megfogtam a két korsót és arcom két oldalához emelve őket, bevágtam egy hatalmas mosolyt. Pár pillanat múlva rezgett is a telefonom:
- Én sem! - tette ugyanazt Niall. - Nincs kedved elmenni a törzshelyünkre?
- Egy jó ír pub csak feldobhatja az estémet! Addig legalább Lexiék is kitombolják magukat! Remélem...
- Majd húzzuk! Másnem nálam alszol! - vont vállat. - Természetesen csak barátilag! - tette hozzá.
- Akkor induljunk is, nem?! - álltam fel.
- De! - követte példámat a fiú.
Elköszöntünk a többiektől és elindultunk kifelé a szórakozóhelyről.
Nevetgélve mentünk az utcákon, pár fotóssal a nyomunkban.
- Ugyanmár! Mi egyszer kidobtunk egy padot az ablakon! - büszkélkedtem, amikor sulis sztorikat meséltünk egymásnak.
- Ez komoly?? - röhögött Niall.
- Teljesen!
- Jesszus!...Itt is vagyunk! - tárta ki előttem a pub ajtaját.
- De hiányzott ez a hely!! - léptem be a sörözőbe, ahol nagyban zajlott az élet.
- Csüccs le, én addig rendelek! - "utasított" Niall.
- Korsóval!
- Csakis! - kacsintott.
Kerestem egy üres boxot, majd lehuppantam.
- Hölgyem! Az itala! - érkezett meg pár perc múlva Niall.
- Oh, köszönöm uram!
- Szerinted hogy van Eleanor?
- Nem tudom.. Egy tuti. Nem a legjobban! Majd holnap felhívom..
- Ja.. És. Anyukádék hogy vannak?
- Jól! Puszilnak mindenkit, szóval téged is!
- Add át nekik, hogy én is őket!
- Meglesz!
- Ádám?
- Megvan! De nem kell róla beszélnünk. Látom, hogy csak udvariasságból kérdezed.
- Köszi! - hajtotta le egy pillanatra a fejét.
- Ma ne beszéljünk a szerelemről! Bulizzunk! - vigyorogtam.
- Benne vagyok! - tette ugyanazt Niall is. - De ezt meg kell örökíteni! - vette elő mobilját.
- Én most be fogok pózolni a korsókkal! - jelentettem ki.
- Felőlem! - rántott vállat mosolyogva a szőkeség.
Megfogtam a két korsót és arcom két oldalához emelve őket, bevágtam egy hatalmas mosolyt. Pár pillanat múlva rezgett is a telefonom:
Niall Horan @NiallOfficial
Visszatértüüünk!:)) #greencornerpub vigyázz!!;) @VictoriaBrian #beer #friends #party #littletalks #weirdfacebyTori
Visszatértüüünk!:)) #greencornerpub vigyázz!!;) @VictoriaBrian #beer #friends #party #littletalks #weirdfacebyTori
- Hjaj Niall! Azért néha nagyon tudtok hiányozni!
- Te is hiányzol nekünk! Többször jöhetnél!
- Jönnék én.. csak ott van az a fránya suli!
- Igaz...
- Te is hiányzol nekünk! Többször jöhetnél!
- Jönnék én.. csak ott van az a fránya suli!
- Igaz...
Eleanor
- Gyere! - vezetett be a házba Lou. - Főzök egy teát, addig ülj le a nappaliba! - adott egy puszit a homlokomra és a konyhába ment.
Becsoszogtam a nappaliba és erőtlenül lerogytam a kanapéra.
Üres fejjel bambultam magam elé miközben az alig egy órával ezelőtt történt dolgokra gondoltam..
- Mindjárt kész van! - sétált be a helységbe barátom.
- Annyira féltem.. - suttogtam.
- Én is kicsim! El tudod mondani, hogy mi történt? - ült mellém.
- Elindultam megkeresni Toriékat, de akkor az a pasi elkapott és elkezdett össze-vissza tapizni és.. - itt éreztem, ahogy kicsordul pár könycsepp a szememből.
- Csinált veled valamit??
- Nem csak.. - nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás.
- Shh! - húzott ölébe Lou és kezét a hátamra vezette, majd símogatni kezdte azt. - Nyugodj meg kérlek! Itt már senki sem bánthat!
- Köszönöm, hogy megvédtél! - motyogtam nyakába.
- Ezen nincs mit köszönni! Bármit megtennék érted! Nem élném túl, ha történne veled valami!
- Szeretlek! - emeltem fel fejemet és megcsókoltam.
- Én is szeretlek, Eli! - döntötte homlokát az enyémnek. - Gyere! Szerintem kész van a tea! - állt fel úgy, hogy engem a combjaimnál fogva tartott. Dereka köré fonta lábaimat, karjaimat pedig nyaka köré, megkönnyítve így cipelésemet. - Zsupsz! - "dobott" le a konyhapultra.
- Kesz.. - próbáltam figyelmeztetni, hogy ne fogja meg pusztakézzel a kannát, de nem hallotta meg. - ..tyű!
- Ááá! - kiáltott fel, mire elkuncogtam magam. - Oh, szóval ezt viccesnek találja a kisasszony?! - kózeledett vigyorogva. Próbáltam elrejteni apró mosolyomat, de nem jártam nagy sikerrel. - Vicces?! Na még ez milyen vicces lesz! - mondta, majd csikizni kezdett.
- Loooouuuuu! Hagyjááál! - nevettem folyamatosan.
- Imádom, ha mosolyogsz! - hagyta abba egy idő után.
- Melletted sosem tudok komoly maradni! - "durcáztam be".
- De legalább sosem maradnak benned sokáig a rossz dolgok!
- Igaz.. De akkor is! Én egy komoly, érett nő vagyok!
Erre a mondatomra csak egy Louis Tomlinson féle "Biztos vagy te ebben?! " fejet kaptam.
- Jóóó... Talán csak részben. Egy icipicit! - mutattam ujjaimmal.
- Icipicit! - bólintott Lou és visszatért a teához.
Becsoszogtam a nappaliba és erőtlenül lerogytam a kanapéra.
Üres fejjel bambultam magam elé miközben az alig egy órával ezelőtt történt dolgokra gondoltam..
- Mindjárt kész van! - sétált be a helységbe barátom.
- Annyira féltem.. - suttogtam.
- Én is kicsim! El tudod mondani, hogy mi történt? - ült mellém.
- Elindultam megkeresni Toriékat, de akkor az a pasi elkapott és elkezdett össze-vissza tapizni és.. - itt éreztem, ahogy kicsordul pár könycsepp a szememből.
- Csinált veled valamit??
- Nem csak.. - nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás.
- Shh! - húzott ölébe Lou és kezét a hátamra vezette, majd símogatni kezdte azt. - Nyugodj meg kérlek! Itt már senki sem bánthat!
- Köszönöm, hogy megvédtél! - motyogtam nyakába.
- Ezen nincs mit köszönni! Bármit megtennék érted! Nem élném túl, ha történne veled valami!
- Szeretlek! - emeltem fel fejemet és megcsókoltam.
- Én is szeretlek, Eli! - döntötte homlokát az enyémnek. - Gyere! Szerintem kész van a tea! - állt fel úgy, hogy engem a combjaimnál fogva tartott. Dereka köré fonta lábaimat, karjaimat pedig nyaka köré, megkönnyítve így cipelésemet. - Zsupsz! - "dobott" le a konyhapultra.
- Kesz.. - próbáltam figyelmeztetni, hogy ne fogja meg pusztakézzel a kannát, de nem hallotta meg. - ..tyű!
- Ááá! - kiáltott fel, mire elkuncogtam magam. - Oh, szóval ezt viccesnek találja a kisasszony?! - kózeledett vigyorogva. Próbáltam elrejteni apró mosolyomat, de nem jártam nagy sikerrel. - Vicces?! Na még ez milyen vicces lesz! - mondta, majd csikizni kezdett.
- Loooouuuuu! Hagyjááál! - nevettem folyamatosan.
- Imádom, ha mosolyogsz! - hagyta abba egy idő után.
- Melletted sosem tudok komoly maradni! - "durcáztam be".
- De legalább sosem maradnak benned sokáig a rossz dolgok!
- Igaz.. De akkor is! Én egy komoly, érett nő vagyok!
Erre a mondatomra csak egy Louis Tomlinson féle "Biztos vagy te ebben?! " fejet kaptam.
- Jóóó... Talán csak részben. Egy icipicit! - mutattam ujjaimmal.
- Icipicit! - bólintott Lou és visszatért a teához.
Tori
- Niall Kicseszett Horan! Azonnal tegyél le! - utasítottam röhögve a fiút, aki a vállán átdobva cipelt engem.
- Nem! - nevetett.
- Niaaaaaaaaaaaall! - "visítottam".
- Nem!
- Utállak!
- Jó!
- Egyáltalán hova viszel?
- Majd meglátod!
- Hát jó..
- Nem! - nevetett.
- Niaaaaaaaaaaaall! - "visítottam".
- Nem!
- Utállak!
- Jó!
- Egyáltalán hova viszel?
- Majd meglátod!
- Hát jó..
- Megvan még a kártyád? - kérdezte a metrónál és letett a földre.
- Jajam! - kaptam elő a táskámból a kis plasztikkártyát.
Lementünk a lépcsőn és a kapukon átjutva beléptünk a metróállomásra.
- Két perc! - néztem az információs táblát.
- Az hamar elmegy! - ült le egy padra Niall.
Igaza volt hiszen alig tűnt pár pillanatnak az a két perc.
Felszálltunk a metróra, ahol csak két hàrom srác lézengett.
- Most komolyan.. hova megyünk??
- Gondolkozz! A jubileumi vonalra szálltunk és egy megállót megyünk!
- Hol szállunk le?
- Westminster.
- Öhmm.. - törtem a fejem. - Big Ben?
- Igen! - bólintott Niall.
- Úú, az tök szép éjjel!
- Igen! - mosolygott.
Leszállva a metróról versenyben felfutottunk a lépcsőn (természetesen Niall nyert), majd elindultunk a hatalmas torony felé.
- Jajam! - kaptam elő a táskámból a kis plasztikkártyát.
Lementünk a lépcsőn és a kapukon átjutva beléptünk a metróállomásra.
- Két perc! - néztem az információs táblát.
- Az hamar elmegy! - ült le egy padra Niall.
Igaza volt hiszen alig tűnt pár pillanatnak az a két perc.
Felszálltunk a metróra, ahol csak két hàrom srác lézengett.
- Most komolyan.. hova megyünk??
- Gondolkozz! A jubileumi vonalra szálltunk és egy megállót megyünk!
- Hol szállunk le?
- Westminster.
- Öhmm.. - törtem a fejem. - Big Ben?
- Igen! - bólintott Niall.
- Úú, az tök szép éjjel!
- Igen! - mosolygott.
Leszállva a metróról versenyben felfutottunk a lépcsőn (természetesen Niall nyert), majd elindultunk a hatalmas torony felé.
- Éhes vagyok! - mondtam már a Temze partján sétálva.
- Én is! Mi lenne, ha elmennénk hozzám és összedobnánk valamit?
- Ez így hajnali kettőkor elég jól hangzik! - mondtam egy kis szarkazmussal.
- Akkor menjünk el egy Nando's-ba, vegyünk kaját és taxizzunk el hozzám.
- Ez már jobban tetszik!
A "terv" szerint jutottunk el Niall házába. Hiányzott az a hely...
- Basszus! Ezt kerestem! - pillantottam meg egy képet a polcon.
- Elviheted, ha kell!
- Neem. Csak azt hittem elveszett. De jó helyen van itt!
- Én is! Mi lenne, ha elmennénk hozzám és összedobnánk valamit?
- Ez így hajnali kettőkor elég jól hangzik! - mondtam egy kis szarkazmussal.
- Akkor menjünk el egy Nando's-ba, vegyünk kaját és taxizzunk el hozzám.
- Ez már jobban tetszik!
A "terv" szerint jutottunk el Niall házába. Hiányzott az a hely...
- Basszus! Ezt kerestem! - pillantottam meg egy képet a polcon.
- Elviheted, ha kell!
- Neem. Csak azt hittem elveszett. De jó helyen van itt!
- Tudod.. - néztem Niallre és a vállára hajtottam a fejem. - Olyan furin vagyok...
- Hogy furin?! - nézett le rám.
- Nem tudom.. Jó itt lenni!
- Az is jó, hogy te itt vagy! - mondta halkan.
- Igen?
- Igen! - nézett mélyen a szemembe.
Próbáltam kontrollálni magam, de sosem tudtam ellenállni azoknak a szemeknek.. Hirtelen felindulásból megcsókoltam Niallt.
Nem kellett sokat várnom arra, hogy visszacsókoljon. Az ölébe másztam és úgy folytattam, amit elkezdtem.
- Hogy furin?! - nézett le rám.
- Nem tudom.. Jó itt lenni!
- Az is jó, hogy te itt vagy! - mondta halkan.
- Igen?
- Igen! - nézett mélyen a szemembe.
Próbáltam kontrollálni magam, de sosem tudtam ellenállni azoknak a szemeknek.. Hirtelen felindulásból megcsókoltam Niallt.
Nem kellett sokat várnom arra, hogy visszacsókoljon. Az ölébe másztam és úgy folytattam, amit elkezdtem.
Asszem, megcsaltaltam a barátomat a volt barátommal....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése